
„Putyin nem fog lemondani a kitűzött céljairól, és a hatalmára nézve sem látható komoly belső fenyegetés”
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/POOL/AFP
Érdekes cikk jelent meg a minap egyszerre több brit lap hasábjain is. Ezekben egy Vlagyimir Putyin orosz vezető elleni országos felkelésről, sőt, az orosz birodalom megsemmisülésének szükségességéről beszél Igor Volobujev, a Csernaja Iszkra nevű orosz ellenzéki fegyveres csoport vezetője. Állítása szerint mozgalmát rengetegen támogatják, köztük orosz vezetők is. Volobujev a Gazprombank egyik vezetője volt, majd 2022-ben Ukrajnába menekült, ahol csatlakozott az egyik oroszellenes fegyveres csoporthoz, az Oroszország Szabadsága (Szvaboda Rosszij) légióhoz. Ebből nőtte ki magát a Csernaja Iszkra (Fekete szikra) mozgalom, amelyről először 2025 decemberében kezdtek el hírek érkezni. Volobujev „szégyennek és bűnnek” nevezi az Ukrajna elleni inváziót, diktátornak nevezi Vlagyimir Putyint, és felkelésre szólítja fel a honfitársait. „Az embereknek elegük van Putyinból. Megégeti őket a háború tüzével” – fogalmazott.
Volobujev marginális elképzeléseinek futtatása a nyugati fősodorban egy beesik azokkal a narratívákkal, amelyek azt sugallják, hogy az orosz erők bajban vannak a fronton, a hátország kimerült, a gazdaság lassul, a társadalom pedig egyre elégedetlenebb, és a háború lezárása érdekében szembe fordulhat a hatalommal.
„Putyin nem fog lemondani a kitűzött céljairól, és a hatalmára nézve sem látható komoly belső fenyegetés”
Erről már egy európai ország hírszerzési vezetője nyilatkozott névtelenül a Reuters hírügynökségnek. „Nagyon nehéz elképzelnem, hogy lemondanának arról a céljukról, hogy elfoglalják a Donyec-medence teljes területét… És Oroszország, lényegében, nem siet sehova” – mondta a tisztviselő, aki nem számít a közeljövőben nagy áttörésre, és az orosz társadalmat is stabilnak jellemezte. „Az csak vágyálom, hogy jelenleg az orosz vezetés valamilyen módon összeomlik, vagy Putyin belső kihívásokkal szembesül” – fogalmazott a forrás.
„Ez utóbbi helyzetértékelést erősítik meg az orosz közvélemény-kutatások is”
Annak ellenére így van ez, hogy azért a szorongás már nem az egyes csoportok háttere, hanem általános társadalmi jelenséggé vált. Az ok nem egyetlen esemény. Ez egy kumulatív hatás. A gazdasági fáradtság, az emelkedő árak, az újabb és újabb korlátozásokról szóló bejelentések, az internet bizonytalansága, a megszokott életmódra nehezedő nyomás és a külpolitikai idegesség egyetlen egyszerű képletben adódik össze. Az emberek még mindig azt válaszolhatják, hogy „általában minden rendben van”, de már látják, hogy a világ egyre szorongóbb. A hatalom számára mindez kellemetlen jelzés, különösen a politikai szezon előtt. Jelenleg a szorongás nem feltétlenül nyilvánul meg tiltakozásban. Sokkal inkább jelentkezik apátiaként, ingerültségként, mindennapi agresszióként vagy a „csak békén hagyás” vágyaként.
„Figyelmeztető az is, hogy az elnök és a kormány népszerűségi mutatói csökkentek, ami mutatja, hogy a szorongás már kezd politikai tényezővé válni”
A két állami szociológiai intézet, VCIOM és a FOM új felmérései következetes változást mutatnak a közhangulatban. A grillezések és a májusi, orgonák alatti nyugalom után a nyugalom ismét a szorongásnak adott helyet.
Március végén még a nyugalom győzedelmeskedett a szorongás felett, 49 százalék a 44-gyel szemben. Áprilisban a számok keresztezték egymást, majd a szorongás hirtelen előretört. A csúcsponton, április végén a válaszadók 53 százaléka számolt be szorongásról, szemben a nyugodt 40 százalékkal. Most enyhe fordulat történt, de nem tértek vissza a korábbi normához. A megkérdezettek 51 százaléka továbbra is szorongásról számol be, míg 41 százalék nyugodtnak érzi magát és a környezetét.
„A szorongás egyfajta társadalmi háttérré vált, és ez fokozatosan kezdi befolyásolni a hatalomról alkotott véleményeket”
Érezhetően csökkent a kormány és az elnök támogatottsága. A válaszadók 71 százaléka még mindig pozitívan, míg 14 százalékuk negatívan értékeli Putyin elnök teljesítményét. Ugyanígy 71 százalék bízik is az elnökben, míg 17 százalék nem bízik benne. Ez továbbra is magas szintű támogatottság, de a számok éppen akkor csökkennek, amikor a közvélemény szorongása már nem szituációs zavar, hanem fokozott szinten rögzült.
„Válságról egyelőre szó sincs, inkább a korábbi feltétel nélküli bizalom tartaléka csökken. Az emberek továbbra is támogatják Putyint, ám egyre kevésbé hajlandóak a jelenlegi helyzetet virágzónak és kezelhetőnek értékelni”
A kormánnyal kapcsolatos helyzet még nyilvánvalóbb. 46 százalékuk pozitívan, míg 32 százalékuk negatívan értékeli a teljesítményét. Februárban az értékelés lényegesen kedvezőbb volt, 55 százalék a 19-cel szemben. Valójában a kormány az első, amelyik viseli a romló közhangulat következményeit. A végrehajtó hatalom szintjén alakul át a szorongás a leggyorsabban sérelmekké.
„Ugyanakkor a pártok támogatottságán a hangulat változása nem igazán látszik. De az már biztos, hogy a kampány nemcsak pártok közöti versenyről, hanem a közhangulat értelmezéséről is szól majd. Kérdés, hogy az ellenzék képes lesz-e politikai alternatívává alakítani a szorongást”
Jelenleg három párt verseng ezért, az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) és az Új Emberek, míg az LDPR lemaradni látszik ebben a versenyben. A VCIOM friss felmérései szerint az a kommunisták és az Új Emberek egyaránt 11,7 százalékon állnak , míg a nemzeti radikális Liberális Demokrata Párt (LDPR) a harmadik helyre csúszott vissza 9,7 százalékkal, a szocialista eszméket valló Igazságos Oroszország pedig továbbra is a küszöb alatt marad 4,4 százalékkal.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Kérdés, hogy az ellenzék képes lesz-e politikai alternatívává alakítani a szorongást”
Stier úr, ne tegyünk már úgy, mintha Oroszországban még létezne valódi politikai ellenzék. Vezetőiket, aktivistáikat Putyin már rég meggyilkoltatta, bebörtönöztette, vagy elüldözte az országból, szervezeteiket pedig betiltatta. A felsorolt pártok valójában mind a rendszer részei és támogatói, még “szalonellenzékinek” is erős volna nevezni őket.
Stier Gábor says:
Tisztában vagyok vele, hogy ez az ellenzék Őfelsége ellenzéke. Egyébként pedig mindenek ellenére azért Oroszország nem olyan szörnyű diktatúra ám, mint azt elképzeli. Persze, ahol az elmúlt 16 év Magyarországát is diktatúraként élték meg, ott Oroszország csakis kőkemény diktatúra lehet.Szerintem meg autoriter, hibrid rendszer.
Tuco says:
Megítélés kérdése. Számomra az a rendszer, ahol ellenzéki politikusokat, oknyomozó újságírókat, emberi jogi aktivistákat, és a rendszer más “ellenlábasait” politikai okokból meggyilkolnak (Anna Politkovszkaja, Natalia Esztemirova, Sztanyiszlav Markelov, Borisz Nyemcov, Alekszandr Litvinyenko és Alekszej Navalnij, hogy csak a nemzetközileg is ismertebb példákat említsem), a nem elég lojálisnak ítélt tisztviselőket, oligarchákat, és üzletembereket pedig kidobják magasépületek ablakain, ahol a gyülekezési jogot és a szólásszababadságot súlyosan korlátozzák és ahol a sajtóban csak és kizárólag a Kreml hivatalos narratívája jelenhet meg, az bizony (nálam) diktatúra.
Stier Gábor says:
Önöknél az elmúlt 16 év is diktatúra…
Réka says:
Akkor mit mondjunk mi, magyarok? Én április 12. óta *jelentősen* jobban szorongok a korábbi időkhöz képest. Már nem olvasok nyugati sajtót, de magyart is alig, mert tele van az “Oroszország mindjárt megtámad minket” narratívával, közben azt sem tudom, miből fogunk megélni jövőre.