Bár az elmúlt napok Ukrajnával kapcsolatos híreit főképp a Leopard 2-vel kapcsolatos viták dominálták, Moszkva eközben a harctéren magához ragadta a kezdeményezést. Már nemcsak a Donbasszban, de Zaporozsjéban is offenzívába kezdtek az orosz csapatok, még inkább megosztva az alapvetően túlterhelt és elnyúló ukrán arcvonalat. Moszkva a déli front újramelegítésével pedig nemcsak Kijev erőit gyengíti, de sajátságos módon a korábban várt ellentámadásoknak is elejét veszi. Nem kizárt, hogy a Donbasszban hamarosan Szoledar után újabb ukrán dominók dőlnek le, amin pár tucat harckocsi aligha fog segíteni.

Szoledar elestét követően az ukrajnai orosz támadó műveletek nem álltak le, sőt inkább magasabb fokozatba kapcsoltak. Ugyanis a donbasszi hadszíntér mellett immár Zaporozsje térségében is működésbe lendült az orosz hadigépezet, ahogy a Kremennaja központú észak-luganszki front alakulása szintén Moszkvának kedvező módon dinamikusnak mondható.

„A hadászati kezdeményezés egyértelműen Moszkva kezében van, a korábban tervezett ellentámadások helyett Ukrajna csak reagálni tud az eseményekre, befolyásolni egyelőre nem képes azokat”

De mik is ezek a zaporozsjei hadmozdulatok? Nos, sajátságos módon Moszkva pont annál a Tokmak-Vasziljovka vonal mentén indított helyi jelentőségű offenzívát, ahová a novemberi-december óta számos elemző még egy év eleji Melitopol központú ukrán ellentámadást várt. Ám az előző év utolsó hónapjaihoz képest nagyobb léptékű változások következtek be az erőviszonyokban, jelentős részben épp a donbasszi hadműveleteknek köszönhetően.

„A Szeverszk-Szoledar-Artyomovszk/Bahmut vonal menti orosz offenzíva újraindulása következtében ugyanis Kijevnek nem volt más választása, mint rendelkezésre álló erőforrásainak többségét a donbasszi frontra átcsoportosítani”

Ellenkező esetben az ottani védelem egyszerűen összeomlott volna, megnyitva az utat a Szlavjanszk-Kramatorszk agglomeráció, illetve nagyobb léptékben Zaporozsje-Dnyepropetrovszk irányába. Ennek következtében viszont a donyecki front szárnyait képező luganszki és zaporozsjei arcvonalak védelme meggyengült, mivel Kijev pont a potenciális ellentámadásokra „félretett” erőit vezényelte át, köztük például a kárpátaljai 128. hegyivadász dandárt.

„Utóbbi nem jelentett volna problémát, ha Kijev nem becsüli alá a térségbeli orosz csapatok jelentette veszélyt”

Ugyanis, mint utólag kiderült a donbasszi arcvonallal szemben Zaporozsjénál már nem épített ki az ukrán haderő összefüggő mélységi védelmet, hanem helyette védekezését szigetszerűen, az egyes domborzatra és infrastrukturális elemekre alapozta. Így nem csoda, hogy az orosz csapatok már az első nap könnyen át tudták törni az ukrán védelem egyes szakaszait, kihasználva az azokon jelentkező hézagokat.

A Kamenszkoje-Orehov vonal áttörésével az orosz csapatok mindössze 23 kilométerre tudják megközelíteni az egykori Ukrajna hatodik legnagyobb városának – és egyben egyik legfontosabb ipari központjának – számító Zaporozsjét. Utóbbiak esetében a legfőbb akadályokat az Európa egy legnagyobb mangánlelőhelye felett kialakított Sztyepnogorszk lakatlan panelrengetege, valamint Jurkovka és Kamisevaha faluk képezik. Egyúttal az elsőre kisvárosnak tűnő, ám kiemelt közlekedési csomópontként szolgáló Orehov elvesztése jelentősen megnehezítené a térségbeli ukrán logisztikát is.

„Viszont fontos helyükön kezelni a zaporozsjei eseményeket, mivel továbbra sem a várt átfogó orosz támadás mutatkozik meg bennük, hanem céljuk sokkalta inkább az ukrán erőforrások széthúzása egy minél szélesebb arcvonal mentén”

Vélhetően a korábbi frontvonal közvetlen közelében fekvő Orehov és Guljajpolje elfoglalásán túl a jelenlegi maximális hadműveleti célt a Zaporozsjét Donyeckkel összekötő N15 autóút elérése, illetve megszerzése jelentheti. Utóbbi nem csak a Donyeck környéki logisztikát nehezítené meg, de egy Ugledar térségében végrehajtott kapcsolt támadással együtt jelentősen visszaszorítaná az ukrán erőket a Donbassz déli régióiból, valamint a donyecki agglomerációból.

Nem véletlen, hogy a keddi napon több orosz haditudósító is az Ugledar környéki frontok újbóli aktivizálódásáról számolt be, ahol az orosz tengerészgyalogosok déli és nyugati irányból indítottak támadásokat a dél-donbasszi ukrán védelem egyik kiemelt erődvárosa ellen. Utóbbi részben meglepetésként érte a város védőit, mivel az elfogott rádiós kommunikációk alapján a magas veszteségek következtében több esetben az alakulatok átmeneti visszavonása vált szükségessé.

„Ám az se probléma, ha mégsem ér el ekkora léptékű területi nyereségeket Moszkva”

Ugyanis a műveletek eredménytől függetlenül kulcsfontosságú ukrán erőforrásokat kötnek le. Miközben Arytomovszk/Bahmut elestének megakadályozásáért pont a zaporozsjei ellentámadásra áttelepített tüzérségi zászlóaljakat vezényelte át az ukrán parancsnokság, most éppen eredeti állomáshelyükön lenne rájuk szükség. A kijevi hadvezetés pedig így a klasszikus „melyik kezembe harapjak” dilemma előtt áll, mivel amennyiben Artyomovszkból von ki erőket az a helyi front összeomlásával fenyegetne, ám ha nem küld újabb egységeket Zaporozsjéba, úgy az ottani pozíciók kerülnek veszélybe.

„Vélhetően a kisebb rosszat választva végül a vezérkar mégis inkább Zaporozsje megerősítését fogja választani, áttételesen jelentősen megkönnyítve a donbasszi orosz előrenyomulást”

Egyúttal, mint azt már a korábbiakban is említettük, a folyamatos orosz nyomásgyakorlás átmenetileg elejét veszi egy lehetséges ukrán ellentámadásnak mind a zaporozsjei, mind a luganszki frontok mentén. Az elkövetkező hetekben egyszerűen nem lesz képesség Ukrajnának a februárra várt támadó műveletek kivitelezésére, ami az orosz nyomás esetleges fokozásával csak rosszabbodhat.

„Akárcsak a herszoni-nyikolajevi fronton, úgy a jelenlegi zaporozsjei harcok esetében is az orosz légierő, illetve csapatlégierő – értve itt főképp a harci helikoptereket – felettébb magas aktivitását figyelhetjük meg”

Utóbbi ismét részben a kedvező földrajzi adottságok, részben a kiépített ukrán légvédelem hiányával magyarázható. Ahogy már azt Herszon esetében is vizsgáltuk, a viszonylag sík és nyílt terep kiváló műveleti zónaként szolgál a légierő számára. Egyúttal ukrán jelentések szerint a hadvezetés a rendelkezésre álló légvédelmi rendszereinek 35-40 százalékát közvetlenül Kijev környezetében, a főváros védelmére vonta össze. Ez persze logikusnak tűnhet az orosz stratégiai rakétatámadások fényében, ám gyakorlatilag védtelenül hagyja az ország többi részét.

Orosz légierő működés közben Orehov térségében

„Keletre fordulva, Artyomovszk esetében csupán napok, ha nem órák kérdése a város hadászati bekerítése”

Hasonlóan Szoledarhoz, itt is a kulcsot a környező terep előkészítése jelentette, avagy a reguláris orosz csapatok támogatásával a Wagner katonai magánvállalat képes volt a szomszédos stratégiai magaslatok, illetve elővárosok elfoglalására. Szoledar elestével lényegében az ostromgyűrű északi szakasza Krasznaja Gora előváros kivételével bezárult, míg az újabb lökést a déli Opitnoje, valamint a délnyugati Klescsejevka elfoglalása jelentette. Utóbbi jelentőségét főképp a falutól nyugatra fekvő magaslatok adják, ahonnan az orosz csapatok könnyen tűz alatt tudják tartani nemcsak Artyomovszkot, de az oda vezető egyedüli utánpótlási vonalakat is.

„Az orosz csapatok fokozatosan vágják el a lehetséges ukrán utánpótlási útvonalakat, amelyek közül e sorok írásakor csupán kettő állt Ukrajna rendelkezésére, mindkettő Csaszov Jar irányába”

Ám a Klescsejevka környéki további előrenyomulással az orosz csapatok elsőként a Ivanovszkoje – korábbi nevén Krasznoje – falun keresztülmenő útvonalat vették részleges ellenőrzésük alá, miközben az attól északra futó N32 autóút még egyelőre ukrán kézen van. Egyelőre korai Artyomovszk bekerítéséről beszéljünk, ám az elkövetkező időszakban a Wagner rohamcsapatai vélhetően tovább terjesztik ki északi-északnyugati irányban az orosz ellenőrzési zónát.

A bekerítő műveletekkel párhuzamosan Szoledar mintájára részlegesen már megkezdődött a támadás Artyomovszk központi területei irányába is, ám ennek léptéke még viszonylag alacsony. A városi harcok intenzitása vélhetően majd az ukrán utánpótlás megszűnésével kapcsol magasabb fokozatra, igaz egyes jelentések szerint már most nagyobb hiányosságok mutatkoznak a tüzérségi javadalmazás terén.

„Ráadásul Liszicsanszkkal ellentétben az ukrán visszavonulás képe is egyre halványabb, mivel még Artyomovszk tényleges eleste előtt megkezdődhet a szomszédos nyugati Csaszov Jar ostroma”

Egyszerűen a két település annyira egybe nőtt, hogy csupán kilométerek választják el egymástól őket és egyik bekerítése a másik ostroma nélkül nem lehetséges. Főképp, ha a stratégiai jelentőségű csaszov jari magaslatokat nézzük, amelyek utat nyithatnak a következő védelmi vonal első helyszíne, Konsztantyinovka irányába.

Nem véletlenül tűnnek fel hirtelen egymás után az Artyomovszk kiürítésének fontosságáról szóló elemzések a nyugati sajtóban, kezdve a német Der Spiegeltől a francia AFP-ig. Akárhogy is tervezzen az ukrán parancsnokság a későbbiekben, szüksége van a városban tartózkodó több ezernyi kiképzett harcosra. Washington is egyre nagyobb nyomást gyakorol az ukrán vezetésre Artyomovszk feladása kapcsán, ám egyelőre akárcsak a korábbi ostromlott ukrán város esetében, a politikai akarat felülírja a katonai realitásokat. Ne feledjük, Kijev szerint csapatai még hivatalosan tartják Szoledart!

„A település jelentőségének szándékos utólagos alábecslése ellenére Szoledar eleste egy dominószerű folyamatot indított el”

Mint látjuk, a Szeverszk-Szoledar-Artyomovszk vonal megszakításával a Liszicsanszk utáni második észak-donbasszi ukrán védelmi vonalat sikerült Moszkvának áttörnie. Miután pedig a vonal csak egységként képes funkcionálni, így Artyomovszk és Csaszov Jar eleste is csupán idő kérdése. Ezt követően viszont nem lehet ukrán szempontból tovább tartani az utánpótlási útvonalait sorra elvesztő Szeverszket sem, ahonnan akár hosszabb, akár rövidebb harcokat követően a szlavjanszki védelem újjászervezésé érdekében ki kell vonulnia Kijevnek.

Utóbbival viszont Moszkva két legyet üthet egy csapásra, mivel a szlavjanszki agglomeráció megközelítése mellett a Szvatovo-Kremennaja központú luganszki front déli végét is bebiztosítja, elhárítva az esetleges ukrán támadási kísérleteket.

„Szeverszk lehetséges eleste lehetőséget teremt Moszkva számára az egyesített donyecki-luganszki arcvonal rendezésére és további offenzív műveletek megindítására”

Utóbbiak közül kettő is logikusnak tűnhet. Első opciót a luganszki támadás jelenti, előrenyomulva a korábban feladott Oszkol folyóig. Viszont vélhetően a második opció fog megvalósulni, amely kevésbé az Oszkolt, hanem inkább Szlavjanszk közvetlen környezetét, illetve a Szlavjanszk-Kramatorszk-Druzskovka-Konsztantyinovka vonal fokozatos megtörését részesítené előnyben.

Utóbbi esetben Csaszov Jarból kiindulva szintén heves és potenciálisan elhúzódó harcokra számíthatunk, akárcsak Artyomovszk tekintetében. Mindemellett viszont szükséges lesz az előrenyomulás az Oszkol folyó irányába is, mivel Liman és Jampol visszaszerzése kulcsfontosságú Szlavjanszk bevétele szempontjából.

„Az orosz műveleti sikerek mellett nem véletlenek a legújabb tömeges nyugati katonai felajánlások sem”

Ugyanis ezek szinte mindig akkor érkeznek, mikor az ukrán haderő bajban van. Kezdve a csöves tüzérségtől a HIMARS rakétatüzérségen át egészen a páncélozott szállító harcjárművekig. A háborúban a haditechnika bizony fogyóeszköz és Moszkvával szemben Kijev egyáltalán nem áll jól belőle. A hangzatos tavaszi ellentámadás helyett a szállítások célja az ukrán haderő megroppanásának elkerülése, mivel az az arcvonal is összeomlását is jelentené.

„Persze amennyiben Kijev nyugati szövetségeseinek mégis sikerül megállapodniuk a Leopard 2 és M1 Abrams harckocsik Ukrajnába szállításáról – amire e sorok írásakor úgy tűnik már nagy az esély – az egy új kihívás elé állítja Moszkvát”

Ám a korai találgatás helyett előbb érdemes magukat a konkrétumokkal tisztában lenni. Válaszlépésként nem lehetetlen, hogy Moszkva magasabb fokozatba kapcsolja rakétahadjáratát és egy év után mégis nekikezd a Dnyeper hídjainak módszer elpusztításához az energetikai hálózat mintájára. Ám ismét, konkrétumok hiányában erről még túl korai beszélni.