„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
„Peking tehát felismerte, hogy a periférián történő befolyásszerzés önmagában nem elegendő a nagyhatalmi státuszhoz, a világgazdaság csomópontjaiban is nélkülözhetetlenné kell válni”
Fotó:EUROPRESS/Frederic J. BROWN/AFP
A nemzetközi pénzügyi rendszerben zajló folyamatok mélyebb megértésében az olyan ritka pillanatok segítenek a legtöbbet, amikor a felszín alatt húzódó tektonikus mozgások hirtelen láthatóvá válnak. Az AidData kutatóinak friss, átfogó jelentése pontosan egy ilyen pillanatot teremtett. A William & Mary Egyetem kutatói háromévnyi „pénzügyi detektívmunkával” rántották le a leplet a világgazdaság elmúlt bő két évtizedének egyik legfélreértettebb jelenségéről, Kína globális hitelezési stratégiájáról. Miközben a nyugati közvélemény az Egy övezet, egy út (BRI) lassulását látva Kína kifulladására spekulált, a valóság egész mást mutat.
„A feltárt adatok egy gigantikus, 2200 milliárd dolláros portfólióról tanúskodnak, amelyet Peking 2000 és 2023 között épített ki világszerte. Ez az összeg a korábbi becslések duplája-négyszerese, és alapjaiban rajzolja át a globális tőkeáramlásról alkotott képet. Először is minden egyes dollárra, amit Washington a fejlődő világban hitelez, Peking ma már másféllel válaszol. Az igazi meglepetés azonban a kínai tőke súlypontjának radikális elmozdulása a fejlődő világ útjairól és kikötőiről a fejlett világ technológiai és pénzügyi centrumaiba”
Ez egy tudatosan megtervezett geoökonómiai manőver, amely során Peking a Nyugat által évtizedek alatt kiépített pénzügyi infrastruktúrát használta fel arra, hogy magát a Nyugatot finanszírozza – és ezzel behálózza.
A 2000-es években a kínai tőke export logikája még egyszerűnek tűnt. A források 80-88 százaléka az úgynevezett globális Dél országaiba áramlott, hogy ott a nyersanyagokért cserébe infrastruktúrát teremtsen. Ez a stratégia hozta el a 2010-es években a BRI „fénykorát”, amikor Peking vasútvonalakkal és hidakkal rajzolta át Afrika és Ázsia térképét. A most publikált adatok azonban a nyilvánosság számára szinte észrevétlen stratégiaváltásról tanúskodnak. A kínai kihelyezett források 76 százaléka 2023-ra már nem az alacsony, hanem a közepes és magas jövedelmű, fejlett gazdaságokat célozta meg.
„Peking tehát felismerte, hogy a periférián történő befolyásszerzés önmagában nem elegendő a nagyhatalmi státuszhoz, a világgazdaság csomópontjaiban is nélkülözhetetlenné kell válni”
A jelentés legkijózanítóbb adata, hogy a kínai állami hitelezés globális rangsorát meglepetésre nem egy fejlődő ország, hanem Kína legfőbb geopolitikai riválisa, az Egyesült Államok vezeti. Washingtonban hiába sulykolják hosszú évek óta a Kínától való elszakadást (decoupling, de-risking), az amerikai gazdaság több mint 200 milliárd dollárnyi kínai hitelt szívott fel közel 2500 projekten keresztül, messze megelőzve az Európai Uniót, amely 161 milliárddal a második és az Egyesült Királyságot, amely 60 milliárddal szintén dobogós. A cél egyértelműen a stratégiai pozíciószerzés.
„A források ma már nem utakat vagy hidakat, hanem a kritikus infrastruktúrákat – például texasi LNG-terminálok, New York-i repülőtér, adatközpontok – és technológiáit (félvezetők, mesterséges intelligencia) finanszírozzák”
A „Made in China 2025” program 2015-ös indulása óta a felvásárlási hitelportfólió egyre nagyobb része – 2023-ra már a 88 százaléka – a program célkitűzéseiben szereplő kritikus szektorokba áramlik, jelezve, hogy Peking pénzügyi eszközeit a technológiai transzfer és a piaci dominancia szolgálatába állította a legfejlettebb piacokon is.
Az írást jegyezte: Santo Martin
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
