Putyin, Trump, a dollár és Hága

Egy megalapozatlan és homályos vádra alapozva elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) az orosz elnök ellen. Közben börtön fenyegeti a Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan a liberális globalista körök ellenségének tekintett Donald Trumpot is. Ekkora bajban lenne a nyugati elit, hogy a hatalom megtartása érdekében már ilyen, eddig elképzelhetetlen és páratlan bohózatokhoz folyamodik? A választ erre a következő évek eseményei adják meg, egyelőre csak az a biztos, hogy a jövőért, és természetesen a hatalomért folyó harc a végletekig kiélezett. Az orosz elnök elleni körözéssel a cél minden esetre nemcsak Vlagyimir Putyin dehumanizálása, hanem a Római Statútumot aláírók, mindenek előtt az Oroszországgal együttműködni, vagy legalább a párbeszédet fenntartani szándékozók sakkban tartása is. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Az angolszászok által kitűzött cél feltehetően éppen ez, hiszen így egyetlen uniós állami tisztviselő sem léphet kapcsolatba Putyinnal anélkül, hogy ne kockáztatná a büntetőjogi felelősségre vonását. Ez tehát nemcsak egy Putyin elleni elfogatóparancs, amely a nemzetközi jog szerint semmis, hanem zsarolási potenciált jelentő jogi alap a római statútumban részt vevő országok ellen”
Fotó:EUROPRESS/Natalia KOLESNIKOVA/AFP

A hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság március 17-én jelentette be, hogy háborús bűncselekményekért viselt feltételezett felelőssége miatt elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen. A bíróság közleménye szerint megalapozott a gyanú, hogy az orosz elnök személyesen felelős ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és Oroszországba szállításáért. Az ICC egyébként körözést adott ki Marija Lvova-Belova, az orosz elnöki hivatal „gyermekjogi biztosa” ellen is, akit azzal gyanúsít, hogy jelentős szerepet töltött be a gyerekek kényszer deportálásában.

„Ezt a vádat az elmúlt egy évben már többször hallhattuk az ukrán és a nyugati propaganda feldolgozásában”

E narratíva szerint az orosz hatóságok gyerekeket ragadnak el a megtámadott országból, akiket aztán orosz családokhoz helyeznek el, és megpróbálják őket „átnevelni”. A népirtásról beszélő Ukrajna szerint a háború kitörése óta több mint 16 ezer gyermeket szállítottak illegálisan Oroszországba vagy az oroszok által megszállt területekre. Az ICC főügyésze, Karim Khan lényegében átveszi az ukrán narratívát, ám elég homályosan fogalmazva azzal indokolta az elfogatóparancs kiadását, mert hivataluk több száz gyerekről tud, akiket árvaházakból és gyerekotthonokból raboltak el. Emellett állítólag vannak olyanok, akik pár hetesnek ígért táborba érkeztek Oroszországba, de nem térhettek haza, és olyanok is, akik a háború alatt váltak árvává.

„A hivatalos orosz álláspont ezzel kapcsolatban az, hogy több ezer ukrán gyermeket hoztak Oroszországba egy humanitárius kampány keretében, amelynek célja az árvák és elhagyott gyermekek védelme a konfliktus övezetben”

Maga a vád tehát egyáltalán nem megalapozott. Eleve nem célirányosan ukrán gyerekekről van szó, mint az sokszor elhangzik, hiszen a többségük a részben vagy egészében orosz ellenőrzés alatt álló, jelentős részben orosz etnikumú vagy oroszajkú keleti területekről került át Oroszországba. Az is világosan látszik, hogy a nagy részük a háborúban elkallódott vagy eleve árva gyerek. Abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi helyzetben voltak közöttük olyanok, akik a háborús propagandától átitatva nem hordozzák a szívükben Vlagyimir Putyin rendszerét. Ettől azonban még szánalmas dolog ezeknek a gyerekeknek a helyzetét, egy alapvetően segítő akciót felhasználni egy megalapozatlan eljárásban.

„Nem véletlen, hogy még a nyugati fősodor média is úgy fogalmaz, a vád bizonyítását még nem ismerjük, de biztosan megalapozottak”

De az is feltűnő, hogy nem klasszikus háborús bűnöket hoztak fel az elfogatóparancs megalapozására, hanem ezt az abszurd történetet. Egyrészt feltehetően azért, mert a Bucsában állítólag oroszok által civilek ellen elkövetett bűnök, és a hasonló, a médiában megfuttatott esetek még kevésbé, ezek kapcsán Putyin személyes érintettsége pedig egyáltalán nem bizonyíthatók. Másrészt minden bizonnyal olyan vádpontot kerestek, ami a nyugati politikusokra azonnal nem húzható rá. Gondoljunk csak bele, amennyiben a háború megindítása, Ukrajna elleni agresszió lenne a vád, akkor mindenkinek eszébe jutnának az amerikai elnökök által csak az elmúlt három évtizedben elindított háborúk, és ez lényegesen csökkentené a történet kommunikációs hatását.

„De e hatás kedvéért a Nemzetközi Büntetőbíróság azért még önmagát is képes lejáratni egy ilyen bohózattal”

Hiszen bukott afrikai diktátorokkal vagy másodvonalbeli politikusokkal – az első elítélt Thomas Lubanga Dyilo kongói hadúr volt, ám a Szudánt 30 éven át irányító, majd bujkáló Omar el-Basír csak 12 évvel a parancs kiadása után, az ICC elődje által beidézett szerb elnök, Szlobodan Milosevics pedig bukását követően került a bírák elé – szemben már keménykedett, húsz éves történetében azonban először adott ki elfogatóparancsot egy aktív európai államfő ellen. Ráadásul Vlagyimir Putyin egy nagyhatalom vezetője. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy amíg Vlagyimir Putyint jogerősen bármely bíróság nem találja bűnösnek, addig Oroszország elnöke ártatlan. Sőt, az orosz elnök ellen még csak eljárást sem lehetne indítani, hiszen minden állam vezetője és más közjogi méltósága diplomáciai mentesség élvez. Egy PR fogásért tehát kár felrúgni mindent, amire a nemzetközi rendszer épül. Ebben a rendszerben egyébként nem bíróságok, hanem az erő dönt.

„Nincs nemzetek felett álló bíróság, hiszen a nagyhatalmak, így az Egyesült Államok, Kína, Oroszország vagy éppen Izrael nem is ismerik el a fennhatóságát. Arról nem is beszélve, hogy teljesen abszurd és szánalmas, mikor olyan országok vezetői nevezik Oroszország elnökét háborús bűnösnek és fenyegetik őt ICC-vel, akik világszerte több tucat szuverén ország porrá bombázásáért, emberek millióinak haláláért felelősek”

Attól tehát Vlagyimir Putyinnak nem kell tartania, hogy bilincsbe verve kerül valaha is a vádlottak padjára, az elfogatóparancs inkább csak szimbolikusnak tekinthető kiadása azonban következményekkel jár. Az 1998-as római statútum alapján 2002-ben létre jött ICC határozatai ugyanis kötelező érvényűek a dokumentumot ratifikáló 123 ország számára. Igaza van tehát annak az orosz ügyvédnek, aki Telegram csatornáján arra hívta fel a figyelmet, hogy a Vlagyimir Putyin letartóztatását engedélyező határozatot nem szabad alábecsülni. Bár egyértelmű, hogy Putyin ellen ennek Oroszországban nem lehet érvényt szerezni, ám nem ez a lényeg. A letartóztatási parancsnak ugyanis római alapokmányt aláíró államok mindegyike köteles érvényt szerezni, a keresett személyt letartóztatni és Hágába szállítani. Ellenkező esetben minden olyan állami tisztviselő és személy, aki megtagadja a körözött személy átadását, vagy akár csak elnézi ezt, az igazságszolgáltatásnak, felelősségre vonható.

„Az angolszászok által kitűzött cél feltehetően éppen ez, hiszen így egyetlen uniós állami tisztviselő sem léphet kapcsolatba Putyinnal anélkül, hogy ne kockáztatná a büntetőjogi felelősségre vonását. Ez tehát nemcsak egy Putyin elleni elfogatóparancs, amely a nemzetközi jog szerint semmis, hanem zsarolási potenciált jelentő jogi alap a római statútumban részt vevő országok ellen”

Nem több és nem kevesebb, mint valódi eszköz az EU tisztviselői és állampolgárai feletti ellenőrzés gyakorlására az Oroszországgal való nemzetközi kapcsolatok ügyeiben. Mondjuk ki, olyan intézkedés, amely a nemzetközi színtéren az Európai Unió ellen is irányul. Mint ahogy maga az Ukrajnában dúló háború nyomán kialakult helyzettel is beteljesült az Egyesült Államok stratégiai célja, az együttműködés megszakításával Oroszország és Nyugat-Európa – mindenek előtt Németország – egyidejű gyengítése. Ezt teljesíti ki a mostani elfogatóparancs, amellyel az angolszászok vasfüggönyt húztak le az Európai Unió és Oroszország közé.

„Hogy mivel magyarázható az időzítés? Azzal, hogy az egyre növekvő belső bajok a következő hónapokban totális háborúba kényszeríthetik Európát, a csapdából pedig senki ne menekülhessen”

Az elfogatóparancs kiadásának valódi okai tehát e narratíva szerint az amerikai pénzügyi rendszerben és az amerikai dollár helyzetében keresendők. A Silicon Valley Bank fizetésképtelensége miatt a befektetők összesen több mint 150 milliárd dollárt vontak ki az amerikai bankokban elhelyezett betétekből, a likviditás ilyen mértékű csökkenése már nem korrigálható pusztán a kamatláb emelésével. Ismerve a pénzügyi elit gondolkodását, aligha fognak vacillálni, ha a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlásának elismerése, és Európa háborúba hajszolása között kell választaniuk. Egy totális háborúval ugyanis újraindíthatnák saját pénzügyi rendszerüket, és még profitot is termelnének. Nem mellesleg meggyengülne Oroszország, és végleg kezesbáránnyá válna Európa.

„De ez a lépés eszköz nemcsak a nyugati oldal felsorakoztatásában, a renitensek megzabolázásában, de a jelenlegi világrend lebontásában érdekeltekkel szemben is”

Ha ugyanis Vlagyimir Putyin nem megy el Dél-Afrikába, akkor gyávának fogják nevezni, ha pedig elmegy, akkor Dél-Afrikát fogják nyomás alá helyezni abban a reményben, hogy talán sikerül éket verni a Nyugat nagy bánatára napról napra erősebb BRICS államok közé. De ugyanez vonatkozik a G20-ak indiai csúcstalálkozójára is.

A világot jelenleg még uraló, ám érezhetően gyengülő, ezért egyre agresszívebb és kockázatosabb lépésekre kényszerülő elit szemében azonban nemcsak Vlagyimir Putyin, hanem Donald Trump is szálka. Másképp alakítanák az új világot, azonban mindketten meggyengítenék a jelenlegi berendezkedés kedvezményezettjeinek befolyását. De nem utolsó sorban Trump azért is veszélyt jelent, mert lezárná az ukrajnai háborút, amellyel megint csak az említett elit járna rosszul.

„Ezért kell diszkreditálni Putyint, és ezért kellett nemcsak megbuktatni Trumpot, de minden erővel megakadályozni a visszatérését is. Az orosz államfő lejáratására adja magát a háború, míg Trumpnál a feladott labdák”

Így már eddig is olyan lépéseket engedtek meg vele szemben, mint amerikai elnökkel még sosem. Ez a sor folytatódik most az úgynevezett hallgatási pénz ügyének előrángatásával is. A vád ellene az, hogy még a 2016-os választások előtt 130 ezer dollárt (47 millió forintot) fogadott el a pornószínész Trump korábbi ügyvédjétől, cserébe azért, hogy hallgasson egy 2006-os a találkozásról. Egy 2018-ban adott interjúban a felnőttfilmes azt mondta, hogy azért fogadta el a pénzt, mert aggódott a családja biztonságáért. Hát persze!

„Persze, az amerikai bankrendszer megmentéséhez, a világrend átalakításának megtorpedózásához egyetlen elfogatóparancs vagy egy légyottra alapozó pitiáner bírósági eljárás aligha elég, de az irányt mintha megértették volna a bábokat ma még mozgatók”

Egy biztos, a közeljövőben sok megdöbbentő fordulatra, váratlan és első pillantásra érthetetlen provokációra, és mindennek a fedezésére folyamatos félretájékoztatásra számítunk.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com