„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
„Tavaly év végén Kínában egyidejűleg mintegy 30 atomreaktor épült, ezek összesített teljesítménye 30 GW körüli. A teljes fejlesztési portfólióban (építés alatt, engedélyezett, előkészítés alatt) jelenleg több mint 170 GW-nyi kapacitás szerepel, bár ezek többsége még nem jutott el az építési fázisig”
Fotó:EUROPRESS/HECTOR RETAMAL/AFP
Kína történelmet írt a nukleáris energia területén, miután a napokban sikerült működés közben, azaz leállítás nélkül újratöltenie egy 2 megawattos tóriumos olvadéksós reaktor (Molten Salt Reactor, MSR) üzemanyagát. Ez a mérföldkő nem csupán technikai bravúr, hanem gyakorlatilag egy új korszak kezdete lehet az atomenergia történetében, különösen annak fényében, hogy a tórium alapú létesítmények tervei hosszú ideje, szinte az „asztalfiókban” vártak arra, hogy megvalósuljanak.
„Így Kína, amely mára a világon az atomenergia egyik legnagyobb felhasználójává vált, most vezető szerepet vállalhat a tóriumos technológia terjedésében”
Először is nézzük a hagyományos atomenergiát. E téren az ország az üzemelő nukleáris kapacitás tekintetében tavaly már a harmadik helyen állt az Egyesült Államok és Franciaország mögött, de a teljes, működő, építés alatt álló és jóváhagyott kapacitást tekintve világelső. Az elmúlt tíz évben közel megháromszorozta a nukleáris kapacitását, jelenleg 55-57 üzemelő reaktorral és több mint 58 GW beépített kapacitással büszkélkedhet, továbbá igen jelentős mennyiségű reaktor áll építés vagy engedélyezés alatt.
„Tavaly év végén Kínában egyidejűleg mintegy 30 atomreaktor épült, ezek összesített teljesítménye 30 GW körüli. A teljes fejlesztési portfólióban (építés alatt, engedélyezett, előkészítés alatt) jelenleg több mint 170 GW-nyi kapacitás szerepel, bár ezek többsége még nem jutott el az építési fázisig”
Az eredeti hírre visszatérve, a Góbi-sivatagban található kísérleti tórium alapú reaktor nemcsak abban különbözik a hagyományos, urán alapú rendszerektől, hogy a fűtőanyagot nem szilárd rudakban, hanem olvadéksóban oldva használja, hanem abban is, hogy az üzemeltetés során folyamatosan működik. A tóriumot hasznosító MSR-ek nagy előnye, hogy a reaktor nem igényel olyan magas nyomást, mint a hagyományos létesítmények, így lényegesen kisebb a balesetek kockázata. Szivárgás esetén az olvadéksó egyszerűen megszilárdul, megszüntetve a veszélyt, amely a hagyományos reaktorok esetében egy potenciális katasztrófa forrása lehet.
„A tóriumos olvadéksós reaktoroknak számos más előnyük is van a jelenlegi uránalapú rendszerekhez képest. A már említett biztonságon túl ez a nyersanyag sokkal bőségesebben elérhető, mint az urán, így a tórium alapú energiatermelés sokkal fenntarthatóbb lehet”
Az elem bár radioaktív, nem bocsát ki olyan veszélyes melléktermékeket, mint az urán, és nincs fegyvergyártási potenciálja sem, azaz dúsítva sem készíthető belőle atomfegyver, ahogy a melléktermékéből sem. Az ilyen reaktorok fejlesztése tehát nemcsak környezetvédelmi és biztonsági szempontból előnyös, hanem geopolitikai szempontból is kiemelt jelentőségű.
„Emellett az MSR kisebb, ezáltal az üzemeltetése egyszerűbb és költséghatékonyabb”
A hagyományos reaktorok által termelt hulladék hosszú évtizedekig vagy akár évszázadokig veszélyes maradhat, míg a tórium alapúak hulladéka sokkal rövidebb ideig és kisebb mennyiségben marad radioaktív. A keletkező hulladékoknak alacsonyabb a sugárzási szintje és a felezési ideje is lényegesen rövidebb, ami csökkenti a hosszú távú tárolás szükségességét.
„A tórium ciklusból származó hulladék fő radioaktív izotópjainak a felezési ideje jóval rövidebb, mint az uránhulladéké”
Például a protaktínium–231-é 32 700 év, míg az uránhulladékban uralkodó U–238 izotóp felezési ideje 4,5 milliárd. A tórium használata azonban nemcsak a nemzetközi atomenergiában vagy a hulladéktárolásban hoz változásokat, de a globális energiaellátás biztonságát és fenntarthatóságát is jelentős mértékben javíthatja. Mivel pedig érdemi kísérleti szakaszába lépett a tóriumalapú reaktortechnológia, így ez várhatóan kiváló köztes, a mai atomenergiánál zöldebb, biztonságosabb, széles körben alkalmazható nukleáris áramtermelési megoldássá válik a következő 10-15 évben. Addig, amíg a fúziós energiát majd nagyobb léptékben hadra foghatjuk, valamikor az évszázad közepe felé. Kína egy 10 megawattos reaktort terveznek létrehozni 2030-ig.
„A tóriumos energia hasznosításának a lehetőségei évtizedek óta ismertek, de a technológia eddig nem tudott magának utat törni a gyakorlatba”
Az 1950-es években az Egyesült Államok már kísérletezett az olvadéksós reaktorokkal, de a fejlesztések 1961 után leálltak, mivel az urán hasznosítása lehetőséget kínált nemcsak energia előállítására, hanem atomfegyverek készítésére is, így az vált az iparági standarddá. Azóta is az uránalapú rendszerek uralják a nukleáris energetikát, annak ellenére, hogy a tórium valójában sokkal biztonságosabb és fenntarthatóbb alternatívát kínálna.
„A kínai projekt a korábbi amerikai olvadéksó-alapú kutatások nyilvánosan elérhető dokumentumaira épít, amelynek kapcsán Hszü Hung-csie vezető tudós megjegyezte, a teknős akkor lép elő, amikor a nyúl hibázik vagy megpihen”
Míg az Egyesült Államok alacsonyan dúsított uránnal (HALEU) ellátott tórium-ANEEL üzemanyagon dolgozik a hagyományos és nehézvizes rendszerekben, a mostani kínai megoldás versenyelőnyt jelenthet azoknak az országoknak, amelyek PHWR- vagy CANDU-reaktorokra építenek.
A megújuló energiaforrásokkal együtt most végre a tórium alapú rendszerek fontosabb szereplővé válhatnak, mivel képesek jelentős mennyiségű energiát termelni, miközben sokkal kisebb ökológiai lábnyomot hagynak maguk után.
„Nagyon úgy tűnik, hogy Kína a tóriumos MSR-ek fejlesztésében is világelsővé válhat, és könnyen lehet, hogy Európa, vagy az egyik vezető atomerőmű-hatalom, Franciaország Kínától veszi majd át a tóriumos <zöld-atomenergia> technológiáját”
Vagy éppen Kanadától és Indiától, amelyek éppen közösen fejlesztenek olyan, a hagyományos atomreaktorok egy részében is használható (!) nagyobb energiájú és gyorsabban is lebomló atomhulladékot termelő tóriumos fűtőelemeket, amelyek pár éven belül piacra kerülhetnek.
Az írást jegyezte: Halaska Gábor
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Nagyon érdekes cikk! Kétségtelenül drága lenne, drága lesz a technológia váltás, most még Paks is urán alapú erőműnek épül, és sok évet vesz igénybe a megépítése. (Tulajdonképp kibővítése.)
Kína a szupergazdag ipari nagyhatalom ahol évente 100 kilométernyi modern metró épül, (ha összevetjük a mi nyúlfaroknyi 4. metrónk milyen sokáig és mekkora pluszköltséggel épült..) így a tóriumos erőmű is a nagyhatalmak játékszere lesz. Ezek a gigaberuházások messze felülmúlják a kisebb országok lehetőségeit. Az EU pedig azért nem tud építeni ilyen erőművet, mert tyúkketrec építéssel kapcsolatban is csak problémákat gyártottak a rácsok helyett.
ebalint says:
Sóolvadék kifejezést használunk a magyar nyelvben…