„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
Egy török zászlóba burkolózott török szurkoló ünnepel Bécsben egy nyilvános szurkolói zónában, miután csapata legyőzte Ausztriában, ahol az UEFA Euro 2024 nyolcaddöntőjének Ausztria–Törökország mérkőzését vetítették 2024. július 2-án
Fotó:EUROPRESS/Alex HALADA/AFP
Még az oly hűvös, kimért, fegyelmezett és racionális lelkületű emberek, mint az osztrákok is a legjobb nyolc között látták a saját csapatukat az Eb-n. A Professzornak nevezett osztrák szövetségi kapitány, Ralf Rangnick vezetésével Ausztria 3-2-re legyőzte csoportjában Hollandiát az utolsó fordulóban, és az eredmények szerencsés alakulásának köszönhetően az első helyen fejezte be a csoportkört.
„A nyugati szomszédnak szerencséje volt, az első három mérkőzésén nem túl meggyőző Törökország nem tűnt legyőzhetetlen ellenfélnek a legjobb tizenhat között. A dolgok másképp alakultak, de ne szaladjunk előre”
Bécsben hivatalosan 40 ezer török él, a népszámláláskor nem regisztrált, az országban tartózkodó törökök száma legalább ugyanennyi. Összetartó közösséget alkotnak, a többségi társadalom szabályaihoz kisebb-nagyobb bonyodalmak árán alkalmazkodtak, megtalálták a számításukat Európa egyik leginkább élhetőnek tartott fővárosában. Megnéztük, hogy egy komoly tétre menő válogatott futball mérkőzés milyen érzelmeket vált ki a helyi osztrák és török lakosokból. Egyáltalán van-e közös meccsnézés?
A központi pályaudvar előtt hatalmas kivetítőt helyeztek el, a nemhivatalos, ingyenes szurkolói zónaként működő köztéri programon fikarcnyi nyoma sem volt egy esetleges balhénak. Rendőrök, civil ruhás biztonságiak figyelték a kíváncsi drukkereket. Az egyikükkel sikerült beszédbe elegyednem; határozottan állította, hogy
„Ausztria a béke és a biztonság országa, az Eb eddig meccsein nem volt semmiféle nézeteltérés, verbális agresszió, tehát az osztrák-török találkozó is rendben lezajlik”
Ellenpróbára nem került sor, mivel túlságosan sterilnek ítéltem a helyszínt, így tovább álltam a migránsválság óta hírhedt Favoritän negyed felé, ahol rögtön be is tértem egy sörözőbe. Megörültem, hogy a keddi program első meccsén, a holland-román idején megtelt osztrák mezes drukkerekkel a kocsma. A vendégek nem voltak szomjasak, amikor betoppantam, az egyik fazon elvesztette az egyensúlyérzékét, és a dartsnyíllal leborotválta az orromat. Majd sűrű elnézéskérések közepette rendelt nekem egy sört.
„Amíg összeszedte magát, a barátai bemondták a szerintük várható végeredményt az osztrák-török meccsre: 3-1, 5-1. Mire megjegyeztem, hogy nem lesz ez annyira sima… Ennek annyira nem örültek, én meg jobbnak láttam lelépni”
A következő megálló a városháza előtti park, a hivatalos fan zone volt. Török zászlóba burkolózott fiatalok álltak össze a kedvemért egy kép erejéig. A meccs előtt nem hangoskodtak a békés egymás mellett élés jegyében, és egyébként sem provokálták az osztrákokat és a talán túlontúl is nagy ügybuzgalommal motozó rendőröket. A meccs még nem kezdődött el, de mivel ez a helyszín sem felelt meg az eredeti koncepciónak, azaz Bécsben helyi törökökkel kell együtt nézni a meccset, nem volt maradásom.
Az Ottakringert céloztam meg. Az osztrák sajtó nemes egyszerűséggel „mini Isztambulnak” keresztelte ezt a városrészt, okkal feltételeztem, hogy ez megfelel a keresési feltételeknek. Egy-két kiülős, teraszos helyen ránézésre a törökök voltak többségben, az utcán nem volt nehéz belebotlani a vörös színű mezbe öltözött osztrákokba. Egy fiatalember kitartóan a Favoritän felé akart terelni, amikor az eredeti programpont került szóba, majd buzgó osztrák öntudattal kijelentette, hogy a sárga lapok miatt eltiltott Hakan Calhanoglu távollétében nem is lehet más a meccs vége, mint fölényes osztrák győzelem. Ráhagytam. Mentem a saját fejem után. Az Ottakringer egyik keresztutcájába bepillantva új lendületet vett az este; az Yppenplatz tömve volt kiülős, hatalmas plazma tévével csalogató bárral. Egy-két török fickó húzta meg magát szerényen, olvadt be a környezetbe.
„Az egyik készségesen vállalta a fotót, majd szerelmet vallott a választott hazájának, mondván, Erdogan Törökországában nem tudná úgy megélni a másságát, mint Ausztriában, és őt lenyűgözi ez a szabadság, amit megél Bécsben. Például a téren, amikor Demiral első góljánál elkezdte lobogtatni a félholdas zászlót. Szerinte fordított esetben Isztambulban egy osztráknak erre nem lenne lehetősége. Köszöntem szépen”
Az Yppenplatz mind a négy oldalán volt egy-egy kivetítő, de csak egy volt közülük, amihez egyetlen söröző sem tartozott. Kezdetben csak az tűnt fel, hogy az érdeklődők eltünedeznek, percek múlva egy-egy dobozos sörrel a kezükben tértek vissza. Benéztem hát én is oda, az éjjel-nappali kisboltba. Természetesen törökök vitték a helyet, a tulaj fián egy real madridos Arda Güler-mez feszült. Gondoltam, jó helyen próbálkozom. Hát, még amikor a 10 éves kinézetű srác angolul elmakogta, hogy a következő sarkon van a Kern, és ha tényleg törökökkel akarom nézni a meccset, ami a gesztusaiból ítélve számára felfoghatatlan, akkor fáradjak oda, és teljesül a kívánságom.
„Teljesült. A Kernben őrülten tomboltak a hatalmas pocakos török férfiak, miközben a török mezbe öltözött gyerekeik, unokáik szolgáltak fel, és szedték le az asztalt. Minden török helyzetnél, sárga lapnál kitört belőlük a nemzetüket óvó, féltő indulat”
Sőt, a hevület átragadt a klubmezbe öltözött lánykákra és az asszonyokra is. Csupán a csadorban fegyelmezetten üldögélő nagymamák maradtak némák, vagy legalábbis a hangjukat elnyomta a fiatalabb generáció fékevesztett üvöltése. Merih Demiral második góljánál fel-alá futkostak az apukák a teremben, majd a „Türkye, Türkye” rigmussal jelezték, hogy nem felejtették el, honnan érkeztek az osztrák fővárosba.
Gregoritsch szépítő góljára török sóhaj volt a válasz a Kentben, de Mert Günok kapus szenzációs védése után a megszokott decibellel kedveskedtek a drukkerek, elsősorban önmaguknak. Majd amikor Artur Soares Dias lefújta a meccset, táncra perdült a törzsközönség. És ez így tartott még órákig, amíg kiterelték a vendégeket a kasszához.
„Az utcán a lógó orrú osztrákok voltak túlsúlyban, különösebb konfliktus nélkül vették tudomásul, hogy az országukban élő nagyszámú kisebbség tagjai félholdas lobogóval terített autóval száguldoznak és folyamatosan nyomják a dudát. És amikor éppen pirosat kaptak, artkilulálatlan hangon közölték, hogy melyik csapat nyert kedden este: Türkye”
Mi lesz itt szombat este, ha a törökök ne adj Isten a hollandokat is elbúcsúztatják? Mindenesetre a törökök esze, Hakan Calhanoglu visszatér. A közép-európaiakat majd 2028-ban, az Egyesült Királyságban és Írországban látjuk legközelebb az Eb-n.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
