A háború hatására és a választások közeledtével határozottan turbulensebbé vált az orosz belpolitika. A több jelből ítélhetően az újraválasztására készülő elnök körüli erőcsoportok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megőrizzék befolyásukat a folyamatokra – nem magára az elnökre –, és így megerősítsék a pozíciójukat a közben zajló hatalmi átmenet közepette. A mozgást, az elnökválasztás közeledtét – egyes vélemények szerint a választást akár 2023-ra is előre hozhatják – jelzik a személycserékről egyre gyakrabban felröppenő hírek is.

A kádercserékről egyre intenzívebben terjedő értesülések is jelzik az orosz belpolitikai élet élénkülését, ami a jelenlegi helyzetben és 2024 kézzel fogható távolságba kerülésével érthető is. A legtöbb hír az elmúlt napokban Alekszej Kudrinnnal kapcsolatban röppent fel. A rendszeren belüli liberálisok közé sorolt, Vlagyimir Putyin bizalmasaként kezelt egykori pénzügyminiszter mandátumának lejárta előtt felállt a Számvevőszék elnöki székéből, és az utóbbi években az orosz IT-szektor zászlóshajójának a szerepét elveszítő, komoly átalakulások előtt álló Jandex tanácsadója lesz, amely minőségében a cég feldarabolásának elkerülése érdekébena politikai védernyő biztosítását várják tőle.

„Ezzel párhuzamosan azonnal elkezdődtek  a találgatások arról, hogy Kudrin a közelgő elnökválasztáson Putyin egyik kihívója, liberális sparring partnere lehet, ezzel is erősítve a várható újraválasztás legitimációját”

Több elemző azonban határozottan elveti ezt a forgatókönyvet, hiszen Putyin újraválasztása minden jel szerint a konzervatív elképzelések szerint alakul, ebben pedig nem nagyon van helye egy liberális kihívónak. A jelöltségre szokás szerint készülődik már a kommunista Zjuganov, a szocialista Mironov, Zsirinovszkij utódjaként Szluckij, és az új ellenzék, a lövészárkok igazságát hirdető radikális patrióták szavazatait Zahar Prilepin író-politikus gyűjtheti be. Az új helyzetben nincs szükség liberális ellenzéki jelöltre, ráadásul Kudrin hiába az utolsó nagy formátumú alakja a „késői putyinizmust” és a felerősödött Nyugat ellenességet bíráló rendszeren belüli liberálisoknak, a e tábor szemében azonban Putyin barátja, a rendszer embere, és az úgynevezett sziszlibeknek mára a maradék súlya is elveszett, és sokan felszínesen ide sorolnak már mindenkit, aki nem ultrapatrióta.

„A Kudrin váltása körüli hangzavar közben arról is árulkodik, hogy milyen kevés nyilvános politikai szereplő maradt a rendszerben”

Valahol ezzel magyarázható az is, hogy a közelmúltban szintén nagy média felhajtás zajlott Kszenija Szobcsak és Alla Pugacsova körül is. A legfőbb kérdés sokak szerint most az, hogy új pozíciójában Kudrin továbbra is bejáratos marad-e Putyinhoz. Mert politikai súlyát eddig is az adta, hogy lassan már ő volt az egyetlen, aki a kényelmetlen igazságokat is elmondta az elnöknek. Politikai karrierje azonban feltehetően csakis abban a jelenleg szélsőségesnek nevezhető esetben folytatódhatna, ha megkezdődne a politikai rendszer megújítása, elindulna egyfajta Peresztrojka 2.0. Jelen esetben Kudrin hátrébb lép a politikától, megőrizve annak a lehetőségét, hogy oda a „különleges katonai műveletek” befejezése utáni korszakban visszatérhessen. Addig is egyre inkább kirajzolódik az a konzervatív szcenárió, amelyben Putyin újra indul.

„A 2024-es választásoknak egyébként nem az a tétje, hogy ki lesz Putyin „edzőpartnere”. Sokkal inkább az, hogy megkezdődik az utódlás, avagy Putyinnak újráznia kell akár akarata ellenére is, mert az elkezdett dolgot be kell fejeznie”

Kudrin államapparátusból történt távozásán kívül azonban a közeljövőben több személyi változás is várható. Nem először beszélnek German Gref és Elvira Nabiullina távozásáról. A Szberbank, valamint az Orosz Nemzeti Bank elnöke a liberális gazdasági körök két arca állítólag márciusban távozni szeretne a posztjáról. Ezzel két probléma is van. Egyrészt mindketten a nyugati szankciók alatt állnak, másrészt posztjuk megszűnésével felerősödne ellenük a szilovikok támadása. Így elemzők szerint felmentésük összefügghet azzal, hogy távozhatnak-e Nyugatra.

„Felerősödtek a találgatások arról is, hogy idő előtt feláll a világ legnagyobb gyámántot bányászó vállalatának, az Alrosának a vezérigazgatói székéből a fiatalabb Szergej Ivanov, az elnöki adminisztrációt korábban vezető idősebb Szergej Ivanov fia”

Az ifjabb Ivanov 2017 óta irányítja az Alrosát, korábban volt a Szberbank és a Gazprombank elnök-helyettese és vezette a SZOGAZ-t is. Most úgy hírlik, hogy a magánszektorba, a Putyin belső köréhez tartozó Gennagyij Timcsenko Volga Groupjához igazol át. Más források szerint ugyanakkor a Számvevőszék vagy a Szberbank élére kerülhet, de lehetséges környezetvédelmi miniszterként is felmerült a neve.

„Ezek a szcenáriók egyúttal azt is jelentik, hogy a fiatalabbik Ivanov személyében az ifjabb Patrusev versenytársat kap a <hercegek> kasztingjában. Azt mindenképpen jelzi, hogy a hatalmi átmenet aktív fázisába lépett”

Ami az esélyeket illeti, idősebb Szergej Ivanovot sokkal inkább bizalmi kapcsolat fűzi Putyinhoz, mint Patrusevet, viszont jóval kisebb ma a súlya az adminisztrációban és az erőszak szervezetekben. De egyre többet beszélnek orosz hatalmi körökben Szergej Lavrov külügyminiszter lehetséges távozásáról is. Főképp azután erősödtek fel ezek a híresztelések, hogy Balin állítólag Lavrov rövid időre kórházba került, és az orvosok nyugodtabb tempót javasoltak a számára. Nagy valószínűséggel a külügy vezetésében a terhek egy részét egyelőre az új miniszter-helyettes, a volt tokiói nagykövet Mihail Galuzin veszi le Lavrov válláról. Ami a lehetséges utódlást illeti, Galuzin támogatottsága erős az Elnöki adminisztrációban és a Rosztyeh köreiben. Ugyanakkor ismét egyre többet emlegetik annak a lehetőségét is, hogy Szergej Nariskin a külső hírszerzést (SZVR) éléről átkerül a külügybe.