Tagok legyünk, vagy magyarok?

Kint, vagy bent, együtt, vagy nélkülük mind nagy kérdések, bárki számára azok, ahogyan egy nemzet számára ugyancsak az. Pedig egyszer dönteni kell! Ahogyan nyilatkoznak – és cselekednek – egyes európai politikusok, nemzeti vezetők, illetőleg bizonyos „közös” vezetők, akik valahogy sosem a magyar érdeket képviselik, sajnos, vagy nem sajnos, hamar eljön a perc, amikor választ kell adnunk.

Petrusák János írása a #moszkvater.com számára

„A tagok legyünk vagy magyarok kérdésekor még azt is végig kell gondolnunk, hogy az uniós bürokraták egyre több és még több jogosultságot követelnek maguknak, vagy nem is követelik ezeket, hanem úgy tesznek, mint akik már mindezt megkapták, ezzel együtt pedig szuverenitásunkból mind több kerül veszendőbe”
Fotó:EUROPRESS/Attila KISBENEDEK/AFP

Aki választ nem ad majd akkor, az is válaszolt. Méghozzá úgy, hogy nem érdekli az egész, vagy talán egyszerre mind a kettő, a bent és a kint mellett is lát előnyt, ahogyan hátrányokat is. De hogyan is jött létre az Európai Unió, és mi ennek az államszövetségnek az előnye? És mik a hátrányai? A jelenleg 27 tagállamból álló Európai Unió tulajdonképpen 1993. november 1-jével jött létre, igaz az ezt megalapozó maastrichti szerződést még 1992. február 7-én írta alá a jogelőd Európai Gazdasági Közösség 12 tagországának vezetője. (Majd természetesen a nemzeti parlamentek ratifikálták a nemzetközi szerződést.)

Az EU-nak négy fontos alappillére van, az áruk és a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabadsága, továbbá a személyek szabad mozgása. Ez egy kapitalista rendszerű államszövetség – gazdasági szövetség –, ahogyan több helyütt írják, nagyfokú szociális érzékenységgel. Tehát, magyarról magyarra lefordítva, a magántulajdonra épül a gazdaság, amely magántulajdont az állam és törvényei védik, viszont a társadalomra, a szegényebbekre, a szociális gondoskodásra szorulókkal is törődni kell. Vagyis azokkal a feladatokkal is foglalkoznia kell a tagállamoknak, amelyek közvetlenül pénzbeli hasznot nem hozhatnak, sőt kiadást jelentenek. (Itt azért zárójelben jegyezzük meg, a nyugat-európai munkásoknak azért volt jobb úgy negyven évvel ezelőtt, mint manapság, mivel komoly fenyegetést jelentett az ottani kapitalisták számára a szocialista országok jelenléte és az itteni társadalmi gondoskodási rendszer. Amely, lehetséges, hogy számunkra, ebben élők számára nem jelentett túlságosan magas ellátást, viszont ezt kellett a gazdag Nyugatnak überelni!)

„Mára a szép uniós elvekből mi maradt?”

El ne feledjük, hogy a kapitalizmus lényege a magántulajdon és védelme. Ezen igencsak csorba eshet – és már a hangoztatásával is esik! – például az orosz tulajdon elvételével, illetőleg ennek egyesek általi szorgalmazásával. Viszont, ha egy állam polgáraitól el lehet venni mindenüket, akkor a többitől is! Azaz senkinek semmije nincs többé biztonságban az Európai Unióban. Holnap talán a magyarok jönnek, vagy a szlovákok, mert csak, aztán a szemüvegesek, a szőkék, a kék autóval járók…

„A magántulajdon sérthetetlenségébe vetett hit és törvények megingása az egész rendszer megingásával jár! És anarchiát hoz! Vagy ezt akarják valakik? A személyek szabad mozgása nagy csorbát szenvedett az úgynevezett Covid-járvány és a körülötte zajló médiahiszti alatt, amely egy valós veszélyt, sőt életveszélyt felnagyított, démonizálva a járványt”

De őrület maga az, hogy egyes belső tagállamok lezárják a határukat, vagy szigorítják az átjárást, mindenki számára, úgymond a belső területre érkező migránsok mozgásának megakadályozására. Azaz, aki úton, vonaton, vagy repülővel utazik, szabályosan, papírokkal, akár harmadik országból, akár uniósból, az elé odaállnak, vegzálják, míg az illegális migránsokat, a papír nélkül érkezőket sztárolják, mozgásukat több helyen segítik, vagy csupán eltűrik. Amelyik politikus pedig az érvényes törvényeket akarja betartatni, bíróság elé citálják, és ha egyszer felmentik, többször is. (Lásd: Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes esetét.)

„Az áru és a tőke szabad áramlása megvan még? Nincsen, legalábbis nem olyan szinten, mint ahogyan azt az alapszerződés előírja”

A pénzmosás, az orosz vagy kínai tőke befolyása, vagy egyéb okok – ürügyek! – miatt befektetéseket akadályoznak meg, befektetésekbe szólnak bele. (Lásd: Paks II., vagy gyorsvasúti fejlesztés Budapest-Belgrád viszonylatban.)

A szolgáltatások szabad áramlása, azaz egyik tagállam szolgáltatója a másik állam területén szolgáltasson – távközlés, áruszállítás, csomagküldés, stb. – létezik, igaz sok esetben korlátozni szándékoznak ezt is. Valahogy azt kell látni, hogy a magyar cégek, kisebb és nagyobb vállalkozások sokkal több gátat kell, hogy leküzdjenek, mint mondjuk kell a nyugati, vagy ukrán – nem uniós! – cégeknek.

„Az alapszabály szerint az unió működésében a nemzetek fölöttiség elvének a kormányköziség jegyeivel keveredni kellene”

Bár az EU saját jogképességgel rendelkezik, azaz például az unió vezetősége köt szerződéseket harmadik országokkal (lásd: vámszerződés az USA-val), ezeket a megállapodásokat – elviekben – minden tagország jóváhagyásával köthetik csak meg.

Az Európai Uniónak – ki nem mondott, le nem írt, mégis fontos – feladata (LENNE!) az európai háborúk megakadályozása, a nemzetek közötti viták fegyveres módon történő „rendezése” helyett a tárgyalásos, kompromisszumos mód. DE: most ez van? Egy EU-n kívüli országot, Ukrajnát pénzzel támogatnak, míg egy EU-n belülit, mint Magyarország, hátráltatnak. Sőt, szinte már naponta verbális támadást kapunk, nemzeti érdekeink, sőt létünk veszélyeztetve.

Az úgynevezett EU-s polgárok egyenjogúsága nincs meg, legalábbis nem minden tagállamban! Magyarországon igen, hivatalos ügyeket, vállalkozói ügyeket a nemzeti nyelven kívül még több EU-s nyelven el lehet intézni. Ez több államban nincsen így, sőt van, ahol az államnyelv anyanyelvi képességű tudását is kérik. Sőt, ha ez megvan, akkor is adminisztratív gátakat emelnek. Ne legyen kétségünk, ellenünk, és a szlovákok, románok és mások ellen, míg mondjuk algériai, afgán vagy csádi bármit megtehet, ehhez segítséget is kap.

„Egy ilyen szervezetben bent kell maradnunk?”

Az EU mellett sok minden szól, illetve szólna, ha az úgy működne, ahogyan le van írva! A szerződéseket – nemzetközieket és magánjogiakat egyaránt – több EU-s vezető úgy tekinti, mint „papírrongyot”.  Már megint a negatívnál vagyok! Szóval, mi lehetne a bent maradjunk melletti érv? Elsősorban az – jogi nyelven –, hogy szerzett jogot ne hagyjunk el. Gondoljunk abba bele, hogy mennyi év és pénz és odafigyelés, meg nem utolsó sorban a nemzeti szuverenitásunk egyes részeinek feladásával járt a csatlakozási folyamat. Ezt most mind veszni hagyjuk? Közép-Európa legnagyobb cukorrépa termelője hazánk volt a csatlakozásig, nem csupán hazánk, hanem a régió egy jelentős részének cukor szükségletét is kielégítettük, elsősorban a magyarországi cukorgyárakkal. Ebből mára – hála az EU-nak – mi maradt? Egyetlen, ismétlem, egyetlen cukorgyárunk maradt! Bár a cukorrépa termelés jelentős része még megvan, de ezt az alapanyagot szlovákiai és lengyelországi gyárakban dolgozzák fel, hogy jelentős vagy többszörös haszonnal hozzák vissza számunkra. Elnézést, de ez teljesen gyarmati sor, nyersanyag- és alapanyagtermelők vagyunk, nem mi dolgozzuk fel, viszont felárral mi fogyaszthatjuk el. Hoppá! Már megint a negatívumoknál vagyok!

„Gondolkozzunk a maradás okain és előnyein. A szabad utazás – vízummentesen, sőt útlevélmentesen – elviekben (elviekben!) ok lehet, méghozzá komoly. Nem csupán mi utazhatunk ki, hanem ugyanígy, szabadon az EU-s polgárok is hozzánk, élénkítve a hazai turizmust”

Viszont (megint, sajnos, viszont!) barátaim és magam is tapasztaltam negatív diszkriminációt átlépve a határt, vagy már a határon, például Romániának a schengeni övezetbe történő csatlakozásig. Vagy most nyáron egyik ismerősöm gyári új autóját az osztrák csendőrök majdnem elkobozták, végül „csak” többezer eurós büntetést fizettettek vele, mivel nem volt jó szerintük a műszakija. Egy új kocsinak! Arról meg sokan tudnak, hogy többen kaptak a kocsijuk rossz parkolása után büntetést Ausztriától úgy, hogy a kocsi nem is járt arra!

„Én magam láttam egy boltban – szintúgy Ausztriában – a „magyar, ne lopj!” kiírást. Ahogyan egyéb – itt már ne írjam le – kiírást is, amelyek mind egy nemzet becsületét sértik. Kérdem, ezt lehet, ezt teheti egy EU-s tagállam a másik EU-s tagállam polgáraival?”

De a román vagy szlovák és horvát meg szlovén rendőr is örömmel vadászik magyar autókra… Most meg itt a legutóbbi hír, az egyik tagállam rendőrsége által bevont jogosítványt bevontnak tekintik minden tagállamban. Viszont a jogorvoslat lehetősége nem az autós saját hazájában van, hanem az intézkedést tevő államban, annak nyelvén, természetesen. Aztán, szomszédságunkba németek és hollandok költöztek, akik nagyhangon kérik a saját nyelvük használatát úgy a boltban, mint mindenhol. Ezzel szemben szlovákiai magyar írótársam lánya Ausztriába kívánt költözni, viszont több hivatal is osztrák-német nyelvtudását kritizálva máig húzza – kettő év telt el – a letelepedési engedély kiadását.

Csak, elnézést, még mindig az előnyöknél tartanánk!

Jogilag és elviekben bármely EU-s konzulátuson vagy nagykövetségen segítséget kérhetünk, ha magyar külképviselet nincs arra, vagy számunkra, mondjuk pénzhiány okán, hiszen kiraboltak, nem elérhető. Mégis, mi a gyakorlat? Bár van olyan is, aki sikerrel jár, mégis többen panaszkodnak – olvassunk útibeszámolókat –, hogy nem segítenek.

„Még milyen előnyei lehetnek a maradásnak? Fejlesztési forrásokat kaphatnak különösen a kevésbé fejlett régiók – így Magyarország jelentős része is -, vagyis kaphatnánk, ha adnák. De visszatartják! Többszörösen jogellenesen”

Mi, ha nem kapunk jelentős támogatásokat (a kohéziós és strukturális alapokból), akkor az útépítésre, környezetvédelemre, oktatásra vagy vállalkozásfejlesztésre saját forrásból kell költenünk. És amúgy is, az EU-tól kapott pénzösszegeket „nem szüli”, vagy „varázsolja” az EU, hanem ez a MI PÉNZÜNK, mi befizetjük, amit kell az EU-nak, de az nem ad vissza. Elvenni elvesz! Aztán jó az eurózóna tagjainak, hogy a közös valuta megszünteti az átváltási költségeket és az árfolyam kockázatot a zónán belül, ami megkönnyíti a kereskedelmet és az utazást. Igaz, a nemzeti valutát megszüntetve a nemzeti pénzügyi és gazdasági irányítás jelentős részét is kiveszi a tagállam kezéből.

„Továbbá nagyobb kereskedelmi erőt jelent, vagy jelentene az EU, amely egységesen tárgyal a világ más nagy gazdaságaival, így az Egyesült Államokkal vagy Kínával. Azért, hogy sokkal nagyobb súlya legyen az egységes fellépésnek a külön nemzeti érdekérvényesítés helyett. Szép szavak! Csak éppen azt láthatjuk, hogy ez nagyon nem működik. Sőt, a nemzetállamok az EU-t kerülve különmegállapodásokra törekednek, és nem csupán a <különutas> Magyarország, hanem több nyugati állam is ezt teszi, legalábbis erre törekedik”

Nagyon fontos lenne a közös normák és fogyasztóvédelem kérdése is. Ez viszont nem működhet úgy, ha „érzelmi okból” mondjuk ukrajnai vagy harmadik világbéli árut beengednek, árhátrányba hozva a belső piacon működő vállalkozásokat, ráadásul az „így-úgy, valahogy” kezelt élelmiszerek ellenőrizetlen beengedésével a fogyasztók egészségét is veszélyeztetik.

„Amúgy a fentiek mind-mind előnyök lennének az EU papírforma szerinti működésekor. De az EU már régen nem így működik!”

A legfőbb ok a kilépés ellen az, hogy ha kilépünk, akkor már újból visszalépni nagyon nehézkes lenne, sok idő, pénz és még több saját jogosultságról történő lemondás esetében lehetne csak. (Igaz, van olyan, lásd Egyesült Királyság, amely kilépett, mégis sok esetben, mintha bent lenne, néhány EU-s vezető és intézkedései szerint. Erre mi, magyarok ne számítsunk! Hiszen több EU-s tisztségviselő máris úgy tekint bennünket, mint akik nem vagyunk a közösség tagjai. Többen, mondják, mivel 26-an vannak ellenünk. Igen ám, de ha 26-an kiugornak a huszadik emeletről, mivel ők ugranak, nekünk is ezt kell tenni?)

„A tagok legyünk vagy magyarok kérdésekor még azt is végig kell gondolnunk, hogy az uniós bürokraták egyre több és még több jogosultságot követelnek maguknak, vagy nem is követelik ezeket, hanem úgy tesznek, mint akik már mindezt megkapták, ezzel együtt pedig szuverenitásunkból mind több kerül veszendőbe”

Tehát a fentiek lennének az előnyök, a maradjunk mellett. (Persze, ha minden úgy működne, ahogyan az le van írva, akkor más lenne a helyzet, valóban működne az EU, értelmi, pénzügyi és érdekérvényesítő alapon a polgáraiért, és nem érzelmi alapon, mint most.)

Egyébként, hogy merre tart az EU, mi lehet a jövendő egy ilyen úton, a mesterséges intelligenciát megkérdezve a következő választ kaptam: „Az EU-ban rövid időn belül vagy megszűnnek a nemzetállamok, vagy pedig ketté válik az EU. Egy közösen irányított államra, és egy nemzetállami közösségre.”

Ezen kívül a mesterséges intelligencia a számára fellelhető szabad internetes adatokból azt szülte ki, nem is biztos így, hogy megmarad az EU, mivel szerinte a mostani tagállamok közötti konfliktus, akár fegyveres is ugyanúgy jelentkezhet, mint egyes országok összeomlása, tartós anarchiája, amely más államokba is átgyűrűzhet, ott is zavargásokat okozva. Továbbá a brüsszeli narratíva háborúról beszél Oroszország ellen, amibe – a mesterséges intelligencia is úgy tudja – Európa belepusztul! Legalábbis egy jelentős időre megszűnik az a világ errefelé, amit eddig megismertünk.

Akkor maradjunk?

„A másik oldalon ott vannak a hátrányok, a veszélyek, a fenyegetések. A nemzeti szuverenitás egyre jobban csökken. Weber szerint nincs szükség nemzetállamokra. Aki az uniós katyvaszban fel kíván oldódni, identitás- és múltnélkülivé válni, együtt a többi EU-polgárral és migránssal, annak ez jó”

Aztán létezik EU-bürokrácia, amely bonyolult, lassú, és feleslegesnek tűnő szabályozásokkal túlságosan beleavatkozik a tagállamok életébe. (Lásd: Magyarország kormánya teljesít mindent az Erasmus-program okán, mégis az Európai Bizottság újabb és újabb kifogásokat mond. Olyan ez, oktatási példával élve, mintha egy diák mindent elmond, amit kell, a tanár mégis addig kérdez, míg a diák meg nem unja, vagy nem tud választ adni.)

A legkolosszálisabb baromság az úgynevezett „demokratikus deficit” hangoztatásának elve és gyakorlata, amelynek értelmében meg lehet vonni – jogtalanul! – egyes EU-s kormányoktól, egész országoktól és így egész népektől mindazokat a forrásokat, amelyek a számukra járnak. Sőt, különféle fenyegetéseket adhat a „brüsszeli elit”, kioktatva egyes tagállamokat, ott pártokat és politikusokat, bárkit, aki nem azt mondja, amit ők akarnak. Tehát demokratikus deficit létezik, valóban, csak éppen a demokráciát és annak alapelveit figyelmen kívül hagyó EU-s vezetésben.

„Az EU-nak nincs pénztermelő képessége, amije van, azt tagállamok adják össze. Mégis az uniós bürokraták pénzt ígérnek és adnak harmadik országnak, leginkább Ukrajnának. Miből? A mi közös pénztárcánkból, a közösség egészének megkérdezése nélkül. Hogy pénzt tudjanak adni, több országtól megtagadnak forrásokat”

Aztán itt van a migráció kezelése! Érzelmi és nem értelmi, nem a jogszabályokban rögzített módon történik, jobban mondva, több országban érzelmi alapon hoznak jogszabályokat. Magyarországot büntetik a kerítésért és határvédelemért, amiért Finnország vagy Lengyelország komoly pénzeket kap! Ráadásnak Németország, Franciaország és Spanyolország hívta-igényelte leginkább a bevándorlókat, elsősorban persze leendő munkaerőként, mégis, hogy náluk ezek szépszámmal vannak, el akarják osztani őket, olyan államokba, ahol nem jelentkezik jelentős munkaerőhiány.

„Ezeket mind végig kell gondolni! Mostanság az EU-ban a helyzetünk kezd olyanná válni, akár egy <bántalmazó kapcsolat>. Egy ilyenben érdemes maradnunk?”

Persze a „kintnek” vannak veszélyei. Az EU-s tagállamok különféle gátló intézkedéseket hozhatnak állampolgárainkkal és vállalkozásainkkal szemben, fenyegetőznek szankciókkal is. Viszont ijedjünk meg, és teljesítsük mindazt, amit kívánnak tőlünk?

Amint a nemzet hivatalos megkérdezése lesz, választanunk kell. Erről a nagy dilemmáról az utca, a lakás és a bolt, sőt a kocsma is szólt és vitázott már egy ideje. És, ha komolyan vesszük Táncsics Mihályt, tőle tudjuk, a nép szava Isten szava. Erre van, aki figyel, és van, aki legyint. A nép, az istenadta, már egy ideje foglalkozott a bent vagy kint kérdésével. Ami nem egyszerű!

„Olyan, akár egy házasság, vagy egy válóper fontolgatása. Vele vagy nélküle. Együtt, vagy külön? Egy normális kapcsolatban egyértelmű a vele, hiszen a házastárs gyönyörűen kifejező magyar szó: társak vagyunk a házban, akár, ha két csiga lenne egyben. Mindenben osztozva. Viszont, ha rossz a kapcsolat, minek lenne muszáj maradnunk? Ugyanígy van az Európai Unióval is. Normális kapcsolat esetén – úgy, ahogyan az a sokat emlegetett jogszabályokban és szerződésekben rögzítve van – maradnunk kellene, hiszen ott a helyünk. Európaiként, Európában! Csakhogy ez Európa?”

Vagyis az, ami máris az úgynevezett Nyugaton van? Ott már egyértelmű az anarchia, az erősebb és nagyobb pofájú uralma az egyén nyílt önzéséért. Ott már nincs, vagy alig van közösség, csupán próbálnak néhányan közösséget szervezni, míg széjjel nem zavarják őket. Úgy tűnik, Európa mostani vezetőinek nem kell a közösség, mármint a társadalmi, csupán a bűnügyi fajta. Amit a közös konc tart pillanatnyilag egyben. SMS-levelezés után utalgatott milliárdok, euróban, üzletkötés, amelynek jutalma, még talán legális is, ha ügynök volna az Európai Bizottság elnöke, tíz százalékkal olyan 3,3 milliárd, szintúgy euróban. Vagy több, hiszen mennyit is utalt? Maga sem tudja. És kinek is, hogyan, milyen telefonról intézkedve, stb. Ez a valóság. Ma, Európában.

Itt akarunk, ebben maradni? Meg lehetne ezt reformálni? Ezeket a mai vezetőket javítani? Úgy tűnik, mintha ők akarnának a saját erkölcsükre, vagyis erkölcstelenségükre fabrikálni bennünket. Ha ilyenek akarunk lenni, maradjunk. Ha nem, ha keresztények és magyarok, akkor másképpen kell döntenünk!

Bölcsesség és hosszas végiggondolás kell a döntéshez, úgy nekünk, mint nemzetünk vezetőinek – igen, itt most az ellenzéki vezetőket is értve, és kérve, hogy gondolják meg, mit nyilatkoznak –, továbbá bölcs belátás kellene az EU-s döntéshozók részéről is, hogy egy tagállam gyűlölete és ellehetetlenítése miféle üzenetet hordoz, Magyarország – és más – tagállamok kilépésével pedig mit veszítenének? Kérdem, Európa egy része nélkül lehetséges lenne Európa?

„Már elnézést, de az intelligencia szerint – nem biztos, hogy a mesterségesre gondolok – az EU teljes Európaként lehetne nagy és erős, amely a most zajló háború miatt már nem lehetséges”

Közben a nyugati vezetők hangoztatják, nincsen szükség már ma, nemhogy jövőre, hanem már ma sem nemzetállamokra, sem nemzeti érdekekre, vezetőkre, csupán a központi, brüsszeli döntések végrehajtóira. Itt rajtunk van a hangsúly, akarunk egyáltalán nemzet lenni, mi, magyarok?

Tehát a kérdést, tagok legyünk vagy magyarok, így kell érteni, és ha megértettük, szívünk és értelmünk szerint dönteni.

Én csupán ennyit mondhatok…

(A cikk nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com