Kezdőlap » x-demokrata » Öt éve „tért haza”a Krím
Vlagyimir Putyin orosz elnök egy teherautó volánjánál a Kercsi-szoros hídját 2018. május 15-i megnyitó ünnepségen #moszkvater

Öt éve „tért haza”a Krím

Öt éve az egész világ a Krímre figyelt, ahol a lélekben mindig is orosz félsziget a jövőbeni státusáról döntött. A referendum közeledtével érezhetően nőtt a feszültség, de a Krím vezetői már a népszavazás előkészítése mellett valójában az elszakadás, valamint az Oroszországhoz csatlakozás részleteit dolgozták ki. Személyesen tudósíthattam arról, ahogy a Krím ismét történelmet ír. A félsziget fővárosa, Szimferopol ünnepre készült, hiszen már az előzetes felmérések egyértelműen azt mutatták, hogy a lakosság döntő többsége menekülne a káoszba süllyedt, a Krímből nézve egyre fenyegetőbb irányt vett Ukrajnából, és visszatérne Moszkva kebelére. Szimferopolba megérkezve még Ukrajnába léptünk be, de már minden orosz volt. No, azért nem úgy, ahogy a nyugati sajtó írta, hiszen nem vonultak a félszigeten orosz katonai oszlopok, igaz, mint később Putyin is elismerte, a rendet és a referendum lebonyolítását a háttérben biztosították a sajtóban csak „zöld emberkéknek” nevezett orosz katonák. Tanúsíthatom, tényleg a háttérben. Idézzük fel az öt évvel ezelőtti tudósításon keresztül a várakozás hangulatát!

Vlagyimir Putyin orosz elnök egy teherautó volánjánál a Kercsi-szoros hídját 2018. május 15-i megnyitó ünnepségen #moszkvater
Vlagyimir Putyin orosz elnök egy teherautó volánjánál a Kercsi-szoros hídját 2018. május 15-i megnyitó ünnepségen
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV / POOL / AFP

Egyértelműen szeparatista a hangulat a Krímben. A helyi szociológiai intézet friss felmérése szerint a megkérdezettek 97 százaléka negatívan értékeli az Ukrajnában jelenleg uralkodó állapotokat, ezen belül 84 százalékuk úgy véli, hogy az ország mély és súlyos válságban van. Közel ugyanennyien utasítják el az Kijevben hatalomra került erőket, támogatják ellenben a krími váltást, s a helyzet további romlására, a feszültség növekedésére számítanak. A referendumon a felmérésben részt vevők többsége, 77 százaléka azt szeretné, ha a Krím és Szevasztopol csatlakozna Oroszországhoz, csupán 8 százalék térne vissza az 1992-es, Ukrajnán belüli széles körű autonómiához.

„Az 1948 óta védett városi státust élvező, így különleges jogokkal bíró, közvetlenül a központnak alárendelt Szevasztopolban még ennél is többen (85 százalék) állnak ki az elszakadás mellett”

A megkérdezettek 85 százaléka készül is szavazni, amely szám azt jelzi, hogy a felmérés alapvetően a lakosság mintegy 60 százalékát kitevő oroszok körében készült. A félsziget kétmilliós népességének 12 százalékát kitevő, a Sztálin által meghurcolt, deportált, s csak a Szovjetunió felbomlása után szülőföldjére visszatérő őslakos krími tatárok, valamint a több mint 20 százaléknyi ukrán nem lelkesedik a referendumért, s többségük a jelek szerint bojkottálni fogja a szavazást.

Ez azonban aligha változtat azon, hogy a Krím többsége Oroszországot választja, így az új hatalom már az átmenetre készül. Az autonóm köztársaság parlamentjének elnöke, Vlagyimir Konsztantyinov egyértelműsítette, a Krím már soha nem tér vissza Ukrajna kötelékébe. Mint rámutatott,

„a krímieket az új hatalom idáig csak fenyegette, így kezükbe vették a sorsukat, és a saját útjukat járják”

Az oroszok és orosz ajkúak ellenérzéseit egyébként tovább táplálta, hogy az Ukrajna területi egységének megrendítésére tett kísérlet miatt a minap letartóztatták az elnökválasztáson is indulni szándékozó volt harkovi kormányzót, Mihail Dobkint. Sajtóértesülések szerint közben már az is eldöntött, hogy a Krím, illetve Szevasztopol köztársasági státusban lesz az Oroszországi Föderáció alanya, hivatalos nyelve az orosz és a krími tatár – más források szerint emellett még az ukrán – lesz, s erről rövid időn belül hivatalosan is megszületik a döntés. Szakértők szerint ugyanakkor ez nem jelenti automatikusan az autonómia megőrzését is, amelyet Szergej Akszjonov krími miniszterelnök egy nyilatkozatában már természetesnek tekintett.

Előbb azonban túl kell lenni a népszavazáson, s ha ott az elszakadás mellett dönt a többség, akkor a minap elfogadott függetlenségi nyilatkozat értelmében előbb demokratikus, világi és soknemzetiségű, berendezkedését tekintve független köztársasággá nyilvánítják a félszigetet, s ezután kérik a felvételüket Oroszország kötelékébe.

„Ehhez a képviselők állásfoglalása szerint az ENSZ Nemzetközi Bírósága által Koszovó ügyében hozott, az önrendelkezést támogató 2010-es döntés szolgáltatja a jogalapot”

A krími hatalom közben már bejelentette, hogy a hrivnya helyett a rubel lesz a fizetőeszköz, saját tulajdonba veszik az ukrán állami vállalatokat, és előkészítik az áttérést az orosz adórendszerre. A napokban új krími hírügynökség alakult a Rosszija 24 tévécsatorna bázisán, s lekapcsolták az ukrán adókat, mint ahogy Kijev az orosz tévéket némította el. Úgy tűnik, a krími kormány minden erővel megpróbálja leküzdeni a krími tatárok Oroszországgal szemben érthető ellenérzéseit is, s nyelvük hivatalossá tétele mellett 20 százalékos képviseletet, anyanyelvű oktatást, sajtót, s mint azt lapunknak a krími kormányfő tanácsadója, Dmitrij Polonszkij elmondta, az ukrán segítséghez képest jelentős, több tíz millió dollárnyi támogatást ígérnek életkörülményeik javítására.

„Moszkva fontosnak tartja a tatárok megnyugtatását”

Ezt jelzi a nyelv kérdésében és a bejelentett támogatásokban megnyilvánuló gesztusok mellett az is, hogy Vlagyimir Putyin telefonon beszélt a krími tatárok legendás alakjával, e közösség jogaiért kiállása miatt 15 évet szovjet börtönökben töltő Musztafa Dzsemilevvel. A medzslisz volt elnöke a beszélgetés során kiállt Ukrajna területi egysége mellett, de a jövőt tekintve érezhetően várakozó álláspontra helyezkedett. Dzsemilev korábban a közösség minden tagját higgadtságra intette, s arra hívta fel őket, hogy kerüljék a provokációt. A tatárok parlamentjének jelenlegi elnöke, Refat Csubarov szerint a referendum csak olaj a tűzre, s a szavazás bojkottjára szólított, míg lapunknak nyilatkozó helyettese, Nariman Jilialov óvatos távolság- tartással elismerte Kijev hibáit is, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja Moszkva beavatkozását a belügyekbe.

                                                                                      *

„Zöld emberkék”

Élesen bírálja a Nyugat Vlagyimir Putyint, amiért az orosz hadsereg műveleti ellenőrzés alá vonta a többségében oroszok lakta Krím félszigetet. Azóta azt találgatja a világ, hogy milyen egységek vonulnak az utakon, s kik is bénították meg az ukrán haderő itteni létesítményeit. Moszkva a krími hatalom fennhatósága alá tartozó önvédelmi erőkről beszél, míg Kijev szerint tízezres nagyságrendben vonultak be a félszigetre reguláris orosz csapatok, amelyeknek az ukrán sajtóban azonosító jel nélküli uniformisukról „zöld emberkéknek” nevezett tagjai mozognak a Krímben.

A fekete-tengeri orosz flottáról szóló szerződés egyebek mellett 25 ezer katona állomásoztatását eleve engedélyezi, s ezt a kvótát a válság éleződésével elkezdték feltölteni. A szevasztopoli garnizont, a stratégiai fontosságú létesítményeket, a repülőtereket speciális egységek, tengerészgyalogosok védik. A duma FÁK-országokkal foglalkozó bizottságának vezetője, Leonyid Szluckij azt is elismerte, hogy egyes katonai egységek egy esetleges kijevi támadás kivédésére harcálláspontokat foglaltak el.

A többiek, mint azt több angol nyelvű lap mellett az olasz II Sole 24 Ore is valószínűsíti, az orosz belüggyel szerződésben álló magáncégek általában egykori katonákból verbuvált harcedzett emberei. Ez e lapokat erősen emlékezteti az amerikaiak által Irakban, Afganisztánban működtetett modellre, ott ugyanis szintén nagy számban harcoltak a sokszor a reguláris erőknél is operatívabb úgynevezett szerződésesek.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.