Cikksorozatunk harmadik részében Pevekbe érkezésünk előtt röviden kitérőt teszünk a Novoszibirszkbe, illetve az ottani Tolmacsevo repülőtérre. Hogyan is néz ki egy modern orosz repülőtér? Mik várják az utazót egy szibériai reptéren? Milyen az ellátás? Milyen érzés Szibéria végeláthatatlan tundrái felett repülni?

Akárcsak Budapestről Moszkvába, úgy onnan Pevekbe is kalandos úton érkezhet meg az oda látogató. Bár léteznek közvetlen légijáratok a település és az orosz főváros közt, az odautat általában inkább átszállással lehet legkönnyebben megoldani. A Roszatom által szervezett sajtóutunkon szintén az előbbi metódust választottuk, avagy elsőként Moszkvából Novoszibirszkbe, majd onnan egy pár órás szünetet követően egy mintegy 6 órás repülőúttal érkeztünk meg Pevekbe.

„Noha légvonalban <csupán> 6700 kilométer van Budapest és Pevek között, ám a tankolási megállókat is magába foglaló repülőút csak Moszkvából 9 ezer kilométert tett ki”

Mindegyik utunk esetében nyugati, Airbus A321, illetve Boeing 737-800 típusú utasszállítók vittek el minket célállomásainkra, amelyek felszereltség és utazási élmény szempontjából megegyeztek európai társaikkal. Oroszországban a gépek karbantartását főképp hazai erőforrások alkalmazásával, valamint a szankciók megkerülésével igyekeznek biztosítani. Eközben Moszkva a szintén büntetőintézkedések alatt álló Iránnal igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatát a polgári légiközlekedést illetően, és májusban már egy Aeroflot A330 nagyjavítását is az iráni Mahan Air munkatársai végezték.

Az említett Airbuson végzett munkálatokat bemutató videó

„Novoszibirszki kitérőnket illetően pedig érdemes rövid pillantást vetni a második világháborús szovjet repülő ász, Alekszandr Pokriskin nevét viselő helyi Tolmacsevo repülőtérre”

Utóbbi a folyamatos fejlesztések hatására fejlettségben bátran felveszi a versenyt a legmodernebb nyugati légikikötőkkel. Domogyedovo mellett Novoszibirszk számít a csoportunkat is szállító S7 légitársaság honi kikötőjének, amelybe belépve az embert hatalmas terek és modern enteriőr fogadja. Egyúttal a terminálon belül folyamatosan hangos és képi tájékoztatás segíti az utasokat járatuk megtalálásában.

A modern beltér nem véletlen, mivel a kikötő modernizálással egybekötött bővítése 2014 óta tart, és a tervek szerint 2025-re fejeződik be. Sajátságos módon a kivitelező, mint oly sok orosz építőipari beruházás esetében ismét egy török vállalat, amely a munkálatok során jelentős hányadban alkalmaz közép-ázsiai vendégmunkásokat.

„A jelenleg is építés alatt álló terminálok összterülete a tervek szerint 2025-re eléri a 100 ezer négyzetmétert, miközben az éves utasforgalom 2022-ben 35 ezer járat mellett meghaladta a 7,5 millió főt. Utóbbi Oroszország hatodik legforgalmasabb repülőterévé tette Novoszibirszket”

Noha Ferihegy 12 milliós forgalmához képest alacsonynak tűnhet ez a szám, de ne feledjük, hogy egy döntő többségében belföldi járatokat üzemeltető repülőtérről beszélünk. Novoszibirszkből gyakorlatilag Oroszország minden pontjába eljuthat az utazó, legyen szó a Kaukázus üdülővárosairól, Kalinyingrádról, Szentpétervárról, vagy az utunk apropóját adó csukcsföldi Pevekről.

Továbbá Budapesttel szemben Novoszibirszkből részben az orosz sajátosságok, részben a nagy távolságok következtében szinte teljes egészében hiányoznak a WizzAir-t vagy Ryanair-t képviselő, rövidebb járatokat kiszolgáló diszkont légitársaságok.

„Ám Novoszibirszk kiváló megállóhely a transzkontinentális járatok számára is”

Az előnyt ugyanis a város elhelyezkedése adja, mivel Tolmacsevo épp félúton fekszik az európai és kelet-ázsiai nagyvárosok közt, kiváló utántöltési állomásul szolgálva az orosz légteret használó a kereskedelmi/teherszállító járatok számára. Miután az európai és amerikai légitársaságok az ukrajnai háború kitörését követően nem használhatják a transzkontinentális járatok útvonalát jelentősen lerövidítő szibériai légteret, így persze utóbbiak száma lecsökkent, ám nem szűnt meg.

A kínai légierő egyik Il-76 szállítógépe Tolmacsevon

Ráadásul a repülőtér két, egyenként 3600 méteres kifutópályája képes nem csupán a „szimpla” széles törzsű repülőgépek – mint a Boeing 777 vagy az Airbus A340 –, de teherszállítók esetében az Antonov An-124 fogadására is. Egyúttal az orosz katonai típusok is előszeretettel használják Tolmacsevot, mivel a kettős hasznosítású repülőtér ismételten csak kiváló megállóhelyként szolgál az áttelepülő katonai gépek, így például a Szu-57 vadászok számára.

„Hogyan néz ki a repülőtér az egyszerű utazó számára?

A kötelező többszöri biztonsági ellenőrzéseket követően moszkvai társaihoz hasonlóan Tolmacsevo esetében is számos étkezési és vásárlási lehetőség áll rendelkezésre. Koreiaitól kezdve a palacsintázón és az orosz konyhán át egészen a szovjet nosztalgiát idéző Zsiguli sörözőig az igények tárházát kielégítő opciók várják az utazót.

Az éttermek árai nagyjából a hazaiaknak feleltethetőek meg, persze a moszkvai beszámolónkban már megírt probléma miatt kizárólag kézpénzes fizetés mellett. E sorok írója végül voksát az orosz konyha mellett tette le a húsos pelmenyi és a borscs leves kombinációja képében. Utóbbi mellé természetesen egy korsó omszki – azaz orosz viszonylatokban majdnem helyi – Szibirszkaja Korona sör dukált.

Az étkezés során minden étteremben nyílt wifi, valamint az elektronikai eszközök szintén ingyenes töltési lehetősége állt a vendégek rendelkezésére, miközben a rendelés elkészültét egy külön rádiós eszköz jelezte.

„Továbbá Tolmacsevoban a szuvenírüzletek külön kategóriát képviselnek”

Mintha egy zsibvásárba csöppenne az ember, ahol a borostyán figuráktól a Putyint ábrázoló öngyújtón és mérhetetlen mennyiségű orosz édességen át a hódkonzervig minden megtalálható. Utóbbi esetében nem csupán egyszeri egzotikumról volt szó, mivel a hód mellett rénszarvas, őz és medve töltetű konzervek is várták az ínyenceket.

A repülőtér külön hangsúlyt helyez Novoszibirszk szibériai identitására, így a szuvenírek többsége Szibériával, valamint a környező régiókkal kapcsolatos. Az altáji gyógynövények mellett a helyben szedett pácolt vagy szárított gombák is előkerültek a polcokon, illetve ismét e sorok írójának személyes érdeklődését kielégítve a helyi repülőgépgyárnak emléket állító hűtőmágnesek. Ám csoportunk figyelmét mégis az orosz államfőről elnevezett Putin Team sportszermárka üzlete kötötte le, ahol Vlagyimir Vlagyimirovics nevével ellátott ruhadarabokat vásárolhat magának minden érdeklődő.

„Ráadásul a novoszibirszki meglepetések még nem értek véget, mivel e sorok írója a hatórás peveki utat a repülő első osztályán töltötte el”

Mondanunk sem kell, teljesen más élmény az európai, orosz, de még az Emirates turista osztálya után is beülni a business class soraiba, ahol már a székek sem akarják összenyomni az embert, hanem helyette kényelmes fotelhez hasonlóan lehet bennük elpihenni. A személyzet előzetes „igényfelmérést” követően szolgálta fel a négy fogásos vacsorát, ahol persze mindenki a saját ízlésének megfelelően választhatott a meleg ételek, valamint italok közt. Szinte már szürreális élményként érte az utazás e sorok íróját, annyira pozitív csalódásban volt része.

„Az elénk táruló látvány mellett viszont még a legkiválóbb ellátás is eltörpült volna”

Az ablakon kinézve Szibéria magyar szemmel aligha felfogható méretei tárultak a szemünk elé. Hegyek, folyók, mezők, tundrák, befagyott mocsarak és miegymás természeti képződmények egymás utáni végtelen sorozatokban, amelyek mintha nem akartak volna sohasem elfogyni. Az ember komplett Kárpát-medencék felett repült el és mégsem érzékelte azok méretét, mivel akkora földtömeg várt még rá útja további szakaszán.

Ráadásul minél északabbra értünk, annál inkább kivilágosodott, hisz érkezésünkkor már megkezdődött a fehér éjszakák néven ismert időszak, amely során májustól júliusig nem megy le a Nap. Ilyen körülmények között, helyi idő szerint hajnali 3 fele teljes világosságban még varázslatosabb oldalát mutatta az orosz tundra.

„Szibéria felett repülve kezdi megérteni az ember, miért nevezték el a területet az angolszász geopolitikai iskola alapítói Heartland – magyarul magterület – övezetnek”

Avagy félretéve minden jelenlegi vagy korábbi eseményt, politikai beidegződést, ilyen nagyságok és ilyen élmények mellett tényleg kezd értelmet nyerni azon elmélet, amely szerint az a hatalom képes hatalmát és befolyását Eurázsia egészére kivetíteni, amely uralja a Jeges-tengertől a közép-ázsiai sivatagokig terjedő területet. Szibéria hatalmas mezői felett az ember saját magában csak Fjodor Tyutcsev költő illusztris versét tudja felidézni. Avagy

„Oroszországot, ész, nem érted,

Méter, sing sose méri fel,

Külön úton jár ott az élet,

Oroszországban hinni kell!”