„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
JD Vance amerikai alelnököt, Donald Trump amerikai elnököt, valamint Elon Muskot a Tesla és a SpaceX vezérigazgatóját ábrázoló maszkot viselő aktivisták 2025. február 13-án tüntetnek a müncheni Biztonsági Konferencia (MSC) kezdete előtt München központjában, az Odeonsplatz téren az USAID leállítása és a klímaváltozás ellen
Fotó:EUROPRESS/Michaela STACHE/AFP
A világ biztonsági kihívásai közül az ukrajnai konfliktus lezárásának lehetősége és módja kerül a középpontba a február 14. és 16. között zajló müncheni konferencián. Fontos témája lesz az idei találkozónak a közel-keleti helyzete is, vagy Kína nyugati szempontból vészesen gyors felemelkedése, de az Európa peremén dúló, a világrend alakulására is komoly hatással bíró háború befagyasztása feltehetően mindent visz majd.
„Ez mindenkit érint, és az Egyesült Államok elkötelezett a háború befejezése mellett”
– hangsúlyozta előzetesen Marco Rubio amerikai külügyminiszter is, kiemelve, hogy az eseményen részt vevő politikusok elsődlegesen a konfliktus lehetséges lezárásáról fognak tárgyalni. Rubio kijelentette, hogy az amerikai kormány stratégiai érdeke az orosz-ukrán háború mielőbbi befejezése, és ebben szorosan együttműködnek szövetségeseikkel.
A Trump kijelentéseihez képest rendkívül udvarias megfogalmazás azonban a valóságban inkább azt takarja majd, hogy az amerikaiak szembesítik Európát és Ukrajnát az új realitásokkal. Még durvábban szólva lenyomják a torkukon az amerikai rendezési elképzelést, hogy ezután minden erővel ráfordulhassanak az Oroszországgal folytatandó tárgyalásokra, amelyeknek az első lépése volt Trump és Putyin minapi telefonbeszélgetése.
„Mindebből az is következik, hogy Európa és az Egyesült Államok között éleződni fog a feszültség, amelynek jelei alighanem a müncheni felszólalásokból kihallatszanak”
Az európai fősodor elit ugyan elkezdte az alkalmazkodást Trump diktátumaihoz, ám jó eséllyel nem fogja azonnal megadni magát. A francia elnök elektrosokknak nevezte Trump visszatérését, és felhívta az EU-t arra, hogy az amerikai elnök „árulása” után ne kapituláljon Oroszország előtt. A realitás azonban az, hogy Európának még az ukrajnai konfliktus rendezési folyamatába sem lesz nagyon beleszólása. Egyszerűen el kell fogadnia, hogy Ukrajna támogatásának, fenntartásának az anyagi terheit vállalniuk kell, és a háború befagyasztása után Kijevnek adandó biztonsági garanciákból is a legnagyobb részt magára kell vállalnia.
A helyzet tehát jelenleg úgy áll, hogy Amerika le akarja zárni a háborút, de az európai szövetségeseitől várja el, hogy a megállapodást garantálják. Nem lesznek amerikai csapatok Ukrajnában, amely nem lesz a NATO tagja sem, az eddig elvesztett területekről pedig le kell mondania. Amerika és Oroszország tárgyal, az ukrán elnököt csak utólag tájékoztatták. Mint ahogy az Európai Uniót és az európai nagyhatalmakat is csak most fogják a részletekről tájékoztatni. Az európai diplomácia totális kudarca fájó, ám valahol logikus az Európai Unió megállíthatatlannak tűnő mélyrepülése, térvesztése fényében, és annak tudatában, hogy Brüsszel és az európai fősodor az utolsó pillanatig – sőt lényegében még most is – elutasította az ukrajnai konfliktus diplomáciai megoldását. S egyébként is, a háborúkat lezáró tárgyalásoknál az asztal körül általában a győztesek, az erősek mellett még legfeljebb azok szoktak ülni, akikre a kapituláció aláírásához vagy más megfontolásból szükség van.
„Európa folyamatos marginalizálódása folytatódik, és el kell fogadnia a globális visszaszorulás mellett Oroszország kontinentális befolyását, sőt az Európai Unión belül a Trumpppal a hátuk mögött megerősödő szuverenistákkal, valamint az európai biztonsági struktúra átalakulásával, benne a NATO szerepének gyengülésével is egyre inkább számolniuk kell”
Ahogy a német politológus, Alexander Rahr megjegyzi, mindez rémálom az európai globalisták számára, akiknek azt is le kell nyelniük, hogy a háború sokkal hamarabb lezárul, pontosabban befagy, mint azt ők gondolták, az addig vezető, alapvetően Trump és Putyin között folyó tárgyalásokon pedig előbb ott ül majd a kínai elnök, mint bármelyik európai vezető. Kivéve persze Ukrajnát, hiszen valakinek majd alá kell írnia a részéről a rendezési megállapodást, ám nem ez a politikus nem okvetlenül Zelenszkij lesz.
„De ne szaladjunk ennyire előre – még ha az optimisták szerint ennek a folyamat tűzszünetig tartó része május 9-ig le is zárulhat -, maradjunk Münchennél, ahol Trump csapatának azért mégis csak le kell csendesíteni a már annyira egyébként sem is kiabáló, és az új helyzetbe jobb híján beletörődő európaiakat”
Adja magát, hogy az amerikai felszólalók igyekeznek majd meggyőzni a nyugati táboron belüli bírálóikat arról, hogy a Fehér Ház nem árulta el Ukrajnát azzal, hogy az elnök felhívta orosz kollégáját, és ahogy még Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton is fogalmazott, gyakorlatilag megadta magát Putyinnak. Néhány tiszteletkört megtesznek – de lehet, hogy Pete Hegseth ezt tagadó mondataival már túl is vannak ezen -, nem illik azonban az új adminisztráció stílusába a hosszas magyarázkodás. Sokkal inkább szeretik diktálni a tempót, így alighanem nem fognak sokat foglalkozni a nyugati fősodor és az ukránok lelki világával.
„Trumpnak most mindenképpen demonstrálnia kell Európa előtt, hogy ennek a konfliktusnak a kiéleződése nyugati részről Joe Biden felelőssége, és ha tárgyalt volna Putyinnal, ez a háború elkerülhető lett volna. Meg kell győznie a nyugati tábort arról is, hogy amennyiben nem provokálják feleslegesen Oroszországot, akkor az nem lép fel agresszívan”
Az előbb feltételezett magyarázkodás helyett jó eséllyel inkább azt adják Európa értésére, hogy a nagyhatalmakkal szemben az ő helyzetében már nem viselkedhet szemtelenül és felsőbbrendűen, a geopolitikai realitások figyelembe vétele nélkül. Ezt legfeljebb a nagyhatalmak tehetik meg egymással szemben, de nem most, mert most a keménykedés mellett éppen a gesztusok ideje van. Ezért aztán a Fehér Ház nem fogja eltűrni, hogy korábbi kommunikációjában ragadva az európaiak veszélyeztessék az alkut Oroszországgal. Vagy amennyiben mégis, annak következménye lesz.
„Trump és csapata kész mindezt lenyomni Európa torkán, ám ehhez szüksége van Vlagyimir Putyin konstruktív közreműködésére is”
Trumpék logikája világos, és J.D. Vance a beszédében minden bizonnyal ezt fogja kibontani. Előzetesen egy nyilatkozatában megüzente, hogy a rendezési folyamat olyan megállapodáshoz vezet majd, amely sokakt sokkolni fog. Érdekes lesz, hogy Münchenben fájdalomcsillapítóként becsomagolja-e mindezt, avagy érzéstelenítés nélkül adja be a jelen lévő nyugati elitnek. A szavaiból ítélve ez utóbbira van több esély. Egy biztos, a lendületben lévő Trump a rendezési folyamat jelenlegi fázisában nem fog egyezkedni a szövetségeseivel, akiknek nem lesz könnyű lenyelni a keserű pirulát.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Szeretném helyesbíteni!
Nem “Európa” torkán akarják lenyomni ezt a megállapodást, hanem az Ursula von der Leyen vezette Európai Unió torkán. Ez az Európai Unió a jelenlegi vezetői miatt megérett a teljes pusztulásra. Remélhetőleg végleg szétesik, és ezek a mindenre alkalmatlan vezetők eltűnnek a balfenéken.
Én annak örülnék, ha a jelenlegi formájában megszűnne az Európai Unió, mert ilyen módon és főképp ilyen struktúrákkal nem lehet semmilyen egységet megteremteni és fenntartani. Az Európai Parlament egésze, struktúrája és a működése egy rossz vicc. Létezése és a benne folyó “munka” a demokrácia megcsúfolása.
A tagokkal szembeni állandó és folyamatos “közelezettségszegési eljárások” is világosan mutatják a működésképtelenséget, és a józan ésszel ellentétes döntések sorát.
Last, but not least!
Az egész Európai Uniónak nevezett konstrukció folyamatosan szembe megy az európai emberek akaratával, és az európai országok érdekeivel.
M.I. says:
Alakul az orosz győzelmi narratíva aminek az édes máza segít majd lenyelni a keserű pirulát.
Trump és Putyin egyezik meg, két erős világvezér, Európának nem osztanak lapot, Brüsszel prüszköl, Kijev kiabál, ó igen, győz a nagyvezér.
Ezzel az édes mázzal csúszik majd le a torkon, hogy Putyin egyetlen célját sem érte el. Még Herszont és Zaporizsját sem foglalta el, nemhogy Harkovot és Odesszát. A demilitarizálás meg úgy sikerült, hogy az ukrán haderő a rozsdásodó szovjet arzenál helyett ma a legmodernebb nyugati légvédelmet, a legfejlettebb űrkommunikációt, a legújabb AI rendszerek és csupa nyugati technikát használ.
De ha ezt lenyelik az oroszok akkor hagyni kell nekik, hogy olyan győzelmi narratívába csomagolják amit kitörő örömmel fogadhatnak.
Berzéné Murányi Gabriella says:
Örömmel olvasom!
Tamás says:
Végre konkrétan ki lett mondva, hogy az EU, nem világpolitikai tényező. Európa lakossága elgondolkodhatna, hogy milyen vezetői vannak
Esetleg megszabadulhatna ettől a nemzeteket megrontó politikai garnitúrától…
HandaBandy says:
Kedves Szintetikus Értelem!
Megmosolyogtató az éjjeli edényben gerjesztett felháborodása. Az oroszok nyertek, ami már az első perctől nem volt kérdéses, csupán annak a mértéke. Minden egyes, magyarázkodása csak még szánalmasabbá teszi az okfejtését. Igen, a mosógép csipek, a gyalogsági ásók meg a koreai és iráni kőparittyák legyőzték a giga-mega-hájtechet. Próbáljon megbékélni ezzel, lett lévén más választása nincs! Odessza? Ha nem vigyáz Zelenszkíj fújhatja azt is és akkor hol tud majd orosz emberekre rágyújtani egy házat, szegény pára.
Az USA meg kasszát csinált és nem volt pozitív a balance. Ez történt (mellesleg ezen oldalon ezt már többször leírtam). Zárják a projektet, esetleg kárenyhítés lesz.
Irgalom atyja ne hagyj el, nem a liberált éca győzött! Jó lesz ezzel is megbarátkozni!