Három napja tartanak a zavargások a legnépszerűbb üzemanyag árának drasztikus megemelkedése miatt. Az eredetileg szociális alapú tiltakozó megmozdulások mára erős politikai felhangot kaptak, így a háttérben sokan már külföldi beavatkozást, az autoriter berendezkedésű ország stabilitásának tudatos aláásását látják, illetve láttatják. A hatalom minden esetre azonnal korlátozta az internet hozzáférést, Almatiban, ahol már lövések is hallatszanak, valamint Mangisztau tartományban rendkívüli állapotot hirdetett, az elnök pedig lemondatta a kormányt.

Tömeges tiltakozásokkal kezdődött az új esztendő Kazahsztánban. A tüntetések az ország nyugati részén fekvő Mangisztau tartományban, az olajipari központnak számító Zsanaozenben és a régió közigazgatási központjában Aktauban kezdődtek, mára azonban átterjedtek egész Kazahsztánra.

Emlékezhetünk arra, hogy évekkel ezelőtt szintén Zsanaozenben robbantak ki a szociális elégedetlenségből sok halálos áldozattal járó összecsapások törtek ki. A városban 2011. december 16-án kőolajipari munkások sztrájkja után robbantak ki tömeges zavargások, a kivezényelt rendőrök pedig rálőttek a magasabb bért követelő munkásokra. Az összecsapásokban 17 ember meghalt, 117-en megsebesültek.

„A tüntetéseket ezúttal az váltotta ki, hogy a kormány az év elejétől teljesen feloldotta a cseppfolyósított gáz árplafonját, és így megnőtt a benzin népszerű alternatívájaként használt termék ára. A palackos, cseppfolyósított gázt üzemanyagként is használják (ennek neve <autógáz> vagy LPG), a benzinüzemű autók ugyanis átalakíthatók autógázas üzemeltetésre”

A tüntetők összecsaptak a rendvédelmi erőkkel, középületeket próbáltak megrohamozni, a kivezényelt katonaság előtt pedig torlaszokat emeltek az utakon. A tiltakozások harmadik napján már politikai jelszavak is elhangoztak. Előkerültek az aktivisták, és keményebbek lettek az összecsapások.

A tüntetők több városban is azt skandálták, hogy „Öreg, takarodj!”. Ez egyértelműen az országot 2019-ig elnökként irányító, befolyását ezután is megtartó Nurszultan Nazarbajevre utal. Ezt a haragot az válthatta ki, hogy a nyugati sajtóban az utóbbi időben több hír is megjelent a 2010-től a nemzet vezetője címet is viselő, Kazahsztánt majd’ három évtizeden át vezető politikus környezetének mesés gazdagodásáról.

„Eszerint az elmúlt két évtizedben a Nazarbajev-család több százmillió dollár értékben vásárolt ingatlanokat Európa és az Egyesült Államok felkapott részein, köztük tóparti luxusvillákat, New York-i felhőkarcolók lakásait, London felkapott külvárosában házakat, és a spanyol Costa Brava vizeire néző értékes apartmanokat”

Ennek fényében sokakat felháborít, hogy a kazahok ugyan a gazdasági és politikai értelemben a közép-ázsiai régió éllovasai, azonban kiváló adottságai, ásványkincsei ellenére is sok kívánnivalót hagy maga után az életszínvonal. A tenge az utóbbi években sokat veszített az értékéből, az átlagkereset nagyjából 150 ezer forintnak felel meg, így a társadalom többsége csak messziről nézheti a fogyasztói társadalom itt is tapasztalható csillogását. Mindennél többet elárul, hogy a mostani tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a már említett nagyon elterjedt üzemanyag egy év alatt nagyjából 50 forintról 90-re emelkedett.

„Egyes elemzők szerint ez csupán az ürügy, és a mostani megmozdulások erősen emlékeztetnek az egy éve Belaruszban, nyolc éve pedig Ukrajnában történtekre”

A színes technológiák nyomokban ugyan tényleg fellelhetők, ám a szociális elégedetlenség elvitathatatlan. Mint ahogy az is látszik, hogy a kormány nem vette komolyan a növekvő elégedetlenséget. Az „autógáz” árát 2019-től fokozatosan szabadították fel, és egy éve még csak 50-60, az ősszel azonban már 90 tenge volt. A januári teljes felszabadítás után pedig már 120 tenge. A kormány nem törődött azzal, hogy egymást erősítette a piaci árra áttérés, ezzel az árplafon eltörlése és a szénhidrogének árának globális robbanása. Éppen ezért ezt az áttérést a piaci árképzésre jobban el kellett volna nyújtani. Már csak azért is, mert az autógázzal működő kocsik száma 2019 és 2021 között 140 ezerről 313 ezerre, azaz több mint a duplájára emelkedett. Közben ezt a növekedést nem igazán követte az üzemanyag gyártásának, a feldolgozó iparnak a felfuttatása, ami tovább hajtotta fel az árakat. Különösen érzékenyen érinti ez Mangisztau tartományt, ahol az autók 80 százaléka ezzel a sűrített gázzal fut.

„A kormányt az elégedetlenség érezhető növekedése miatt nem érhette váratlanul a tüntetések kirobbanása”

Ennek ellenére halogatta a megoldást, és gyengeséget mutatva a tiltakozóknak is azzal magyarázta az árplafon eltörlését, hogy az év eleje óta az energiatőzsdéken forgalmazott cseppfolyós gáz iránt megnőtt a kereslet, a mesterségesen alacsony árak mellett pedig az előállítása nem lehetséges. Aztán a kiskereskedők már beleegyeztek volna a 80-90 tengés árba, az utca azonban már nem kért a kompromisszumból. Erre a kormányfő és az energiaügyi miniszter leutazott Aktauba, ahol egy kormánybizottság is elkezdte az egyeztetést. Kaszim-Zsomart Tokajev államfő közben a nemzethez fordulva felszólította a tüntetőket, hogy ne üljenek fel a provokátoroknak, és viselkedjenek felelősségteljesen.

Azért biztos, ami biztos, a leginkább forrongó Mangisztau tartományban 50 tengében maximálták az „autógáz” árát. Ezzel persze még nem oldottak meg semmit, mert közben az elégedetlenség már az egész országra átterjedt. Ijesztően növekszik a tüntetők agresszivitása, ott vannak már közöttük a hatalommal elégedetlen aktivisták, a kormány pedig jobb híján erővel próbálja leverni a tiltakozásokat. Az immár kormányellenes élt vett megmozdulások központja Almati, ahol továbbra is feszült a helyzet, de a tüntetések a kormány által tett engedmények ellenére folytatódnak több nagyvárosban is. A hatalom egyelőre ura a helyzetnek, a nagyobb városok utcáin katonai járművek és katonák járőröznek. Figyelmeztető lehet az elit számára, hogy Aktobéban például a rendvédelmi erők nem csatlakoztak ugyan a tüntetőkhöz, ám nem voltak hajlandók őrizetbe venni sem a tiltakozókat. Nazarbajev hallgat, Tokajev elnök pedig előre menekülve szétzavarta a kormányt, az „autógáz”, a benzin, a gázolaj és a legfontosabb élelmiszerek árát pedig fél évre hatóságilag maximálták. Kérdés, hogy vissza lehet-e tuszkolni a szellemet a palackba, avagy jönnek a posztszovjet térségben már ismert forgatókönyvek.