Dwa bratanki

2019. márc. 27.

Stier Gábor

MEGOSZTÁS

„Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Stanislaw Worcell még 1849-ben papírra vetett szavait gyakran emlegetik a magyar-lengyel barátsággal kapcsolatban. A lengyel politikus, politikai gondolkodó és publicista gondolatait jeleníti meg a lengyel-magyar barátság két összenőtt gyökerű tölgyet ábrázoló első, 2006-ban Győrben felavatott köztéri emlékműve is. Eddig a dátumig nyúlik vissza a lengyel–magyar barátság napjának – egy év múlva a két ország parlamentje által hivatalosan emléknappá nyilvánított – története is.

Andrzej Duda lengyel államfõ (j) átadja a legmagasabb lengyel állami kitüntetést, a Fehér Sas-rendet Áder János köztársasági elnöknek a lengyel-magyar barátság napja alkalmából rendezett gálaesten a Kielcei Táncszínházban 2019. március 22-én.
MTI/Koszticsák Szilárd

E barátság mindenek előtt a közös kulturális örökségre támaszkodik, erősíti a közös történelmi múlt és a birodalmak közé szorult geopolitikai meghatározottság. E kapcsokat aztán végképp megerősítették a XIX-XX. századi függetlenségi harcok, amelyek során a két ország végig támogatta egymást. Ezek kezdetéhez datálódik a „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” („Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”)versike is, amelyet Lengyelország 1772-es felosztása után a Felvidéken táborozó menekültek költöttek.

Ez az európai történelemben szinte egyedülálló barátság ma is élő, legutóbbi példája az egymást erősítő közös brüsszeli fellépések mellett március 15., amelynek megünneplésére több száz lengyel mellett Mateusz Morawiecki miniszterelnök ellátogatott Budapestre. A barátság napját idén a két államfő jelenlétében Kielcében ünnepelték.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.