„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szolga Réka írása a #moszkvater számára
Világító ballonok jelölik a Berlini Fal nyomvonalát Németország újraegyesítésének 25-ik évfordulóján 2014-ben
Fotó:WIKIPÉDIA/Rolf Krahl
Jó élmény volt, az átláthatatlan időkre is áldásként kell tekinteni. Ilyenkor az ember képes végre a belső iránytűjére hagyatkozni, hittel, meggyőződéssel élni. Másképp alakult volna, talán nem is lenne ilyen egységes Európa, ha akkor a magyarok nem nyitják meg a határokat. A magyar kommunisták csodával határos módon nem úgy cselekedtek, mint a többiek. Így emlékezett vissza a német egyesítést átélő Susanne Dagen a Harminc évvel a fordulat után – a német egység címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete által a közelmúltban szervezett kerekasztal-beszélgetésen.
Habár a magyarok időnként irigylik a német jólétet, Werner Patzel a drezdai egyetem politológusa árnyalta e képet. Az újraegyesült Németország számára probléma, hogy területében túl nagynak számít, a hegemón szerephez azonban kicsi. Nagyhatalmi szerepet tölt be Európában, ám politikáját leginkább a „hátsó ülésről kitekintés” jellemzi. A vezetés nem szeretne irányt, csak tanácsokat adni.
„Nem akarnak a náci Németországhoz hasonlítani, pedig a tanácsadás helyett időnként vezetni, irányítani kellene Európát”
Példát kívánnak állítani, erkölcsi vezető szerepet, etikailag helyes német elveket, hogy az olyan „elmaradott államok”, mint Lengyelország, Magyarország kövessék ezeket. Azonban mióta a közép-kelet-európai államok az Európai Unió tagjai, Németország és Franciaország már nem szabhatják meg egyedül az irányt a kontinensen.
Patzel úgy vélte, a jelenlegi pártrendszer nem működik jól, ezek a pártok már nem ugyanazok. Az SPD, a CDU és a Zöldek valójában a két országrészben eltérő értékeket képviselnek – ennek okát a politológus a kelet-nyugati megosztottságban látja. Mivel a nyugatnémet rendszert importálták keleten, így nem alakult ki a pártok mély társadalmi beágyazottsága.
„S miközben a keleti választók elvándoroltak, a nyugat rátelepedett a keletre”
A magas pozíciókat a nyugatról érkezettek töltik be, ami állandó ellenállást vált ki, illetve erősödik a jobboldali populizmus. Ez a jelenség 2015 óta fokozódik, hiszen Németországnak nincs átgondolt menekültpolitikája, nem sikeres az integráció. A bevándorlási válság óta még nagyobb a polarizáltság.
Susanne Dagen egy politikai központként is működő, a nagypolitikát is befolyásoló könyvesboltot vezet Németországban. Állítása szerint minden hangnak teret kíván biztosítani. Ő maga is érzékeli a társadalmi megosztottságot, s mint mondja, a kultúrpolitikai miliőt szintén polarizáció jellemzi. Dagen szerint
„a német kultúrának pragmatikusabbnak kellene lennie, kevesebb érzelemmel, moralizálással”
Úgy látja, a filozófusoknak jobban kellene koncentrálniuk a gyakorlatiasságra. A német társadalom számára hasznos lenne, ha növekedne a kultúrpolitikai elemzések száma, amelyek teljesen új szemszögből világítják meg a német egységet. Kommunikációs probléma a Kelet és a Nyugat között az érvek nélküli vita, valamint az állandóság a beállítódásban. Ugyanazoknak az állandó frázisoknak az ismételgetése zajlik. Susanne Dagen hálás Budapestnek, mert Magyarország nyitotta meg a határokat, és így omolhatott le a Berlini Fal.
Közép- Kelet-Európa nyugodt, magabiztos öntudattal visszajelentkezik az európai porondra. Így jellemezte Jörg Benig, költő, esszéista régiónk jelenlegi politikai helyzetét. Benig tinédzserként volt jelen a lipcsei tüntetésen, és honfitársaival minden évben megünnepli, hogy akkor túlélték az eseményeket.
„Németország figyelme és az intellektuális horizont Kelet-Európa felé tolódik”
A németeknek számít, hogy a lengyel, cseh rádiókban mi hangzik el. E régió polgárai ma bénulást látnak Nyugat-Európában, ami öntudatosabbá teszi. Szászország öntudata nagyon hasonlít a magyarokéhoz, lengyelekéhez, csehekéhez, hiszen kudarcok sorozata ért bennünket. A mai kulturális perspektívában, identitásunk alakulásában már nem Nyugat-Európa a mérvadó, hanem saját magunk.
Sorsközösségünk van Kelet-Németországgal, kapcsolódott be a beszélgetésbe Kiss J. László, a Corvinus Egyetem professzora. A magyar-keletnémet kapcsolatokban egyfajta regionális identitás alakult ki. A Varsói Szerződés, a közös élmények a kommunista igában szocializációs hatással voltak a két népre. Az egyesülést követően érdekes módon a magyar képviseletek száma csökkent a térségben, mégis tapasztalható egy közös mentalitásbeli folyamatosság. Kelet- és Nyugat-Németország között különbség van a történelmi percepciók tekintetében, az ország megosztott.
„A nyugati centrum egyesült a keleti félperifériával, a regionalitás keleten központi szerepet kap”
A német egyesülés új dimenziót teremtett, traumákkal járt, a keletiek másodosztályú polgárnak érzik magukat. Így a keleten élők ma is jobban tudják értelmezni a Közép-Kelet-Európában zajló politikai folyamatokat.
(A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen november 30-ig megtekinthető a témában nyílt kiállítás)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
