„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A Spartak Moszkva legnagyobb sikerét a Bajnokok Ligája elődjében érte el, amikor 1991. március 6-án győzött a Real Madrid ellen és bejutott az elődöntőbe
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Rodionov/Sputnik/AFP
Vélhetően nem sokan gondolták volna 1991. március 6-án késő este a moszkvai szurkolók közül, hogy a Szpartak a hazai 0-0 után képes lesz majd kiverni a legendás Real Madridot a Bajnokok Ligája elődjének, a BEK-nek a negyeddöntőjében. Aztán két hét múlva megtörtént a csoda, a valaha volt legnépszerűbb orosz futballcsapat iskolajátékkal 3-1-re verte a Realt, amely ráadásul Butragueno góljával a vezetést is megszerezte a Bernabéu Stadionban 65 ezer fanatikus spanyol szurkoló előtt. Ám a Szpartak Radcsenko duplájával és Smarov találatával a sorozat legnagyobb meglepetését okozva továbbjutott, és bekerült a BEK elődöntőjébe.
„Mindezt akkor, amikor éppen megszűnőben volt a Szovjetunió…”
És a Szpartak Moszkva ezt is túlélte, ugyanúgy, mint a sztálini rendszert, a II. világháborút, vagy éppen a klubot többször is sújtó gazdasági nehézségeket. És ma csatlakozott azon kevés csapathoz, amely megélte a századik születésnapját. Ezalatt az immár múlt időben emlegethető évszázadot olyan eredmények kövezik ki, mint a Szovjetunióban és Oroszországban is hajszálpontosan 10-10 bajnoki aranyérem, szintén 10 kupagyőzelem, valamint a csapat volt az egyetlen a szovjet/orosz érában, amely képes volt duplázni egymást követő két esztendőben. Igaz, ez még az „őskorban” történt, 1938-ban és 1939-ben. De a Szpartak volt az az orosz csapat, amelyik 1995-ben száz százalékos teljesítményre volt képes a BL csoport körében, egyaránt otthon és idegenben legyőzve a lengyel (Legia Varsó), a norvég (Rosenborg), és az angol (Blackburn Rovers) bajnokot.
„Az 1922. április 18-án alapított Szpartak a VCIOM szociológiai intézet kutatása szerint nemcsak Oroszországban a legismertebb, de ott szerepel a 20 legnépszerűbb európai klub között is. Mindig is azt mondták, hogy a nép csapata, és ez a szovjet éra megszűnését követően is rajta ragadt a Szpartakon”
Az alapítást követően nem sokkal már az első meccsét is lejátszotta a klub, melyet 3-2-re megnyert a ZKS futball klubbal szemben. És innentől kezdve elindult egy csodás száz esztendő. Miután 1922 tavaszán saját stadiont építettek, a csapat a meccseik bevételéből próbált fennmaradni. Az első igazi sikerek sem várattak sokáig, ugyanis már 1924-ben sikerült elnyerniük a Tosmen-kupát – majd 1929-ben megismételték mindezt –, melyben a moszkvai és a leningrádi klubok vettek részt. Az egyre népszerűbb csapat már a húszas évek végétől a 13 ezer ember befogadására képes Tomszkij stadionba játszotta – többnyire telt ház előtt – a meccseit.
„A harmincas évek sikerei kissé meglepték az államvezetést, ugyanis komoly állami támogató nélkül bizonyultak a legjobbnak – az első bajnoki szezonban bronzérmesek lettek 1936-ban, míg a következőket már megnyerte –, olyan ellenfelekkel szemben, mint az NKVD által támogatott Dinamo, a hadsereg kedvence, a CSZKA, valamint a különböző szakszervezetek által szponzorált Zenit, Lokomotiv, vagy éppen a Torpedo”
A Szovjetunió bajnokságában éppen a nagy rangadó következett volna 1941. június 22-én – a Zenit csapott volna össze a Szpartakkal –, ám erre már nem került sor, miután a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. 1942 márciusában azonban újraindult a labdarúgó élet, és a csapat a moszkvai bajnokságban szerepelt, ahol aztán kétszer is (1943-ban és 1944-ben) a harmadik helyen végzett úgy, hogy a legjobbjait besorozták a Vörös Hadseregbe.
A háborút követően megfelelő állami háttér nélkül nem tudott a klub kellőképp erősíteni, így erős középcsapat vált, ám 1946-ban így is sikerült megnyerniük a Szovjet Kupát. Ekkoriban a szurkolók kupa specialistának tartották a Szpartakot, amely a bajnokságban maximum a 6-8. helyig jutott, a kupasorozatban azonban minimum a döntőig meneteltek, és például 1947-ben vagy 1950-ben újra elnyerték azt.
„Úgy tűnt, hogy Nyikita Szimonyan érkeztével újra beköszöntenek a szép idők, ám a csatár rendkívüli teljesítménye <csak> arra volt elég, hogy újra a bajnoki dobogón végezzen a csapat, Szimonyan gólkirály legyen, míg a gárda összesen 93 gólt rúgjon a szezonban, ami klubrekordnak számított”
De nem kellett sokáig várni az újabb aranyéremre, hiszen 13 év elteltével, 1952-ben újra bajnok lett a Szpartak, majd egy év múlva meg tudta a címét védeni, majd jött egy ezüstérem, ezután pedig az 1956-os melbourne-i olimpián a Szovjetunió a csapat játékosaira épülve megnyerte első komoly válogatott sikerét, miután megnyerte az olimpiát, majd a válogatott az 1958-as világbajnokságon a negyeddöntőig menetelt.
Ezt követően mélypont következett a csapat történetében, amelyet egészen 1964-ig mindössze egy kupagyőzelem (1963) tett egy kicsit elviselhetővé.
„Nehéz út vezetett ismét a csúcsra, ám a Szpartak végül 1969-ben ismét megnyerte a bajnokságot, ezzel elindította a klub történetének második sikeres időszakát, amely újabb bajnoki aranyak, valamint kupa sikerek szegélyeztek”
Elkezdődött a csapat nemzetközi kupaszereplése is, egyelőre csekély sikerrel. Igaz, 1971 őszén még az is nagy szó volt, hogy a Szpartak képes volt az UEFA Kupában a második körig eljutni, ahol a legjobb 16 közé jutásért kiütötte a moszkvaiakat a portugál Vitoria, miután a hazai 0-0 után idegenben 4-0-ra kikaptak.
A feketeleves 1976-ban érkezett el, amikor a Szpartak története során kiesett az elit osztályból. Egy év második vonal után azonban visszatért a legjobbak közé, ahol azonnal képesek voltak az 5. helyet megszerezni. Majd a világ döbbenetére 1979-ben megnyerték a bajnokságot, majd a BEK-ben eljutnak a negyeddöntőig, ahol a Real Madrid megállítja a menetelésüket. Ám innentől kezdve folyamatosan dobogós volt a csapat, és a nemzetközi kupákban is tudott menni több fordulót.
„De az igazi kiugrás még hiányzott. A Szpartak vezetőedzői posztját aztán 1989-ben a korábbi csapatkapitány, a 35 éves Oleg Romancev foglalta el, akinek kinevezését minden játékos támogatta. A választás tökéletesnek bizonyult, hiszen a szezon végén újra bajnok lett a csata. És az irányításával jött a már említett BEK-menetelés”
A Szovjetunió összeomlása után a Szpartak vezető pozícióba került az orosz futballban – az utolsó szovjet pontvadászatban a második lett –, a csapatot továbbra is Oleg Romancev vezette, és a piros-fehérek már 1992-ben megszerezték Oroszország első bajnoki címét, és a KEK-ben meg sem álltak az elődöntőig. 1996-tól jött el az igazi aranykor, amikor egymás után hatszor (1996 és 2001 között) lett Oroszország bajnoka a Szpartak. Az 1998-as szezon különösen sikeres volt, miután a csapat duplázott és egészen az UEFA Kupa elődöntőjéig menetelt.
„Ám a 21. század beköszöntével ismét jött a bibliai hét szűk esztendő, amelyet egyrészt a hazai pontvadászatban elmaradt bajnoki címek és dobogók fémjeleztek, míg a 2002/03-as Bajnokok Ligája csoportkörében negatív rekordot döntött a Szpartak, miután mind a hat csoportmeccsét elveszítette 1:18-as gólaránnyal”
A belső egység is megbomlott, és egész Oroszországot megdöbbentette Alekszandr Sztarkov vezetőedző és Dmitrij Alenyicsev csapatkapitány nyílt vitája. Amíg a szurkolók inkább utóbbi pártján álltak, addig a klubvezetés az edzőt támogatta. Végül meglehetősen furcsa döntés született, mindketten távoztak a klubtól. Az új edző, Vlagyimir Fedotov azonnal visszavezette a csapatot a dobogóra – kétszer is ezüstérmes lett a bajnokságban és a kupában is –, sőt Sztanyiszlav Csercseszov irányításával 2007-ben újra második helyen végzett a Szpartak a bajnokságban. Méghozzá úgy, hogy 50 millió dollárt költött, de csupán 30 milliót könyvelhetett el bevételként. Igaz, tehette, hiszen ekkor már a Lukoil volt a csapat főszponzora.
Ezt követően újabb hullámvölgy következett néhány kiemelkedéssel, hiszen 2009-ben például újabb ezüstérem a bajnokságban, míg az Európa-ligában a negyeddöntő jelentette a végállomást, illetve 2011/12-ben megint csak kevésen múlt a bajnoki arany.
„ A csapaton még a Sevillával négyszer is Európa-ligát nyerő spanyol tréner Unai Emery sem tudott segíteni, akit ráadásul Artyjom Dzjuba vezetésével a csapat orosz játékosai meg is buktattak”
Már-már úgy tűnt, a sikerek végleg elkerülik a moszkvaiakat, amikor a 2016/17-es, rendkívül rosszul induló idényben – a Szpartak már a selejtezőben búcsúzott a ciprusi AEK Limassol ellen az Európa-ligában –, ám a bajnokságot végül remek játékkal megnyerte. A Szpartak 16 év után először tudott bajnoki címet szerezni, és megtörni a 13 éves trófea nélküli sorozatot. Ráadásul a városi rivális, a Lokomotív Moszkva legyőzésével a Szuper Kupát is megszerezték.
És mikor álltak a tabella élén legközelebb? Nos, 2020. augusztus 29-én, azaz 1197 nap után, miután a csapat legyőzte 2-1-re az Arsenal Tulát. Ám nem tudták megtartani a vezető helyüket, de a második helyre még be tudtak futni, így ismét indulhattak a Bajnokok Ligájában. A selejtező 3. körében azonban kettős vereséggel kiestek a portugál Benfica ellenében. Ugyanakkor az Európa-ligában legalább a csoportjából továbbjutott, és ezzel 2021-ben megismételték az 1995-ös bravúrt, hogy a nemzetközi kupában csoportelsőként jutottak be az egyenes kieséses szakaszba. Ám a február 24-én kitört orosz-ukrán háború miatt a klubnak a többi orosz klubbal együtt távoznia kellett a mezőnyből.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater