„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Áldás vagy átok a trumpizmus?

2025. jan. 30.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Óvatos visszafogottsággal tekint a Kreml Donald Trump visszatérésére. Moszkvának nincsenek illúziói, és nem számítanak arra, hogy a régi-új elnök lemondana az Egyesült Államok globális szerepéről. Mások a geopolitikai aspektusokkal szemben inkább Trump győzelmének ideológiai hatására hívják fel a figyelmet. Ilyen a sokak által a Kreml teoretikusának tartott Alekszandr Dugin, aki ugyan elismeri, hogy a trumpizmus az amerikai hegemónia új változata, ám ez olyan korszakváltás is, amely komoly változásokat ígér a globalizmus, a baloldali liberalizmus, valamint a woke ideológia tagadásával. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Az orosz hivatalos politika szintén üdvözli Trump elfordulását a progresszivista, a hagyományos értékeket sutba dobó eszméktől, ám sokkal inkább fókuszál az elnökváltás lehetséges geopolitikai következményeire” #moszkvater

„Az orosz hivatalos politika szintén üdvözli Trump elfordulását a progresszivista, a hagyományos értékeket sutba dobó eszméktől, ám sokkal inkább fókuszál az elnökváltás lehetséges geopolitikai következményeire”
Fotó:EUROPRESS/Brendan Smialowski/AFP

Ahogy a világban, úgy Oroszországban is kettős érzésekkel fogadták Donald Trump győzelmét. Az alapvetően az ideológia felől közelítők a globalizmus visszaszorítóját, a hagyományos értékek erősödését látják a visszatérésében, így az egész világra hatással lévő forradalomként értékelik mindazt, ami az Egyesült Államokban történt. Ahogy e markánsan konzervatív tábor talán első számú ideológusa fogalmaz, a trumpizmus nemcsak Amerikát, hanem az egész világot megváltoztatja. Az eurázsianizmus továbbfejlesztőjeként sokszor szélsőségesként megbélyegzett karakteres teoretikussá vált Alekszandr Dugin nem hagyja figyelmen kívül Trump visszatérésének geopolitikai hatásait sem, ám

„e gondolatvilágból sokakkal egyetemben mindenek előtt a Soros György, Bill Gates vagy Klaus Schwab nevével fémjelzett globalizmus – ebből fakadóan az oltások és a zöld átállás -, a baloldali liberalizmus, a progresszivizmus, valamint a woke ideológia tagadását emeli ki”

Ebben a megközelítésben Elon Musk aktivitását Soros György globális fellépésének ellensúlyozásaként, a globalista rendszer lebontásának lépéseként értelmezik, így azt is elfogadják, hogy hozzá hasonlóan ő is beavatkozik más országok belügyeibe.

„A trumpizmus ideológiájának legfontosabb eleme, hogy elsősorban az Egyesült Államok belső problémáira összpontosít”

A trumpizmus Dugin olvasatában nem az egész emberiségre kiterjesztett egységes piacban és kulturális térben gondolkodik, ahol a nemzetállamok közötti határok egyre inkább elmosódnak, és maguk ezek az államok is fokozatosan megszűnnek, átadva a hatalmat nemzetek feletti hatóságoknak. Ragaszkodik a nemzetállamok megőrzéséhez vagy civilizációkba történő integrálásához. Legalábbis a nyugati civilizáció kontextusában, ahol az Egyesült Államok szerepe az, hogy maga köré gyűjtse a Nyugatot. De ezúttal nem a liberális globalista ideológia égisze, hanem magának a trumpizmusnak a védnöksége alatt egyesítené azt.

„Dugin szerint ez nem azt jelenti, hogy a többpólusú világ elmélete teljesen elfogadható Trump és követői számára. A trumpizmus az amerikai hegemónia új változata, de az unipolaritás itt egészen más tartalommal és természettel bír, mint a globalistáké”

 A világrendszer középpontjában az Egyesült Államok és annak hagyományos értékei állnak – vagyis a fehér keresztény Nyugat, amely meglehetősen patriarchális, de ugyanakkor elismeri a szabadságot, az egyént és a piacot. Mindenki másnak felajánlják, hogy vagy kövesse a Nyugatot, vagy azon kívül másodrendűként keresse magának a jólét és fejlődés zónáját. A trumpistáknak szükségük van egy konszolidált Nyugatra mint geopolitikailag és ideológiailag integrált civilizációra. Lényegében egy teljes értékű Amerikai Birodalom létrehozásáról beszélünk.

„A trumpi külpolitika kulcsa tehát az, hogy a hangsúlyt globális perspektíváról az Amerika-központúságra és az amerikai expanzionizmusra helyezi át. A Kanadával, Grönlanddal vagy a Panama-csatornával kapcsolatos kijelentések mind egyértelmű jelei a nemzetközi kapcsolatokban támadó realizmusnak, ráadásul a Monroe-doktrínához való visszatérésnek a Woodrow Wilson-doktrína évszázados uralma után”

Dugin szerint a trumpizmus ideológia. Politikai-filozófiai és geopolitikai dimenziója is van. Az orosz filozófus úgy látja, Trump körül fokozatosan önálló ideológia alakult ki. Fő tézise az volt, hogy a globalizmust legyőzték, válságát nem az ellenségek rágalma vagy a propaganda okozta, hanem a dolgok valós állapota. Ezért Samuel Huntington és nem Francis Fukuyama útján kell haladni, vissza kell térni a realizmus politikájához és az amerikai – tágabb értelemben a nyugati -identitás gyökereihez. Az amerikai ideológiát a korai klasszikus liberalizmus gyári beállításaira kell visszaállítani, megspékelve protekcionizmussal és jókora nyílt nacionalizmussal. Ebből lett a Project MAGA – Make America Great Again. Dugin fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy a Deep State felismerte a globalizmus válságát, ebből következően azt, hogy az ideológiától a geopolitikáig szükség van az Egyesült Államok globális stratégiájának felülvizsgálatára. Elismerte azt is, hogy Trump népszerűsége nem véletlen rövidzárlat, hanem a globalizmus válságának rögzítése. Trump visszatérése tehát e logika szerint egy fordulat kezdete az amerikai hegemónia történetében.

„Az orosz hivatalos politika szintén üdvözli Trump elfordulását a progresszivista, a hagyományos értékeket sutba dobó eszméktől, ám sokkal inkább fókuszál az elnökváltás lehetséges geopolitikai következményeire”

Így elégedettséggel figyeli az európai globalista rezsimek lebontására tett kísérleteket, mint ahogy a Monroe-doktrína várható reneszánsza, ebből logikusan következően a befolyási övezetekhez történő visszatérés sincs ellenére. Ugyanakkor a republikánus politikus első elnöki ciklusának tapasztalatai alapján óvatos is, hiszen tisztában van azzal, hogy Trump hazai mozgástere azért behatárolt. Fokozottan érvényes ez a visszafogottság, és nyoma sincs e tekintetben a dugini lelkesedésnek az Ukrajna körüli konfliktus kérdésében. A Kreml kezdettől Moszkva nyitottságát hangsúlyozza, hozzátéve, hogy meg kell várni Trump beiktatását, és a konkrét ajánlatát.

„Egy találkozó vagy legalábbis telefon beszélgetés előkészítése állítólag már folyik, az álláspontok azonban több jelből ítélve még távol állnak egymástól. Oroszország eleve nem a konfliktus befagyasztásában, hanem az ehhez, a szembenállás kiéleződéséhez vezető okok megoldásában, a hosszú távú stabilitásban érdekelt. Így nem kerülhető meg például Ukrajna semlegességének, a NATO-tagságnak a kérdése”

Alekszej Drobinyin, az orosz külügyminisztérium külpolitikai tervező osztályának igazgatója hangsúlyozottan elemzőként egyelőre nem nagyon lát lehetőséget a megállapodásra. Amit ugyanis most hallunk, az szerinte még elég messze van az orosz céloktól. Mint hozzátette, nem ad okot túlzott optimizmusra az sem, hogy Trump erővel teremtene békét.

Inkább csak lehetőségként tekint Trump győzelmére a konfliktus megoldásában Szergej Mihejev orosz politológus is. Mint lapunknak fogalmazott, Donald Trump győzelme nem garancia az Ukrajnában dúló háború lezárására, vagy legalábbis befagyasztására, ám mindenképpen esélyt jelent a kibontakozásra. Legfőképp azért, mert a visszatérő elnök számára a legfontosabb, hogy sikert tudjon felmutatni. Komoly ember azonban nem reménykedik Trumpban, inkább csak esélyt lát benne. Ebben a szellemben több elemző is felhívta a figyelmet Moszkvában arra, hogy éppen Trump szeszélyessége, úgymond őrültsége hozhat váratlan lépést, így eredményt. Igazából azonban abban bíznak, hogy Trump nemzeti és személyes érdekek iránti elkötelezettsége képes lehet feloldani a holtpontokat.

„Moszkvában tehát helyi értékén kezelik a kampányban elhangzottakat, és s Kremlnek nincsenek illúziói az amerikai politikai osztályban tapasztalható ruszofób hangulat megváltozásával kapcsolatban. Ahogy egy befolyásos diplomata fogalmazott, e kérdésben régen kétpárti konszenzus alakult ki”

Ahogy ennek kapcsán lapunknak nyilatkozva a washingtoni nagyköveti posztot 2008 és 2017 között betöltő Szergej Kiszljak figyelmeztetett, az elnökök jönnek és mennek, az Egyesült Államok globális érdekei azonban közben nem változnak. Így az is állandó, és a legnagyobb problémát éppen ez okozza Washington és több ország viszonyában, hogy az amerikaiak különleges nemzetnek képzelik magukat. Ezt nem is titkolják, és nyíltan beszélnek arról, hogy irányítani akarják az egész világot. Így Trump is minden eszközzel igyekszik majd lassítani a hegemóniája lebontását, és ez komoly feszültséget teremt a világban.

„Nincsenek Moszkvának illúziói abban a tekintetben sem, hogy a régi-új elnöknek esze ágában sincs lemondani az Egyesült Államok globális szerepéről. Sőt, inkább annak újbóli megerősítése lehet a cél”

Ennek kapcsán sokan a Wolfowitz-doktrína újraélesztését emlegetik, amelynek értelmében meg kell akadályozni, hogy Európában, Ázsiában, vagy az egykori Szovjetunió területén bármely állam szuperhatalommá emelkedjen. Egyáltalán nem lehet kizárni, hogy ebben a szellemben Trump második elnöksége bizonyos tekintetben a vártnál keményebb fellépést hoz Kínával, Iránnal és Oroszországgal szemben. Így például Washington is erősen támogatja Brüsszelt az orosz LNG szankcionálásában.

„Trump első lépéseit tehát Moszkvában is feszülten várják, ezek ugyanis megmutathatják, hogy az Egyesült Államok hol keresi a helyét az átalakuló világban”

Arra kevés esélyt látnak, hogy Amerika gyorsan megbékül az új realitásokkal, így például elfogadja, hogy immár legfeljebb az első lehet az egyenlők között. Azt sem valószínűsítik, hogy Trump belemenne egy új hidegháborúba, és minden áron, így háborúkkal is megvédené Amerika elsőbbségét a globális porondon. Inkább e két út kombinálására lehet esély, hiszen ahogy Dugin is fogalmazott, a trumpizmus a nemzetközi kapcsolatokban leginkább a realista iskolával azonosítható.

„Emellett az ideológiai közelség miatt Trumppal kapcsolatban érezhetően elgyengülő, és a kérdést nem igazán az elitek felől vizsgáló filozófus abban is bízik, hogy a trumpisták ugyan nem igazán rokonszenveznek Oroszországgal, de a globalistákkal ellentétben nincs bennük ideológiai és előítéletes ruszofóbia sem”

Ráadásul nem is tulajdonítanak olyan komoly szerepet Moszkvának a nemzetközi politikában, de azért meggondolatlanságnak tartják Moszkvát a kínai ölelésbe nyomni. A legtöbb trumpista számára Dugin olvasatában Oroszország egyszerűen nem számít, Ukrajnát pedig még kevésbé tartják tényezőnek, és oly mértékben semmiképp sem támogatnák, mint Bidenék. A két ország konfliktusa jelentéktelen regionális valami, amiért a felelősség a globalistákat illeti. Ha pedig nem sikerül gyorsan békét teremteni, a trumpisták akkor sem esnek kétségbe, hiszen akkor főképp az európai globalisták állják majd a háború költségeit. Dugin tehát inkább a pozitívumokat látja meg Trump győzelmében, míg a Kreml ennél óvatosabb, sőt pesszimistább, ám aligha bánná, ha ezúttal a radikális konzervatív ideológusnak lenne igaza.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

  1. “Trumpizmus”, “trumpista..” Most tanulok éppen. Persze mindenből lehet ~izmust csinálni, csak a valóságot kell egy kicsit megerőszakolni hozzá. Nézzük csak a szótárt:
    https://hu.wiktionary.org/wiki/-izmus
    Itt bőven találunk ad hoc összegyűjtött (pontosan 250) ~izmust. Természetesen bárki nevéből lehet képezni egy ~izmust, nemcsak Marxnak és társainak van fenntartva ez a lehetőség.
    Rendben, fogadjuk el, hogy Trump ‘Új Korszakot’ nyitott Amerika történetében. Bár én várnék egy kicsit azzal, hogy most valóban új korszak kezdődik-e, vagy a régi öreg amerikai imperializmus pompázik új ruhában előttünk. (Ha megkérdeznénk Matolcsy urat az Amerikai Birodalom vélhetőleg neki is ez lenne a véleménye.) Csak hát legyünk korrektek. Van ‘putyinizmus’ ez számos sajtótermékben előforduló kifejezés, tehát paritásban engedjük meg a ‘trupmizmust’ is.
    Akkor most a lényeget:
    Elképzelhető-e, hogy egy olyan elnök aki az “America First” jelszavát tűzte a zászlójára és a sapkájára valaha is lemond a hegemón szerep hangoztatásáról? Mert a valóság az más. Amerika, azaz az Egyesült Államok már nagyon sokat veszített az egykori hegemóniából, és minden dobpergés, jelszó- és zászlólengetés ellenére továbbra is erodálódik a világgazdaságban és a politikában játszott szerepe. Itt most nem az a kérdés, hogy Kína és mellette Oroszország mikor éri be Amerikát, mert ez már megtörtént, hanem az, hogy ezek a szuperhatalmak mekkora szeletet kapnak a tortából. Trump is tudja nagyon jól, hogy ez a helyzet, és akármekkorára fejlesztik újra Amerikát, akkor sem lesz egyedüli hatalom a világpolitika porondján. Azt kifelé semmiképp nem fogja kommunikálni, hogy ő bárkivel is osztozna a hatalmon, mert a saját magát tenné vele hiteltelenné. Noha az már visszavonhatatlan tény, hogy az Egyesült Államok csak az egyik szuperhatalom a Földön.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK