//Megelőző csapás volt a Barbarossa hadművelet?
„Azonban soha, egyetlen olyan parancs nem került elő, amelyen Sztálin aláírása lett volna, és amely Németország előzetes megtámadását célozta volna” #moszkvater

Megelőző csapás volt a Barbarossa hadművelet?

MEGOSZTÁS

A nagy honvédő háború… Habár az elmúlt évtizedekben már többször megcáfolták Viktor Szuvorov teóriáját, továbbra is makacsul tartja magát az a nézet, hogy a hitleri Németország csak védekezésként támadta meg a Szovjetuniót. Tényleg?

„Azonban soha, egyetlen olyan parancs nem került elő, amelyen Sztálin aláírása lett volna, és amely Németország előzetes megtámadását célozta volna” #moszkvater
„Azonban soha, egyetlen olyan parancs nem került elő, amelyen Sztálin aláírása lett volna, és amely Németország előzetes megtámadását célozta volna”
Fotó:EUROPRESS/Minkevich Vladimir/Sputnik/AFP

Létezik egy elmélet, amely időről időre felüti a fejét az alternatív történetírásban, különösképpen akkor, amikor valamilyen évforduló kapcsán előkerül a hitleri Németország által 1941. június 22-én indított Barbarossa hadművelet. Így történt ez most, a 80. évfordulón is a közösségi hálókon, miután számos cikk jelent meg a korabeli eseményekről. A teória meglehetően egyszerűen hangzik: a sztálini Szovjetunó Európa lerohanására készült, így a Wehrmacht csak megelőző támadást intézett az oroszok ellen, védve ezzel a kontinens népeit.

„Ám mielőtt megvizsgálnánk ennek az állításnak az igazságtartalmát, érdemes végigtekintenünk ennek a teóriának a fejlődését, ugyanis ez a feltételezés is folyamatosan változott az elmúlt évtizedek folyamán”

Ami az elmélet születését illeti, ennek gyökerei egészen a második világháború utáni évekig nyúlnak vissza, amikor is néhány német tábornok megírta a memoárját. Ezekben többen is arra utaltak, hogy a szovjet vezetésnek létezett egy terve Európa lerohanásáról, így a Barbarossa-hadművelet megelőző csapás volt Németország részéről. Mivel ekkor még az emberek többségének közvetlen tapasztalata volt a háborúról, illetve a megszállt területeken véghezvitt náci népirtásról, valójában senki nem vette komolyan ezeket a magyarázkodásokat – annál is inkább, mert a Nürnbergi perben egyik vádlott sem említette ezt a motivációt (mint korábbi cikkünkben megírtuk, Albert Speer fegyverkezési miniszter a kihallgatása során azt nyilatkozta, hogy a kőolaj szükséglet volt a hadjárat megindításának fő oka).

„A szovjet első támadás elmélete valójában jóval később, a nyolcvanas évek végén jelent meg, amikor Viktor Szuvorov (eredeti nevén Vlagyimir Bogdanovics Rezun) egykori szovjet titkosszolgálati tiszt, majd emigráns megjelentette néhány folyóiratban a teóriáját arról, hogy a Szovjetunió támadásra készült Európa ellen”

Majd miután Szuvorov megírta a Jégtörő című könyvét, hirtelen felkapott olvasmány lett a történelem iránt érdeklődő közönség számára, ezért ezzel a művel itt részletesen is foglalkoznunk kell.

Szuvorov alapvető állítása az volt, hogy a szovjet szárazföldi erőket azért mozgósították tömegesen a határra, mert a Vörös Hadsereg vezetése meg akarta támadni Európát, egész pontosan július 6-án. Hogy bizonyítékokat nyújtson állítására, Szuvorov elsősorban német tábornokok memoárjaira támaszkodott, melyekből önkényesen összeállította saját történelem magyarázatát. Eszerint a bolsevik rendszernek már a kezdetektől az volt a célja, hogy forradalmat szítson a világ kapitalista országaiban, ami így a Szovjetunió helyzetét is megerősítené a kapitalista államokkal folytatott konfliktusban. És bár idővel Sztálin kiszorította a Szovjet Kommunista Pártból a „permanens forradalom” elméletének követőit (vagyis Trockijt és körét), és meghirdette a „szocializmust egy országban” programot, a szovjet vezető kijelentette, hogy a szocializmus végső győzelmét csak nemzetközi szinten lehet elérni. Szuvorov szerint ezért a szovjet vezetés már az 1920-as 1930-as években előkészületeket tett egy, a kapitalista európai országok elleni háborúra, méghozzá úgy, hogy az ötéves terveket ennek rendelték alá. Az első ötéves terv így a mezőgazdaságot, a második az ipart, a harmadik pedig az ország militarizálását szolgálta volna.

„További <bizonyíték> volt Szuvorov szerint az is a szovjet támadási tervekre, hogy Sztálin a két világháború között végig azon volt, hogy fokozza az ellentéteket Európa országai között”

Így például amikor az antant egykori országai különböző akadályokat léptettek életbe, hogy a weimari köztársaság Németországa megerősödjön, Sztálin titokban támogatta a német hadsereg fejlesztését. Így Moszkva megengedte Berlinnek, hogy a területén teszteljék, és állítsák elő a fegyvereiket, cserébe a Vörös Hadsereg tisztjeit német katonai iskolákban képezték tovább. Szuvorovnak itt természetesen még csak levéltári kutatásokat sem kellett végeznie, hiszen a Németország és Szovjetunió 1922-ben már rendezte az ellentéteit a Rapallói egyezmény aláírásával.

Ez a megállapodás – ellentétben a később kialakult közhiedelemmel – nem tartalmazott titkos katonai záradékot, de a szerződés szövegének 5. cikkelye világosan utal a két fél között már korábban megkezdődött, titokban tartott katonai együttműködés módjára: „A német kormány kész arra, hogy támogassa a nemrégen tudomására hozott, magáncégek által a Szovjetunióban tervezett együttműködéseket.” Mint ahogy ismert, ez az egyezmény egészen 1933-ig, vagyis Hitler hatalomra jutásáig élt, azonban Szuvorov szerint Sztálinnak a nemzetiszocialista vezérrel is tervei voltak.

„Sztálin ugyanis egyfajta <jégtörőt> látott Hitlerben, aki ha háborút kezdene Európában, az adott esetben indokolná a Szovjetunió belépését is a háborúba”

Ezért Szuvorov szerint Sztálin visszafogta a németországi szociáldemokratákat és kommunistákat, ezzel hagyva, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nyerje meg a választásokat. Hogy ezt alátámassza, a szerző számos Sztálin-idézetet gyűjtött össze, melyben a kommunista vezető arra utalt, hogy ha kitörne egy háború a kapitalista országok között, akkor a Szovjetunió sem maradhat tétlen.

Szuvorov emellett jelentős hangsúlyt fektet művében a Ribbentrop-Molotov paktumra is, pontosabban annak titkos záradékára, amelyben Németország és a Szovjetunió felosztotta egymás között Európát. Eszerint a balti államok (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia) területén a majdani szovjet-német határt Litvánia északi határa alkotja majd, elismerve Litvániának a vilnai területhez fűződő érdekét. A lengyel államhoz tartozó területeken Németország és a Szovjetunió érdekszféráját hozzávetőleg a Narev, a Visztula és a Szan folyók vonala határolja el. Egy független lengyel állam további fenntartásának kérdését a további politikai fejlemények során fogják a felek tisztázni, barátságos megegyezés útján. Továbbá Délkelet-Európa vonatkozásában szovjet részről hangsúlyozták érdeküket Besszarábiát illetően, német részről pedig a teljes politikai érdektelenséget ezeken a területeken. Szuvorov szerint így a háború első éveiben Hitler és Sztálin gyakorlatilag harcostársak voltak, hogy így gyengítsék együtt az antant egykori országait.

„Ám a legérdekesebb – és egyben a leginkább elgondolkodtató – bizonyítéka Szuvorovnak kétségtelenül az volt, hogy a német támadást megelőző hetekben a Vörös hadsereget nem klasszikus módon, vagyis több védelmi vonalban állították fel, hanem a teljes határ mentén felsorakoztatták a szovjet katonákat, ami szerinte egyértelműen a támadási szándékra utal”

A Jégtörő megjelenése után Szuvorov műve azonnal a kritikák kereszttüzébe került, nem is véletlenül. A leggyakoribb bírálat szerint Szuvorov nem tudott felmutatni egyetlen közvetlen bizonyítékot sem a szovjet támadási tervekre, az egyedüli értékelhető anyag Zsukov tábornok május 15-i felvetése, amely mozgósítást és támadást javasolt Németország ellen.

„Azonban soha, egyetlen olyan parancs nem került elő, amelyen Sztálin aláírása lett volna, és amely Németország előzetes megtámadását célozta volna”

Mások Szuvorov hadászati állításait vonták kétségbe. Így Szuvorov a művében többször is hangsúlyozza, hogy a Vörös Hadsereget támadásra készítették fel, erre utal az is, hogy óriási hangsúlyt fektettek az ejtőernyősök kiképzésére. Csakhogy ma már a legtöbb hadtörténész úgy tartja, hogy a szovjet ejtőernyősök egyáltalán nem voltak jól kiképezve és felfegyverezve. Ugyancsak sok kritika érte Szuvorov mobilizációs „bizonyítékait”.

Sok történész úgy látja, hogy a szovjet katonai mozgósítás annyira lassan haladt, hogy azzal teljes mértékben lehetetlen lett volna támadást intézni Németország ellen még július 6-án is. Sőt, a Jégtörővel szemben kritikus tanulmányok arra is rámutattak, hogy 1941 elejétől a Vörös Hadsereget már igenis védekezésre készítették fel, nem támadásra. Különösen miután megérkeztek az első hírszerzési jelentések Hitler terveiről. Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy később több történész is kiállt Szuvorov tézise mellett, akik a mai napig keresik a bizonyítékokat arra, hogy Sztálin le akarta rohanni Európát, ezért Hitler csak védekezésből támadott.

„Ám közös ezekben a művekben, hogy továbbra is adósak maradtak a közvetlen bizonyítékkal, hogy a Vörös Hadsereg valóban támadni akart”

Ugyancsak lényeges megemlíteni, hogy ma már létezik a történészeknek egy harmadik köre is a szovjet első csapás elmélet kérdésében, akik egyfajta köztes álláspontot képviselnek. Szerintük mindkét fél a másik lerohanására készült, azonban Sztálin ezzel elkésett, így történhetett meg, hogy végül a Barbarossa-terv romba döntötte a szovjet elképzeléseket.

Mindennek ellenére mégis túlzás lenne azt állítani, hogy a szovjet első támadás teóriája nyitott kérdés lenne. Hitler támadási terveire ugyanis rengeteg közvetlen bizonyíték van, és itt nem csak a Mein Kampf vonatkozó sorairól van szó, amit a nemzetiszocialista vezér még a ’20-as évek elején vetett papírra a börtönben.

„Mivel a hitleri Németország összeomlása után több katonai vezetőt és politikust élve sikerült elfogni, rengeteg értékes tanúvallomást sikerült szerezniük a szövetségeseknek. Emellett számos írásos parancs maradt meg az utókornak, ami közvetlenül bizonyítja, hogy a Barbarossa-terv nem megelőző támadás céljából született”

Ez persze nem zárja azt ki, hogy idővel olyan bizonyítékok is előkerüljenek, amelyek alátámasztják, hogy Sztálin július 6-án valóban meg akarta támadni Németországot. Azonban addig, amíg ez megtörténik, addig Szuvorov teóriáját nem lehet másként, legfeljebb egy érdekes feltételezésként kezelni.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.