Oroszország említésekor sokaknak „beugrik” az orosz kultúra és a „titokzatos orosz lélek” szinte ideális megtestesítője, a matrjoska. Az az egymásba rakható, eredetileg orosz népművészeti motívumokkal festett, vésett fészkelő fababa már régen megszűnt játék lenni. Azonban mennyire orosz a matrjoska? S mi köze például Japánhoz? A Matrjoska Napján ennek is utánajártunk.

A matrjoskáról sokan azt hiszik, hogy régi orosz népművészeti darab. Pedig az eredetét tekintve nem is igazán orosz, és Oroszországban nem is olyan régen jelent meg. Mindössze a 19. század végén. Abban az időszakban, amikor az ország látványos gazdasági és kulturális fejlődését a nemzeti öntudat erősödése és az orosz kultúra felértékelődése kísérte. Ebben a társadalmi környezetben jelent meg az úgynevezett orosz stílus művészeti irányzat, amelynek jeles képviselői többek között a hagyományos népi játékok népszerűsítésével foglalkoztak. Így a moszkvai Gyetszkoje voszpitanyije elnevezésű nevű stúdió is, ahol a különböző tájak motívumait, női ruháit megjelenítő babákat készítettek. Itt dolgozott a matrjoska első terveit és díszítését kidolgozó Szergej Maljutyin is.

„Az ötletet egy a híres mecénás Szavva Mamontov abramcevói nyaralójában meglátott japán baba adta, amelyet a kereskedő felesége hozott Japánból”

A Maljutyin által megfestett orosz baba kerekarcú orosz parasztlányt ábrázolt hímzett blúzban, nyári ruhában és köténnyel a derekán, a vállán színes virágos mintákkal díszített kendővel. A kezében fekete kakast tartott. Ezt a babát az ezidőtájt az orosz vidéken nagyon népszerű névről Matrjonának nevezték el, amelynek becézett változatából lett a matrjoska. A név a latin eredetű „mater”, azaz „anya”, illetve „matrona” (családanya) szóból származik. A matrjoska baba egyben a termékenység, a sok gyermeket nevelő édesanya szimbólumává is vált.

„Maljutyin a baba elkészítésére a Szergijev Poszadban élő ismert játékkészítőt, Vaszilij Zvjozdocskint kérte meg, aki 1890-ben alkotta meg, esztergálta ki az első, nyolc különböző díszítésű darabból álló matrjoskát, amelyben a már leírt figurát egy fiú, majd megint egy lány követte, a legkisebb darab pedig egy kisbaba volt”

Zvjozdocskin visszaemlékezése szerint az eredeti japán babát csak elbeszélésből ismerte, valójában soha nem látta, viszont az orosz mesterek jóval a matrjoskák megjelenése előtt is készítettek egymásba rakható, fából faragott húsvéti tojásokat. A matrjoskát Mamontov – az ő manufaktúrájában dolgozott Zvjozdocskin – 1900-ban a párizsi világkiállításon állította ki, és bronzéremmel jutalmazták. Az első évtizedekben csak kézművesek, vagy orosz művészek festették a babákat, tömeggyártásuk az 1930-as évek közepén indult. A Szergijev Poszadból útnak indult a matrjoska alakjának megváltoztatására is tettek közben kísérletet, de a kúp vagy ősi orosz sisak alakú babákra nem igazán volt kereslet, és gyártásukat leállították.

„A formáját tehát megőrizte a matrjoska, valódi tartalmát azonban fokozatosan elvesztette, és mára emléktárggyá, szuvenírré vált”

A matrjoska az orosz népművészet részévé vált. Általában öt vagy több darabból áll, de 1913-ban elkészítettek egy 42 darabos, 1970-ben pedig egy 72 darabos, 2004-ben egy 75 darabos változatot is. Leggyakrabban női alakot ábrázol, de a turisták körében népszerűek a hírességek arcképével díszített változatok is. A hagyományos alakok (női alak, orosz népviseletben) mellett a kezdetektől fogva készültek ismert személyeket ábrázoló matrjoskák. Eleinte cárok, udvari előkelőségek, művészek (például Rimszkij-Korszakov) arcképei díszítették a babákat, az 1980-as évektől kezdve pedig megjelentek az aktuális politikusok parodizált képmásai is.

„A matrjoska babákat festő kortárs művészek fantáziája szárnyal. A hagyományos orosz szépségek mellett a babákon felbukkan Schumacher, Del Piero, Zidane, Madonna vagy Elvis Presley képe”

A valódi arcok mellett néha mesefigurák is megjelennek a babákon, így a modern mesék, a „Harry Potter” vagy a „Gyűrűk ura” is. Sőt, egyes műhelyekben térítés ellenében Ön és családtagjai egy fészkelő babára lesznek festve. A gyűjtők pedig megvásárolhatják a maguk matrjoskáját az Armaniból vagy a Dolce és Gabbana-ból.

„A matrjoska készítése 15 fázisból áll, és a fa kiválasztásával kezdődik. Leginkább nyír-, éger-, hárs-, nyár-, ében és balsafából készítik, az egyes sorozatokat egyetlen darabból. A fákat kora tavasszal, általában áprilisban vágják ki, amíg még nedvdúsak, és megmunkálás előtt két évig szárítják”

Legelőször mindig a legkisebb darabot faragják ki. Miután elkészült a baba teste, megtisztítják és enyvvel kezelik a felületet, majd megtervezik a mintát, és festik. A leggyakrabban pipacs, tulipán és rózsa motívumok kerülnek a babákra. Végül lakkal vonják be a felületet.

Meglehetősen fiatal kora ellenére a matrjoska eredete homály burkolózik. Az egyik legenda szerint a japán Daruma baba a matrjoska prototípusa. Ez a piros papírmaséból készült nyomott gömbfigura a zen buddhizmus alapítóját, Bódhidharmát ábrázolja. A tenyérnyitől az ember nagyságúig bármekkora lehet.

„Egy másik verzió szerint viszont a Fukurokuju utánzata lehet a matrjoska. A bölcsesség istenének fa szobrocskája hat kisebb istenséget tartalmaz”

E legenda szerint egy menekült orosz szerzetes telepedett le Honsú japán szigetén, és a keleti filozófiát egy gyermekjátékkal ötvözte. Alapul vette a hét japán isten egyikének figuráját. Fukurokuju a gazdagság, a boldogság, a bőség, a bölcsesség és a hosszú élet istene. Az idősebb alakjának körte alakú alakja valóban hasonlít egy klasszikus orosz fészkelő baba formájára. Egy másik eredetmítosz is Japánhoz, mégpedig egy festett, hengeres testből és egy külön rögzített fejből álló fa babalányhoz, a kokesihez fűződik. A kokesi jellegzetessége, hogy a babának nincs karja és lába.

„A legvalószínűbb, hogy a japán figurát 1890-ben Honsú szigetéről hozták Mamontovék Moszkva melletti birtokára, Abramcevóban”

A japán játék érdekessége az volt, hogy egész családja az öreg Fukurokujuban rejtőzött. S amikor a művész társaság megérkezett a birtokra, a háziasszony megmutatta nekik a vicces figurát. A szétszedhető játék különösen felkeltette Szergej Maljutyin figyelmét. Ennek kapcsán egyesek megjegyzi, hogy az egymásba illesztett figurák felidézhették a művészben az orosz mesék „filozófiáját”, miszerint az igazság megtalálásához – egyenként feltárva az összes réteget – el kell jutni a dolgok aljára. A többit már ismerjük…

Források:

Барышня с сюрпризом. 29/04/2020 http://iapp.ru

https://the-planes.ru/hu/istoriya-proishozhdeniya-matr-shki-matr-shka—russkaya-igrushka-v.html

Wikipédia