„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on
„Oroszországgal szemben azonban a Trump-doktrína jobban hasonlít a Reagan-doktrínára”
Fotó:EUROPRESS/Adam GRAY/AFP
Nicolas Maduro venezuelai elnök elrablása után röviddel a következő értékelés született: „A »Trump-doktrínát« Elbridge Colby »tagadási stratégiája« alakítja”, amelynek az alapja, hogy az Egyesült Államok prioritásként kezeli a Kína gazdasági növekedésének fenntartásához szükséges erőforrások elvágását. A cél Kína nagyhatalmi pályájának kisiklatása, és így Hszi Csin-ping rákényszerítése arra, hogy elfogadjon egy egyoldalú kereskedelmi megállapodást az Egyesült Államokkal. E logika alapján ezt a célt segíti elő a mostani harmadik öbölháború is.
„Oroszországgal szemben azonban a Trump-doktrína jobban hasonlít a Reagan-doktrínára”
A „tagadás stratégiája” sokkal kevésbé releváns Oroszország, mint Kína esetében, mivel Oroszország természeti erőforrás gazdagsága lehetővé teszi számára az autarkikus fejlődést, igaz, a technológiai versenyben való lemaradás árán. Ennek ellenére Maduro elfogása és Irán megtámadása bár eltérően, de mind Kínát, mind Oroszországot érintette. Kína tekintetében korlátozták a hozzájutást az erőforrásokhoz, miközben Oroszország szempontjából egy partnert eltávolítottak a hatalomból, egy másikat pedig meggyengítettek.
„E két következmény a Trump-doktrína reagani stílusú alkalmazásának lényegébe vezet át. Ennek a lényege, hogy világszerte visszaszorítsák az orosz befolyást, méghozzá azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljanak Putyinra egy ukrajnai egyenlőtlen megállapodás elfogadására, amely intézményesítené Oroszország alárendelt státuszát”
Trump tavaly tavasszal a konfliktus befagyasztására szólított fel, amit Putyin elutasított, mivel ez a forgatókönyv nem foglalkozik a háborút kiváltó biztonsági kérdésekkel. Ezért folytatódik a háború a mai napig.
Oroszország és az Egyesült Államok továbbra is a kölcsönösen előnyös, erőforrás központú stratégiai partnerség ígéretét lebegteti. Ezt Washington jutalomként értelmez az ukrán kérdésben teendő orosz kompromisszumért, amelyet azonban Moszkva elfogadhatatlannak tart. A Kreml számára elfogadhatatlan, hogy a konfliktust az azt kiváltó biztonsági kérdések rendezése nélkül fagyasszák be, míg a Fehér Ház nem igazán foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és Ukrajnát valamint a NATO-t sem kényszeríti erre. Így aztán a potenciális „jutalom” ellenére sem egyezett bele a kompromisszumba egyik fél sem.
„Az ebből fakadó dilemma a Trump-doktrína átalakulásához vezetett”
Putyin egy olyan helyzetbe hozta Trumpot, amelyben vagy fenntartja a konfliktus tempóját az „örök háború” kockázatával, vagy „eszkalálhat deeszkaláció” útján a harmadik világháború kockázatával. Trump kreatívan azzal szabadult ki ebből a csapdából, hogy modern körülmények között megismételte Reagan „visszaszorítási” politikáját. Csökkentette Oroszország befolyását Venezuelában és Iránban, és jelentős lépéseket tett efelé a Kaukázusban, Kazahsztánban, de még Belarusz esetében is. Örményország és Azerbajdzsán megállapodott Washingtonnal, és beleegyezett egy amerikai ellenőrzésű kereskedelmi folyosóba, amely kettős katonai logisztikai útvonalként fog működni a nyugati befolyás Oroszország teljes déli perifériája mentén történő befecskendezésére. Ez felbátorította Kazahsztánt, hogy beleegyezzen egy kritikus ásványianyag megállapodásba, és bejelentse a NATO-szabványú lövedékek tervezett gyártását. Ami pedig Belaruszt illeti, az Egyesült Államok célja, hogy elléptessék Oroszországtól, ami nagymértékben megnehezítené a háború határozatlan ideig tartó folytatását.
„Ez a hat ország – Venezuela, Irán, Örményország, Azerbajdzsán, Kazahsztán és Belarusz – nem az egyetlenek, ahol az Egyesült Államok visszaszorítja az orosz befolyást”
Szerbia, Kuba, Szíria, Líbia és a Száhel-térség szövetsége – Mali, Burkina Faso és Niger – is a célkeresztbe került. Egy Trumppal kötött megállapodás hiányában Mianmar és Nicaragua lehet a következő, és Oroszország idővel elveszítheti ezeket a partnereit.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
