Arcvonal, a #moszkvater heti jelentése az ukrajnai frontokról. Avagy mi történt az elmúlt időszakban Ukrajnában? Milyen mozgások jellemezték az adott szektorokat? Milyen kihívásokkal néznek szembe harcoló felek? Avgyejevka lesz az új Bahmut vagy épp fordítva, Bahmut veszi át ismét a háborús rivaldafényt?

79 napnyi hiátust követően Oroszország december 8-án ismét cirkáló rakétákkal indított támadást Ukrajna katonai és egyéb stratégiai szinten kiemelt infrastruktúrája ellen. Ukrán jelentések szerint 7 darab Tu-95MSz stratégiai bombázó összesen 19 H-101 és H-555 típusú légi indítású cirkáló rakétával mért csapást elsődlegesen az ország középső és keleti régiójára, így többek közt a Dnyepropetrovszki területen található kiemelt vasúti csomópontként szolgáló Pavlogradra.

„A támadás több érdekességgel is szolgált”

Elsőként ugyanis a korábbi hasonló jellegű orosz akcióktól eltérően a nyugati-ukrán felderítés mintha „bealudt” volna, mivel a támadást csupán a rakéták indítását követően észlelték, miközben általában az már a bombázók felszállásakor megtörténik.

Másrészt ahogy már több alkalommal, úgy az orosz fél most is alkalmazott úgynevezett „csali” rakétákat. Utóbbiak kialakításukat tekintve megegyeznek a hagyományos H-55/555 típusokkal, ám hiányzik belőlük a robbanófej. Moszkva a „csali” rakétákat általában részben hasonlóan az iráni Shahed/Gerany öngyilkos drónokhoz, az ukrán légvédelem pozícióinak és reakciójának feltérképezésére használja.

„Az iráni öngyilkos drónoknál maradva, azok esetében már megtörtént a 3000. egység indítása is”

Utóbbi adat alapjául az ukrán parancsnokság által az elmúlt több, mint egy évben kiadott jelentések szolgálnak, amelyek bár vélhetően nem teljesen fedik a valóságot, ám egy közelítő értéket mégis biztosítanak. Mindez egyúttal nem csupán bizonyítékul szolgálhat a drónok oroszországi gyártásának megkezdésére, de annak felfutására is.

Kérdés persze, hogy mik az orosz parancsnokság tervei a téli időszakra vonatkozóan az ukrán energetikai és stratégiai infrastruktúra esetében. Ám ha hinni lehet az ukrán légierő szóvivője, Jurij Ignat által megadott havi gyártási darabszámoknak és azokat felszorozni a legutolsó, 2023 márciusi orosz tömeges rakétatámadás óra eltelt hónapok számával, akkor november végére

„Moszkva több, mint 900 cirkáló rakétát halmozott fel. Így viszont a hétvégén csak a bemelegítő hullám első felvonását láthattuk”

A frontok esetében a korábban vizsgált orosz kezdeményezés fennmaradt, amelyet az időjárási körülmények változása, valamint a nyugati katonai támogatások intenzitásának csökkenése okozta logisztikai problémák is segítenek. Moszkva műveleteit továbbra is három szektorra, Kupjanszkra, Bahmut környékére, valamint az Avgyejevkát és Marjinkát magába foglaló donyecki agglomerációra fókuszálja.

Kupjanszk esetében folytatódik a várostól északra-északkeletre fekvő ukrán védelmi vonalak felszámolása, amelynek részeként az orosz erők már részben behatoltak az egyik bástyának számító Szinykovka településre. Utóbbi eleste esetén lényegében csak minimális védelmi infrastruktúra állna Kijev rendelkezésére, így gyorsított ütemben indult meg a délebbre fekvő Petropavlovka környezetében a megerősített állások kiépítése, amelynek részeként több, a Szvatovo-Kremennaja vonal mentén állomásozó ukrán alakulat átvezénylésre került.

Kérdés persze, hogy a közvetlen harci érintkezés vonalában ilyen rövid idő alatt a folytonos orosz tüzérségi és légitámadások közepette milyen védvonalak kiépítése lehetséges. Főképp úgy, hogy Moszkva nem állt le az Oszkol folyó átkelőinek szisztematikus bombázásával Kupjanszk térségében, amely így egy legalább 30 kilométeres kerülőt von magával ukrán oldalról.

„A kupjanszki és szoledari fronthoz is kapcsolódó Szvatovo-Kremennaja vonal déli szektoraiban is aktivizálta magát az orosz haderő”

Vélhetően az elsődleges célt a Zserebec folyótól keletre fekvő, még 2022 őszén elvesztett területek visszaszerzése jelenti, amelyet követően válhat aktuálissá Liman ostroma, amelynek ellenőrzése a jóval későbbi Szlavjanszk-Kramatorszk agglomeráció elleni hadműveletekhez elengedhetetlen. Továbbá a Szerebrjanszkoje erdőség elfoglalása nem csupán Liman esetében, de a Szeverszk-Szoledar-Artyomovszk/Bahmut vonal utolsó, még ukrán kézen lévő szeverszki végpontjának szempontjából is kiemelt fontosságú.

Nagyobb léptékű műveletekre viszont továbbra sem érdemes számítani a Szvatovo-Kremennaja vonal mentén, mivel ahhoz először a hosszú ideje megosztott Szerebrjanszkoje erdőség megtisztítása, valamint a Tyerni-Jampolovka-Torszkoje vonal mentén felépített ukrán betonerődítmények elfoglalása szükséges.

„Bahmut térségében az orosz erők egyre nagyobb sikereket érnek el, folyamatosan nyugati irányba kiszélesítve ellenőrzési zónájukat”

Jelenleg nem csupán a nyári ellentámadás során elvesztett szektorok, de a Bahmut ostromát követően is még ukrán kézen maradt területek elfoglalása zajlik. Déli irányban az orosz erők a Klescsejevkától nyugatra található magaslatok irányába, míg északon, a berhovkai víztározótól kiindulva nyugatra, Bogdanovka felé nyomulnak előre.

Az ukrán védelem meglepően gyengének mutatkozik Bahmut térségében, amelynek okát vélhetően jelentős részt a megcsappant hadianyag készletek, valamint a taktikai szempontból kiemelt Hromovo elvesztése jelentheti. Az ukrán tüzérség ugyanis így nem csupán pozícióinak feladására kényszerül, de a lőszerhiány következtében nem is tud olyan eredményességgel reagálni az orosz támadásokra, mint mondjuk 1-2 hónappal ezelőtt.

A szárazföldi erők parancsnoka, Olekszandr Szirszkij vélhetően a saját Telegram-csatornáján nehézként jellemzett keleti front alatt nem csupán az avgyejevkai szektort, de a számára is jóval fontosabb bahmuti térséget érthette, amelynek műveleteit személyesen ő koordinálta mind az orosz ostrom, mind a nyári ellentámadás ideje alatt. Nem kizárt, hogy az egyre romló harctéri helyzet következtében Kijev esetleg feladja több, Bahmuttól délre található állását, kiemelten értve itt Klescsejevka és Andrejevka településeket. Ráadásul a helyzetet tovább nehezíti, hogy bár új logó alatt, de a Bahmutot már korábban megjárt, tapasztalt egykori wagnerosok is egyre nagyobb számban tűnnek fel az orosz támadó erők soraiban.

„Hosszabb távon az orosz erők nem tettek le Csaszov Jar elfoglalásáról, ám ahhoz elsődlegesen az oda vezető útvonalak elvágása szükséges”

Jelen helyzetben amennyiben a Berhovka felől nyugati irányba megindított orosz műveletek sikeresek lesznek, azzal elérhetővé válik a részben természetes védvonalat is képező Donyec-Donbassz csatorna. Ám a földrajzi adottságokat nézve mindenképp a liszicsanszkihoz hasonló nehéz ostrom vár Oroszországra, mivel utóbbihoz hasonlóan Csaszov Jar is magaslaton fekszik, amelyet a lazán egymásba kapcsolódó városszerkezet csak tovább bonyolít. Vélhetően az északi Bogdanovka-Ivanovka vonal helyett eredményesebb lenne a későbbi támadást a Klescsejevka környéki műveletekkel összekötni.

„A donyecki agglomerációnál Avgyejevka és Marjinka esetében az elsődleges orosz célt egy 25 kilométeres biztonsági zóna kialakítása jelenti”

A két említett település elfoglalásával ugyanis az új ukrán vonalak már jórészt a hagyományos csöves tüzérség hatótávolságán kívül haladnának, amelynek következtében Kijev csak korlátozottan tudná Donyecket és az ottani civil lakosságot támadni. Persze ez nem jelentené a Donyeck elleni tüzérségi támadások végét, ám azok intenzitása mindenképp radikálisan csökkenne.

Avgyejevka esetében az elmúlt időszakban az orosz erőknek sikerült a bekerítés keleti és déli területei mentén előrenyomulniuk, elfoglalva az erődítésként használt donyecki szennyvíztiszttó telepet, illetve kiszélesítve ellenőrzési zónájukat a Jaszonovataja-2 ipartelep térségében.

„Vélhetően az orosz cél Avgyejevka esetében – akárcsak Uglegorszknál – az egy nagy bekerítés helyett az ukrán védelem ketté vagy több darabra történő vágása”

Utóbbi szcenárió során külön bekerítésbe kerülne maga Avgyejevka városa és a közvetlenül Donyeckre néző ukrán védelmi vonalak, valamint különbe az általunk korábban betondióként jellemzett kokszüzem. A felosztás következtében a mintegy 8 dandárnyi/40 zászlóaljnyi – konzervatív becslések szerint legalább 28 ezer fős – ukrán védelmet is kisebb zsákokra lehetne osztani, amelyek felszámolása jóval kevesebb technikai és humán állomány bevetését igényelné orosz oldalról, mint egy teljes, nagy bekerítés kivitelezése. A hatalmas veszteségekkel járó frontális támadás elkerüléséről nem is beszélve.

A cél eléréséhez elsősorban déli irányból a már meglévő támadási irányok mentén kellene az orosz csapatoknak az avygejevkai „Himik” negyed felé előrenyomulniuk összekötve egy esetleges Szevernoje irányából indított keleti irányú művelettel. Amint a déli katlan létrejött és nagyjából felszámolásra került, csak azt követően indulhat meg vélhetően magának a kokszüzemnek a bekerítése, elsősorban a Lasztocskino-Orlovka-Berdicsi utánpótlási vonal elvágásával. Időtartamban az ostrom vélhetően a jövő év első negyedévébe is áthúzódhat, mivel Moszkva elsősorban saját személyi állományának védelmére törekszik.

„Herszon esetében az előző hetekhez hasonlóan nagyobb változás nem állt be a harcok menetében”

Az ukrán fél továbbra is ragaszkodik a Krinki térségében kialakított, nagyjából 1-1,5 négyzetkilométeres hídfőhöz, amelyet viszont nem tud kiterjeszteni a belső orosz ellenőrzésű területek irányába. Az orosz fél pedig hasonlóan az Ingulec folyónál 2022 nyarán tapasztalt harcokhoz hasonlóan az ukrán hídfőből egyre inkább egy tűzzsákot alakít ki, ahol folyamatosan zajlik a kiképzett ukrán tengerészgyalogos állomány felszámolása.

Ráadásul az orosz csapások a Dnyeper jobb partján futó utánpótlási vonalakra is kiterjednek, növelve az okozott károk mértékét. Orosz oldalról a hőképalkotókkal felszerelt drónok éjszakai alkalmazása is egyre nagyobb teret nyert, ahol rotáció közben támadják az ukrán csapatokat.

„A napi ukrán veszteségek mértéke jelenleg 40-70 fő között mozog, csak a hídfő esetében”

Jelen helyzetben erősen kérdéses mennyire van értelme a hídfőt fenntartani, ám nem kizárt, hogy a területhez való görcsös ragaszkodás egy újabb támadás leplezésére szolgál. Ugyanis Krinki folyamatos erőltetésével az ukrán parancsnokság nem csupán az orosz erőket köti le fizikailag, de figyelmüket is elvonja. Ez pedig az általunk többször emlegetett Kinburn-félsziget vonatkozásában lehet érdekes.

Ugyanis az ukrán parancsnokság a Nyikolajev melletti Ocsakov kikötőjébe nem csupán Gepard légvédelmi gépágyúkat telepített, de hosszú hiátust követően ismét újrakezdte a Kinburn-félszigeti orosz állások elleni tüzérségi támadásokat a Dániától és Franciaországtól kapott CAESAR önjáró tüzérségi lövegekkel. Hagyományosan a mindeddig sikertelenül zárult ukrán partraszállási kísérleteket az ezekhez hasonló tüzérségi előkészítés előzte meg és nem kizárt, hogy Krinki árnyékában a kijevi parancsnokság ismét megpróbálkozik a Dnyeper torkolat hajózása szempontjából stratégiai jelentőségű félsziget elfoglalásával.

„Az elkövetkező hetek-hónapok eseményeit illetően vélhetően az orosz fél ki fogja használni az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai támogatások kapcsán kialakult zavarok adta lehetőséget”

Ugyanis nem kizárt, hogy az Egyesült Államok törvényhozása akár január-februárban tud csak a 2024-es év 61 milliárdos ukrán segélycsomagjáról megállapodni, amely viszont addig mindenképp a szállítások volumenének ideiglenes csökkenésével fog együtt járni. Ahogy arról már beszéltünk, ez a probléma már közvetlenül a frontok esetében is megmutatkozik, főképp a tüzérségi javadalmazás apadásában.

A Pergőtűz legutóbbi adásában a Magyar Honvédség által rendszeresített, valamint Magyarországon is gyártott Rheinmetall KF41 Lynx gyalogsági harcjárművekkel és azok potenciális ukrajnai megjelenésével foglalkoztunk

„Viszont hiba lenne azt hinni, hogy a Nyugat ki fog vagy akarna hátrálni Ukrajna mögül, ám a közelgő amerikai és európai választások fényében mindegyik politikai erő igyekszik az ukrán kérdést is saját belpolitikai céljaihoz felhasználni”

Kompromisszumok árán, de a megállapodásra valamilyen úton-módon sor fog kerülni, ám ezt követően a csomagoknak van még egy adminisztratív és szállítási ideje is, azaz csak legkorábban hetekkel később érkezhetnek meg Ukrajnába. Minden ilyen nap pedig lehetőséget ad annak az Oroszországnak, amely saját hadiipari termelését felfuttatva saját igényei szerint formázhatja az ukrajnai harcmezőt és annak eseményeit.