A drón hadviselés kísértései

Egy nemrégiben készült felmérés szerint az amerikaiak harmada úgy véli, amerikai csapatokat kellene küldeni Ukrajnába. Főleg a katonáskodni nem akaró „Z generációs” fiatalok támogatják a belépést a háborúba. Bill Astore amerikai alezredes ennek kapcsán „A drón hadviselés kísértései” című írásában arra figyelmeztet, nem jó, ha a háború egyre kevésbé lesz szörnyű számunkra, mert túlságosan is kezdjük megszeretni. Az írást Vukics Ferenc ismerteti.

Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on

„távolról, teljes biztonságban gyilkolni veszélyesen csábító, és ennek gondolata veszélyes módon átértékeli a háború lényegét”
Fotó:Wikipédia

A 18 és 26 év közötti válaszadók mindössze négy százaléka mondta azt, hogy határozottan ellenzi az amerikai csapatok küldését.

Közülük sokan gondolják azt, hogy a háború a „gamer székből” (videójáték-ülésből) is megvívható. Bill Astore amerikai alezredes szerint

„távolról, teljes biztonságban gyilkolni veszélyesen csábító, és ennek gondolata veszélyes módon átértékeli a háború lényegét”

A drón hadviselés kísértései című írásában Astore arról beszél, hogy az emberek többsége miután teljesen elszigetelődik a háború borzalmaitól, valószínűleg túlságosan is megszereti az erőszakot , és a halálos erő alkalmazásának kísértését többé nem fogja visszatartani az általa kiváltott borzalmak ismerete.

Robert E. Lee tábornoknak tulajdonított híres mondás a következő igazságot közvetíti felénk az amerikai polgárháború idejéből: »Jó, hogy a háború olyan szörnyű – különben túlságosan megkedvelnénk«. Szavai jól érzékeltetik azt a gondolatot, hogy a háború elemi dolog – és egyben csábító is. A háború, akárcsak a viharral teli óceán, könyörtelen és kíméletlen. Káoszos, önkényes és halálos. Nem lehet vele alkudozni, csak elviselni lehet.

„Tekintettel kegyetlenségére, erőszakosságára, pazarlásának és pusztításának óriási méretére, a háborút jobb elkerülni”

A háborúnak is megvan a maga vonzereje, különösen mivel a háború maga is mámorító lehet, ahogy a Lee-idézet is sugallja, és ahogy Anthony Loyd boszniai háborúról szóló remek könyvének címe, Az elmúlt háború, ami annyira hiányzik nekem (1999) is jelzi. „De mi történik, ha a háború szörnyűségét függetlenítjük mámorító erejétől? Mi történik, ha az egyik fél büntetlenül és teljes biztonságban gyilkolhat?” – teszi fel a kérdést Bill Astore.

„Lee szavai azt sugallják, hogy az a nemzet, amelyik leválasztja a háborút annak borzalmairól, valószínűleg túlságosan is megszereti azt. A halálos erő alkalmazásának kísértését többé nem fogja visszatartani az általa kiváltott borzalmak ismerete”

Az ilyen gondolatok elsötétítik a valóságot, hogy Amerika egyre jobban kedveli a drón háborút. Szárazföldi drón pilótáik teljes biztonságban járőröztek idegen országok, például Afganisztán egén. A pilóták biztonságos helyekről indítják Hellfire rakétáikat, hogy lesújtsanak ellenségre. A pilóták videón látják az általuk okozott mészárlást; az amerikai nép semmit sem lát és nem tapasztal. Ritka esetekben, amikor az átlag amerikaiak drón felvételeket látnak a televízióban, valami olyasmit látnak, ami a ‘Call of Duty’ videojáték és egy snuff-film kombinációja.

„Háborús pornó, ha úgy tetszik”

Úgy tűnik – fejtegeti Bill Astore –, sok amerikai örül annak, hogy az Egyesült Államok kockázat nélkül lecsaphat külföldi ‘harcosokra‘. Bíznak abban, hogy az amerikai hadsereg (és a CIA) ritkán azonosít félre egy terroristát, és a „járulékos kár” – ez az agyzsibbasztó eufemizmus, amely elhomályosítja a valóságot -, a rakéták által megsemmisített ártatlan férfiak, nők és gyerekek sajnálatos ára annak, hogy Amerika biztonságban legyen.

„A valóság azonban az, hogy a hanyag hírszerzés és a háború ködössége és súrlódása együttesen olyan <fertőtlenítésnek> tűnő drón háborút eredményez, mint a háború minden más formája: véres, pazarló és szörnyű. Szörnyű, mármint azok számára, akik az amerikai tűzerő fogadó oldalán állnak. Az amerikaiak számára nem szörnyű”

Reális a veszélye annak, hogy a mai drón háború az Erő sötét oldalának megfelelőjévé vált, ahogyan azt Yoda leírta A Birodalom visszavágban. A terror gyorsabb, könnyebb, csábítóbb formája. Valóban csábító. Darth Vader torokszorító erejének technológiai megfelelőjét láthatjuk biztonságos távolságból bevetni.

„Még tapsolhatunk is magunknak a tudásunkért, miközben megtesszük. Azt mondogatjuk magunknak, hogy csak a rossz embereket öljük meg, és hogy a célkeresztbe került néhány ártatlan a véletlen, de mégis elkerülhetetlen ára Amerika biztonságának”

 – fogalmaz Bill Astore. Tekintettel arra, hogy Amerika egyre jobban kedveli a drón hadviselést, ugyanakkor elhatárolódik annak szörnyű eredményeitől, az alezredes leírja Lee tábornok intelmének módosított változatát: „Nem jó, ha a háború egyre kevésbé lesz szörnyű számunkra, mert túlságosan is kezdjük megszeretni”.

(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com