//Válságban a globalizáció
„A világjárvány talán legsokkolóbb következménye a bezárkózás, a határok, ezzel a kereskedelmi útvonalak lezárulása” #moszkvater

Válságban a globalizáció

MEGOSZTÁS

A határok lezárása, a mozgás szabadságának korlátozása a globalizáció alapjait rengette meg. Ugyan a digitális technológiák révén a fejekben nyitva maradt a világ, ám joggal merült fel kérdésként a Valdaj Klub találkozóján, hogy a deglobalizáció csupán politikai mítosz, avagy immár gazdasági realitás. Hogy alakul a gazdasági együttműködés a pandémia után?

„A világjárvány talán legsokkolóbb következménye a bezárkózás, a határok, ezzel a kereskedelmi útvonalak lezárulása” #moszkvater
„A világjárvány talán legsokkolóbb következménye a bezárkózás, a határok, ezzel a kereskedelmi útvonalak lezárulása”
Fotó:EUROPRESS/Frederic J. BROWN/AFP

A világgazdaság jelen állapotában a szereplők szoros együttműködését feltételezi. A politikai barométer ugyanakkor a verseny éleződését jelzi, a koronavírus-járvány veszélye pedig a bezárkózás felé löki a nemzeteket. Hol van a széttagoltság határa? Lehet-e „nemzetiesíteni” a termelési láncokat? Vissza lehet-e állítani a globális termelési kapcsolatokat? A jelenlegi válságra a globalizáció visszaerősödése, avagy a fragmentáció lehet a válasz? Ezek a kérdések foglalkoztatták a Valdaj Klub gazdasági paneljének résztvevőit, akik megállapították, hogy

„a globalizáció komoly nehézségekkel találta magát szemben”

A globalizáció már korábban is mutatkozó válságát mutatja a müncheni gazdasági kutatóintézet (IFO) felmérése is, amely szerint a nyugati országok társadalmainak mindinkább elegük van a globalizációból. Az Európai Unió lakosságának 56, míg az Egyesült Államok lakóinak 70 százaléka nem támogatja a globalizáció további kiterjesztését. Ezen belül a leginkább kritikusak a franciák (85 százalék), a németek (64 százalék) és az osztrákok (70 százalék)

„A szankciók, a kereskedelmi-, és a vámháborúk eddig is korlátozták az áruk szabad mozgását”

De más változások is kibontakoztak. Az elmúlt húsz évben érezhetően keletre tolódott el a világgazdasági súlypontja is. Míg 2000-ben Kínára, Indiára és Oroszországra a világ össztermelésének csupán a 15 százaléka esett, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán triójának háromszor ekkora (47 százalék) volt a súlya. Mára ez az arány kiegyenlítődött, és mindkét blokk a világ GDP-jének harmadát állítja elő.

„A világjárvány talán legsokkolóbb következménye a bezárkózás, a határok, ezzel a kereskedelmi útvonalak lezárulása”

Még a migráns tömegeket is megfogta ez a helyzet, sőt megérezte a globális pénzmozgás is. Komoly korlátokba ütközött, így lelassult a tőke, az áruk és a munkaerő mozgása is. A járvány felerősítette a már korábban megjelent protekcionizmust. Szenved a munkaerő piac. Még a fejlett országokban is fogy a munkaerő.

„Ráadásul a kereskedelmi kapcsolatok katasztrofális összezuhanása minden korábbinál jobban megvilágította egyrészről az egymásrautaltságból adódó kiszolgáltatottságot, másrészről szolidaritás hiányát”

A járvány felgyorsította az eddigi folyamatokat. Kiderült, hogy a jelenlegi helyzetre nem adható globális válasz. A világgazdaságot óriási sokk érte, a helyzet globális kezelést kívánt, ám csak lokális válaszok érkeztek. Makszim Oreskin, az orosz elnök tanácsadója értékelt eképpen, megállapítva, hogy az országok nem hajlandók összehangolni a lépéseiket. Pedig a sokk olyan mértékű, amely Európától Amerikáig mindenhol különleges intézkedéseket kíván. Mint az orosz politikus hozzátette, azok államok vannak most előnyben, amelyeknek elég fejlett és szuverén a pénzügyi rendszere.

„Miközben a kibontakozó válság közös, depolitizált fellépést, globális reformokat kíván, a gazdasági rendszerek háborúját látjuk”

A koreai előadó ugyanígy a protekcionizmus erősödését és az összefogás hiányát emelte ki. Külön szólt a Kína és az Egyesült Államok között a technológiai hegemóniáért folyó versenyről. Mint leszögezte, Peking mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentse a függőségét. Korea kapcsán azt emelte ki, hogy a nemzeti termelés erősítésén van a hangsúly. Mint fogalmazott,

„a járványnak előbb-utóbb vége lesz, a többi probléma, így például klímaváltozás gondjai azonban maradnak”

Az egyik vezető kínai egyetem professzora, Wang Wen a deglobalizáció folyamata kapcsán azt emelte ki, hogy a nagy cégek hatékonyabban kezelik a mostani válságot, mint az államok és a kormányok. Mint rámutatott, a világ országainak kétharmada kisebb méretű gazdasággal bír, mint a transznacionális cégek listáján az első százban lévők piaci értéke külön-külön. Ezek némelyike, így a top öt tagjai akkorák, hogy inkább helyük lenne a G20-ak között, mint néhány országnak. Mint fogalmazott,

„manapság egyre több a hatékonyan működő cég, és egyre kevesebb az ilyen állam”

A mostani válságkezelés gyengeségét a vezetők és a modellek gyengeségében látja. A kínai professzor azt ajánlotta, hogy az államok vegyenek példát a nagy korporációk irányítási modelljeiről, és hasznosítsák azok tapasztalatait. Wang Wen Kínát nem féltette, szerinte megőrzi a vezető helyét a globális fogyasztási piacokon. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az államoknak is van életkoruk, és egyszer lejár az idejük. Így volt ez Jugoszláviával, a Szovjetunióval vagy  Csehszlovákiával. A következő hullám szerinte elsodorhatja Nagy-Britanniát, Spanyolországot, sőt még akár az Egyesült Államokat is. 

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.