„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„De ne feledkezzünk el arról sem, hogy e háborút megelőzte egy ukrán polgárháború, a második Majdan utáni Kijev és a Donbassz szeparatistáinak a szembenállása”
Fotó:EUROPRESS/YURIY DYACHYSHYN/AFP
Ennek a háborúnak több síkja van, és alapvetően az egypólusúból multicentrikussá alakuló világrend keretei között kell, és lehet igazán értelmezni. Ennek egyik, jelenleg legvéresebb terepe Ukrajna. De Vlagyimir Putyin szavaival ehhez még hozzátehetjük, hogy Ukrajna nemcsak felvonulási terep, de a faltörő kos is az Egyesült Államok vezette Nyugat és Oroszország szembenállásában. Ilyen értelemben ez a háború nem 2022. február 24-én kezdődött, ekkor csak szintet lépett. S ha tovább akarjuk vinni ezt a gondolatot, akkor azt is meg kell jegyezni, hogy Ukrajna pusztul, az ukrán nép pedig vérzik ebben a háborúban.
„Tehát az egyik sík a geopolitikai, amelyben a két valódi ellenfél az Egyesült Államok és Oroszország. Ha ezt vesszük alapul, akkor amerikai oldalról ez a háború proxy, azaz helyettesítő, másokkal megvívott”
Vannak azonban, akik még szélesebb keretben, az Egyesült Államok és Kína szembenállásaként értelmezik a háborút. Ha így vesszük, akkor tisztán proxy háborúról beszélhetünk, amelyben az egyik oldal helyettesítője Ukrajna, míg a másiké Oroszország. Akár az első, akár a második értelmezést vesszük, azt megállapíthatjuk, hogy ez a háború kiélezte az átalakuló világrend körül magáért a berendezkedés milyenségéért, és ebben a leendő pozíciókért folyó versengést. De az is igaz, hogy Ukrajna fontos, de feltehetően nem az egyetlen terepe ennek a harcnak. Még több regionális csattanásra számíthatunk, és a következő Ukrajnához mérhető fontosságú terepe ennek a geopolitikai síknak Tajvan lehet.
„A következő sík maga az orosz-ukrán háború, amely mögött részben Moszkva és Washington szembenállása, ennek eredőjeként Ukrajna 2014 utáni orosz- és kisebbségellenes, a geopolitikai realitásokat semmibe vevő politikája, részben pedig az orosz birodalmi gondolkodás áll”
Moszkva nem engedheti meg magának, hogy Ukrajna egyfajta ellen-Oroszországként épüljön fel, a NATO az orosz határokig terjeszkedjen. Ezt nem engedné meg adott esetben az Egyesült Államok sem, mint ahogy határozottan fellépett anno a kubai szovjet rakétatelepítés ellen is. A biztonsági szempontok tehát meghatározóak az Ukrajna elleni invázió megindításában. Elemi orosz érdek, hogy Ukrajna egyfajta pufferként – minimum semlegesként, de inkább saját befolyási övezeteként – funkcionáljon Oroszország és a NATO között. Ehhez jön még – amiről Zbigniew Brzezinski is beszélt –, hogy Oroszország Ukrajna nélkül nem birodalom. Tehát a befolyási övezet kiszélesítése a biztonsági mellett az orosz történelemből és gondolkodásból fakadó érdek, illetve törekvés is. Adott esetben nem az Orosz Birodalom vagy a Szovjetunió visszaállítására, hanem inkább területszerző értelemben az orosz földek összeszedéséről, míg szélesebb keretben a befolyási övezet kiterjesztésére kell gondolni. Ez utóbbi része egyes esetekben az államszövetség, míg másokkal egy olyan Moszkva dominálta integráció, mint például az Eurázsiai Gazdasági Unió. Ukrajna esetében nem elhanyagolható momentum volt az orosz etnikumú, és oroszajkú lakossággal szemben Kijev minden értelemben durva fellépése.
„E konkrét, a harctereken dúló háború kapcsán jegyezzük meg, hogy ukrán oldalról beszélhetünk honvédő háborúról, míg nemzetközi jogi értelemben Oroszország az agresszor. Még akkor is, ha a háború kirobbanásához hosszú út vezetett, és ezért a felelősség Oroszország mellett a Nyugatot, és még magát az áldozati szerepet manapság politikai tőkévé kovácsoló Ukrajnát is terheli”
Oroszország ebben az értelemben megsértette az Egyesült Államok privilégiumát a nemzetközi jog megsértésére. Moszkva fellépését a Nyugattal szemben vívott proxy háborúban nevezhetjük széles értelemben védekezőnek, pontosabban azt mondhatjuk, hogy megelőző csapás mért az Ukrajnát faltörő kosként maga előtt toló ellenfélre. Az is igaz, hogy Kijev előbb-utóbb támadott volna, így e háború mindenképpen kitört volna.
„De ne feledkezzünk el arról sem, hogy e háborút megelőzte egy ukrán polgárháború, a második Majdan utáni Kijev és a Donbassz szeparatistáinak a szembenállása”
Ebben a síkban is ott van a proxy elem, hiszen miközben az új ukrán hatalmat az angolszászok és a lengyelek vezérletével a Nyugat készítette fel a mostani háborúra, támogatta a Kelet-Ukrajna elleni harcát, segítette fegyverekkel, kiképzéssel és a hadsereg átalakítását levezénylő tanácsadókkal, addig a Donbassz „népköztársaságai” mögött hadvezetési szinten és fegyverekkel Oroszország állt. Itt el kell mondani, hogy Ukrajna végig szabotálta – mint utóbb kiderült, úgynevezett normandiai formátum két résztvevője, Németország és Franciaország asszisztálásával – minszki megállapodásokat. Pedig e szerződések békés úton biztosították volna a számára azt a két területet – Luhanszk és Donyeck –, amelyért most katonái a vérüket adják. De Kijev a területet akarta megtartani, az ott élőket már nem. Úgy is bánt velük. Ez a polgárháború egyébként véres eredménye volt az erőszakos ukránosításnak. Kijev ugyanis nem vette tudomásul, hogy ez egy soknemzetiségű, sokszínű, erőteljesen eltérő identitású régiókból álló országban öngyilkos politika. Ezt is figyelembe kell venni akkor, amikor a világ hősként tekint Volodimir Zelenszkijre. Az ukrán nép szenved, áldozata ennek a piszkos játszmának, és ebben elévülhetetlen felelőssége van az ország elitjének is.
„Ennek a háborúnak több frontja is van. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, a katonai mellett, a gazdasági és az információs. Így tehát egy hibrid háborúval állunk szemben”
Ha hadműveleteket nézzük, akkor azt látjuk, hogy az eredeti terv elbukása után az orosz hadsereg sokáig bukdácsolt, ám az ősz elejére összeszedte magát, és lassú felőrlő taktikájával egyre inkább érvényesíti az erőfölényét. Győzelemre áll az anyag háborúban, és jóval nagyobb kapacitásai vannak az utánpótlás, a hadi ipar terén is. Még úgy is, hogy Ukrajna mögött ott áll a fegyverszállítással, a pénzügyi és hadvezetési, felderítői segítséggel az egész nyugati világ. A nyugati fegyverek azonban lassan, sokszor későn, és a háború megfordításához messze nem elegendő mennyiségben érkeznek. A jelenlegi trendek mellett ez csak a háború elhúzásához elegendő. Valójában ez, Oroszország gyengítése és Európa erősödésének megakadályozása is az amerikai cél. A gazdasági háború alapvetően a Nyugat és Oroszország között folyik, és a szankciók nem terítették le Moszkvát. A gazdaság a különleges körülmények között jól teljesített, miközben egyebek mellett az energia háborúban tett átgondolatlan lépései miatt az európai versenyképesség drámaian gyengült. E téren tehát a várakozásokra rácáfolva tartja a frontot Moszkva. Nem mondható ugyanakkor ez el az információs frontról, ahol a nyugati oldal az eszközökben nem válogatva, saját elveit és értékeit is felülírva, de magabiztosan veri a gyenge orosz propagandát.
„Végül ne felejtsük el megemlíteni, hogy egy furcsa háborúról beszélünk”
Ennek a háborúnak szinte minden mozzanata a nyilvánosság előtt zajlik, a média sokszor mégis sajátos képet rajzol a történésekről. De furcsa ez a háború azért is, mert szörnyű képekkel sokkolnak bennünket nap, mint nap, ennek ellenére a civil halottak száma az elmúlt évtizedek háborúival összevetve viszonylag alacsony. Hivatalosan 8 ezer alatt, miközben az afganisztáni háborúban majdnem 50, míg az irakiban mintegy 200 ezer civil halt meg. Ennek a legfőbb magyarázata, hogy Moszkva polgárháborúként tekint erre a háborúra, testvér népnek tartja az ukránokat, így lehetőség szerint elkerülné a civil áldozatokat. S azért is furcsa, mert zavartalanul megy Ukrajnán át az orosz gáz- és olajexport egy része, az ukránok szállíthatják a gabonát, Kijevben pedig egymásnak adják a kilincset a világ vezető politikusai. Sokak várakozásával ellentétben az oroszok nem lőtték szét a hidakat sem, így ez egyelőre minden csúnyasága ellenére sem totális háború. Már csak azért sem, mert a globális célokat és a hátország stabilitását szem előtt tartva Oroszország nem siet, nem hagyja kivéreztetni magát. Mint látjuk – s volt izraeli kormányfőtől tudjuk is – Zelenszkijre sem tekint célpontként Moszkva, pedig a rendszerét nagyon megdöntené.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
“…világméretű pilótajáték folyik…” Nem kívánok árkon kívüli gyepmesterként hozzászólni de az un.
tőkeáttételi mutató is kicsiben a tartozásból farag értéket. 20 Celsius fokon, szélcsendben és 50%
relatív páratartalom esetében a svindli nem tűnik fel, de azért ott van. És most háború van, egy fázós
korszakkal megspékelve. Plagizált meglátásom szerint ez lehet az egyik ok, hogy a Kína Afrikában
nyakló nélkül beruház. Azaz költi a dollárt amíg még sokan elhiszik, hogy az ér valamit. Clinton, nőügyek.
Hát, id.Bush-t és Biden papit elnézve szerintem nincs az a Mónika aki életet tudna lehelni…..
…az USA külpolitikájába.
Matyi Ákos says:
Churchill: Aki a háború és a szégyen közül, a szégyent választja, az háborút és szégyent is megkapja. Ezt 2014 ben rengeteg műsorban elmondták, Kreml akkor a szégyent választotta…
Hallgattak a nyugati és főleg az orosz nyugatbarátok Siren hangjaira, pedig elkepesztő mennyiségü figyelmeztetés jött, ezt a hibát jelképezi február 24.
Rác Gábor says:
Mikor e sorokat írom, már az hír is a múlté, hogy az ukránok vasutat robbantottak a Krímben. A katonai elemző, sunyi vigyorral közölte, hogy ez egy profi munka volt, amit mint “egykori szakmabeli” elismeréssel nyugtáz, és hogy az ukránok ezzel üzentek az oroszoknak, hogy ők is tudnak ilyesmit csinálni. Mindez két nép tragédiájának évfordulójának egésznapos tv-adásának keretén belül történt. Hogy ez megint további eszkalálódást jelent, a valamikori katonai exdiplomatát egyáltalán nem zavarta. Már csak annyi hiányzott, hogy a kezeit dörzsölgesse… Persze, tudom, hogy Washingtonban és Kijevben már korábban jelezték, hogy “ünnepséget” fognak rendezni az évforduló “tiszteletére”, és számítottam rá, hogy valamilyen provokációt elkövetnek. Főleg a gázvezetékek felrobbantása után, és a kercsi híd lövését követően ez már meg sem lepett. A kérdés számomra az, hogy vajon meddig megy el még az USA az aljasságban, és mit hajlandó még feláldozni az ukránokon kívül?… Talán ha az óceán túloldalán is felrobbanna egy és más, esetleg elgondolkodnának egyesek ott is azon, hogy ami másoknak nem jó, az nekük is fáj…
csakafidesz says:
Tényleg furcsa háború.. Utoljára akkor volt ilyen furcsa a háború amikor Németország villámgyorsan lerohanta Belgiumon keresztül Franciaországot és a szövetséges Anglia egyetlen gondja a menekülés volt. Az, hogy a háromszázezer katonájából minél többet hazavigyen. Az angolok ugyanis becsináltak az első puskalövésre és rohantak a tengerpartra. Dunkerque tengerpartján pedig egészen mindegy volt, hogy hajó, motorcsónak, vagy gumitutaj, csak menjen Anglia felé..
Jelenleg sem az angolok, sem mások nem viszik a saját embereiket vásárra, meghalni az “európai értékekért” ott vannak erre az ukránok, akik – mint minden kelet európai – csak másodrendű emberek a Nagy Nyugat szemében.
Vécsnájá Szlává says:
Csak így tovább, lehet ezt is védeni. Most éppen ugye nem dva bratanki.
https://hvg.hu/vilag/20230224_Medvegyev_haboru_evfordulo_beke_Lengyelorszag_hatarok
hufi says:
Tisztelt Stier úr!
Ennek a lassú, felörlő háborúnak van még egy hozadéka, jelesül a vietnámi szindróma.
Mikor az USA nem bírt a kis Vietnám honvédőivel, egyre több koporsó érkezett Amerikába, hiába volt lefedve amerikai lobogóval, egyre több szervezet bírálta politikáját.
Ezen analógia mentén, a Nyugat (beleértve Európát) bírálói egyre hangosabban fognak tiltakozni a háború ellen, egyfajta népmozgalommá növekedve.
Az igazi siker akkor lesz, ha a korrupt Brüsszelt elutasítják, mrgbüntetik, hasonlóan járnak el a tagországok tekintetében is.
Nos, ez így roppant egyszerű lenne, de majd a haladárok kifogják a szelet ebből, jogi csűrés-csavarást alkalmaznak, próbálják megosztani a társadalmakat, erőszakot alkalmaznak mint legutóbb az antifák Budapesten.
Emlékszünk még 1956 békés felvonulására? Ott összefont kezekkel mentek az egyetemisták, zárt alakzatban, nem is tudott beférkőzni semilyen rendbontó közéjük.
Kissé elkalandoztam az eredeti témától. Ukrajna egyféle próbakő, ingerlése az orosz medvének, hátha bevadul. Moszkva mindezt érti, nem rohan fejjel a falnak, csak a szükséges lépésekkel reagál.
Nagyra értékelem a hozzáértő, tárgyilagos véleményeket. Nem úgy mint “hűbelebalázs” módon megmondani a frankót, miáltal annak van igaza aki fizet még egy felest.
Matyi Ákos says:
Tisztelt, Hufi igaz nem vagyok Steir,
a Vietnám szindrómához, kellett, hogy a teljes amerikai elitnek ne legyen élet halál kérdés , nem az őket hatalmon tartó Világrend múlott rajta, ezért alakulhatott ki a tiltakozás.
Most rendkívül fontos megérteni, a teljes Európai elit elbukott, nem most, már réges-régen teljesen alkalmatlanok, ezért ez nekik élet halál kérdése, ha az ügy bukik, ők is buknak vele együtt.
Abba bele se kéne menni, hogy a jelenlegi folyamatok végén EU és Amerkia egy rozsdaövezet lesz Kelet Ázsiához képest, a pénzrendszer összeomlása és megváltozása a Nyugatot fogja érinteni leginkább negatív irányba, egyszerűen évtizedek óta, meg kellett volna valósítani az Új Gazdasági Világrendet. Amit 20.sz legtehetségesebb amerikai elnöke Clinton 1998 ban bejelentett, mert LTCM crisis megilysztette, hogy az egész rendszer bedől, de elbukott, nem a híres nőszemély miatt, hanem mert a rövidtávú előnyökért cserébe lemondott a rendszer megmentéséről/átalakításáról. És azóta az összes vezető vagy ugyan ilyen vagy még rosszabb.
A rendszer marad akkor is összeomlik de csak a legvégén Amerika, mindenki előtte fog megsemmisülni, ez a tét, ha kiugranak ebből jó páran, ők talán elkerülhetik a pusztulást, és paradox módon annál hamarabb omlik össze a jelenlegi.
Karaganov úgy fogalmazott, hogy idővel változni fog Európa politikája, de nem gyorsan, nem érdemes pártokat alapítani. Legalább 4-5 választási ciklus kell, hogy változások legyenek Európában.
csakafidesz says:
Nos kérlek, ha ismered a pénzügyeket, (netalán még Drábikot is olvastál) akkor tudod, hogy a dollár az papírpénz és igazából fedezet nélküli. Sokkal több van belőle forgalomban, mint az eddig előállított és a még elő sem állított értékek összessége. Ennek egyik oka, hogy világméretű pilótajáték folyik, és a pénzt a spekulánsok felhalmozzák. A különféle konstrukciójú kötvények, részvények, elővásárlási opciók stb. formájában lekötött pénzek segítenek abban, hogy be ne dőljenek a bankok, mert akkor összeomlik az egész rendszer. Ha kíváncsi vagy, hogy a pénzalapok hogyan koncentrálódnak, nos érdemes ezt elolvasni: https://en.wikipedia.org/wiki/BlackRock
Tehát aki a pénzét ténylegesen biztonságban akarja tudni az ingatlant, földet, bányákat, stb. vásárol. Ezt tették az Amerikaiak is Ukrajnában. A sok földért, ingatlanért, bányákért, gyárakért olyan papírdarabokat adtak amire az volt nyomtatva, hogy dollár. Egészen pontosan már ezt sem adták oda, hanem egy számítógépbe beütötték az összeget, és íme ott van a virtuális semmiben. Ha elvész a megvásárolt ukrán nagybirtok, bánya, gyártelep, nos oda a reális vagyona is az amerikai befektetőnek.
Lényeg, hogy a világpénzzé avanzsált dollár eléggé ingatag, és úgy néz ki, hogy ez az ostoba ukrán kaland meg fogja rogyasztani a dollárt, és jelentős infláció várható a tengeren túl is. Oroszország már nyíltan törekszik is arra, hogy aláássa a dollárt, és annak tartalékvaluta szerepét .
csakafidesz says:
Most nem fognak küldeni koporsókat Amerikába, mert az amerikaiak az ukránokkal igyekeznek maguknak kikapartatni a gesztenyét. (Azaz a bagóért felvásárolt ukrán földeket és üzemeket az ukrán életek árán megtartani.)