//Húsz éve mondott le Jelcin
Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin megbeszélése a Kremlben 1999. december 27-én #moszkvater

Húsz éve mondott le Jelcin

Drámai hangú televíziós beszédben jelentette be 1999 Szilveszterén Borisz Jelcin orosz elnök, hogy azonnali hatállyal lemond tisztségéről, és az új államfő megválasztásáig Vlagyimir Putyin kormányfőt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Idézzük fel a hatalomváltás 20 évvel ezelőtti pillanatait.

Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin megbeszélése a Kremlben 1999. december 27-én #moszkvater
Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin megbeszélése a Kremlben 1999. december 27-én
Fotó:EUROPRESS/STF / ITAR-TASS / AFP

„Megbízatásom lejárta előtt távozom. Tisztában vagyok vele, hogy meg kell tennem; Oroszországnak új politikusokkal, új arcokkal, új, intelligens, erős, energikus emberekkel kell átlépnie a millennium küszöbén, és nekünk, akik éveken át voltunk hatalmon, távoznunk kell. Nem állhatok a történelem természetes menetének útjába. Miért ragaszkodnék további hat hónapig a hatalomhoz, amikor az ország rendelkezik olyan erős személyiséggel, aki méltó az államfői tisztségre? Miért állnék az útjába? Miért várnék? Nem egyezne a jellememmel” – jelentette be televíziós beszédében a leköszönő államfő. Borisz Jelcin nyolc évet töltött el tisztségében, és 2000 júniusáig kellett volna hivatalban maradnia. A már hosszabb ideje betegeskedő, ekkor 68 éves Jelcin hónapokkal korábban közölte, hogy az 1999 augusztusában kormányfővé kinevezett Vlagyimir Putyint tartja méltó utódjának.

A televíziós beszédét akadozva, szemmel láthatóan betegen elmondó Jelcin bocsánatot kért Oroszország azon lakosaitól, akiknek az álmai nem teljesedtek be elnöksége idején, és csalatkozniuk kellett reményeikben.

„Bocsánatot kérek, mert nem tudtam elérni, hogy a szürke, stagnáló, totalitárius múltból egyetlen ugrással a tiszta, gazdag, civilizált jövőbe jussunk. Elmegyek. Megtettem, amit tudtam, fejezte be az ország népéhez intézett üzenetét”

A leköszönt orosz elnök a Kremlben átadta a megbízott államfőnek az elnöki feladatokat, köztük az orosz nukleáris erő vezérléséhez szükséges „atombőrönd” kezelését. Az orosz államhatalom központjának elhagyása előtt Jelcin átadta Putyinnak az elnöki tisztség szimbólumait, Oroszország alkotmányát, és a Haza Szolgálatáért Érdemrend első fokozatát. A ceremónián II. Alekszij, egész Oroszország pátriárkája is részt vett, s előzőleg megáldotta az ügyvezető államfői tisztet ellátó Vlagyimir Putyint, aki a később kiírandó elnökválasztás idejéig egyszerre töltötte be a kormányfői és az államfői posztot. A hatalomátadás része volt, hogy a Kremlbe összehívták az orosz biztonsági tanácsot, amelynek ülését már Putyin vezette. Ezután az ideiglenes államfő kijelentette, Oroszország külpolitikája nem fog megváltozni.

„Az ügyvezető államfő első rendeletében biztosított mentességet elődjének minden jogi eljárással szemben”

Az Interfax orosz hírügynökség jelentése szerint a rendelet kimondta, a tisztségéről lemondott elnök immunitást élvez. Nem lehet jogi vagy államigazgatási eljárás keretében felelősségre vonni, őrizetbe venni vagy letartóztatni, házkutatást tartani nála, kihallgatni vagy személyi motozásnak alávetni. Mint több hírügynökség is emlékeztetett rá, Jelcint az utóbbi időben komoly bírálatok érték az Oroszországban – a hatalom csúcsain is – elharapózott korrupció miatt. Legszűkebb környezete s családja tagjait – főleg a lányát, Tatyjana Gyjacsenkót – törvénytelen pénzügyi műveletekkel hozták kapcsolatba.

„A szakértők által „feudális demokráciaként” leírt orosz berendezkedés megszilárdulásaként értékelte Szilágyi Ákos, a térség szakavatott elemzője Jelcin elnök lemondását, amely megnyitotta az utat Putyin kormányfő „trónra emelése” előtt”

Mint az elemző a Magyar Nemzetnek nyilatkozva kiemelte, mindez tökéletesen megfelel az orosz mentalitásnak, ugyanakkor a fiatal, reformokra elszánt, az államot megerősíteni szándékozó, az oligarchákkal szemben is fölénybe került társaság előretörése egyértelmű Nyugat-párti fordulatot jelent.  Az elnök idő előtti távozása Szilágyi Ákos szerint egyáltalán nem tekinthető teljesen váratlannak. Október vége óta egyre nyilvánvalóbbnak látszott, hogy a dumaválasztásokon győzni fognak az egyfelől az oligarcha klánok, másfelől a pétervári fiatal reformerek kompromisszumán nyugvó, Kreml körül gyülekező erők. A Putyin utódlási esélyeit erősítő év végi lemondásról pedig már augusztus vége óta keringtek hírek, s az APN már a dátumot is közölte november 19-én.

Természetesen ez csak az egyik forgatókönyv volt, amelynek életbe léptetését erősítette azonban a decemberi dumaválasztások eredménye. Így ugyanis három hónappal megrövidül az elnökválasztásig hátralévő idő. Ez azért nagyon fontos, figyelmeztet a szakértő, mert nem szabad elfelejteni, hogy Putyin fantasztikus népszerűsége még mindig nem politikai teljesítményen, hanem a csecsen háborún alapul. A látványos előretörés média-, valamint katonai teljesítmény, ami mögött kétségtelenül ott van, hogy felszökött a kőolaj világpiaci ára, megkönnyítve az adósságszolgálatot, a nyugdíjak kifizetését. Természetesen figyelemre méltó az ipari termelés 10 százalékos növekedése is, de ezen tendenciák tartósságában senki sem bízik.

„A váltással kapcsolatosan Szilágyi Ákos felhívta a figyelmet két pszichológiai mozzanatra is. Jelcin döntésében ugyanis véleménye szerint nagyon fontos szerepet játszott közvetlen családtagjainak teljes körű biztonsága és érinthetetlensége, amelyet az ideiglenesen kinevezett Putyin első ukáza garantál is”

Azonkívül a döntés melletti nyomós érv lehetett, hogy a távozás egy nagy politikus dicsőséges lelépéseként fogható fel. Persze, a hatalomhoz az ópiumszívó megszállottságával ragaszkodó Jelcint egyetlen politikai erő sem tudta volna minderről meggyőzni. Ehhez a család, minden bizonnyal lánya, az 1996-ban Csubajsz és Berezovszkij által „megtalált” Tatyjana Gyjacsenko kellett. A másik szubjektív mozzanathoz az orosz társadalmi pszichológiát kell ismerni. Az időzítés pillanata, az újév, amely Oroszországban gyakorlatilag a karácsonyt is jelenti, az újjászületés a kulturális szimbolika, s a meggyőzés szempontjából is a legjobban kiválasztott pillanat volt.

„A váltás egyébként is láthatóan felépített, az orosz mentalitásnak tökéletesen megfelel. Egy elnök számára a választási legitimáció ugyanis a néplélekben nem elégséges. Nem elég a kinevezés sem, az utódnak valóban örökösnek is kell bizonyulnia”

Jelen esetben pedig a legitimáció minden eleme megvolt, húzta alá Szilágyi Ákos. Putyin bizonyított, a csecsenföldi akcióval megmutatta cári karizmáját, s amire ezután rátette a kezét, az megdicsőült. Ezt követte, hogy az öreg cár átadta a hatalmat, ami után a választás már csak a tények jóváhagyása lesz.
Oroszország egyelőre továbbra is „feudális demokrácia” marad, ahol nem a pártok, a néptömegek adják a meghatározó szereplőket, hanem a hercegségek, vármegyék, adott esetben – mint a dumaválasztások eredménye is mutatja – a régiók. A jövőt, mint a váltás is mutatja, továbbra is a klánok, bojárok döntik el, s erre csatlakoztatják rá a médiák segítségével a tömegek akaratát, hívta fel a figyelmet 20 évvel ezelőtt a szakértő, hozzátéve, hogy a Putyinnal fémjelzett fordulat mindezek mellett Nyugat-párti, s nem ért egyet azokkal a véleményekkel, amelyek sztálini, andropovi fordulattól tartanak.

Biztosíték lehet erre – vélte Szilágyi Ákos – egyebek mellett az európai iskolát követő reformer pétervári iskola látványos előretörése. Putyin a Néva-parti város egykori polgármesterének, Anatolij Szobcsaknak a tanítványa, de innen jött a kampánystábja élén álló Csubajsz, s a duma új elnöke, Sztyepasin exkormányfő is.

„Putyin programjának egyébként legfőbb felismerése – emelte ki a szakértő -, hogy erős állam nélkül Oroszország képtelen a piacgazdaság útjára lépni, s a modernizációs versenyben behozni a lemaradást”

A visszavonulás találgatásokat és a bizonytalanságot eloszlató, korábban többször felröppentett hírére meredek emelkedésbe kezdtek az orosz részvényárfolyamok, ezzel is jelezve, hogy a piac stabilitást várt a váltástól. „Oroszország nem törekszik a konfrontáció időszakának, a kétpólusú világ egy új változatának a visszatérésére. Visszafordíthatatlanul a demokratikus és piaci átalakulást, a nemzetközi közösségbe történő integrációt választottuk. Ebben a szellemben aktivizálni törekszünk gazdasági és politikai kapcsolatainkat Közép- és Kelet-Európa országaival, így Magyarországgal is. Megértjük ezen államok átorientálódását az elmúlt évtizedben, s szerintünk van lehetőség a kölcsönösen előnyös együttműködés helyreállítására, bővítésére” – nyilatkozta Vlagyimir Putyin kormányfő, megbízott elnök a RIA Novosztyinak adott interjújában.

A elkövetkező tíz év tendenciáiról, Oroszországnak a világban elfoglalt helyéről szólva Putyin leszögezte, folytatódni fog a két ellentétes társadalmi rendszert felváltó új berendezkedés formálódása. Ez a szocialista világrendszer felbomlásával indult folyamat, mint mondta, a vártnál sokkal hosszabbnak és nehezebbnek bizonyult. Ennek alapvető okát az ideiglenes államfő abban látta, hogy a Nyugat vezető politikusai a végbement változásokat a „győztesek és legyőzöttek” paradigmájának keretei között szemlélték. Innen erednek azok a próbálkozások is, húzta alá Putyin, hogy

„Oroszországgal szemben erőpolitikát folytatnak, kizárva Moszkvát az egyenrangú partnerségből, figyelmen kívül hagyva nemzeti érdekeit, s azt a jogát, hogy önállóan oldja meg belső problémáit”

S ha részünkről ezek a próbálkozások elutasításba ütköznek, ismét az ellenség képét vázolják fel, figyelmeztetett Putyin, utalva arra, hogy a Nyugatnak ez a pozíciója koncentráltan jelenik meg a csecsen válsággal kapcsolatban. „Mi nem a csecsen néppel harcolunk, hanem a nemzetközi terrorizmus csecsen területen lévő bázisait és osztagait számoljuk fel, s mind a katonai, mind a humanitárius tevékenység megfelel a kialakult helyzetnek, valamint a nemzetközi jog normáinak” – szögezte le Putyin, megalapozatlannak és jogtalannak tartva az Oroszországra gyakorolt nyomást. „A világ új közösségét valóban egyenrangú partneri viszonyoknak kell jellemezniük, hiszen az egypólusú, egy vagy néhány állam hegemóniájára alapuló világ történelmileg már megbukott, s elfogadhatatlan Oroszország számára” – tette hozzá.

„Teljes mértékben értjük, hogy a világ az integráció irányába halad, s Oroszország érdekelt az európai kontinensen a szorosabb gazdasági együttműködésben, amelynek legfőbb megtestesítője az Európai Unió”

– emelte ki Putyin. Aláhúzta, hogy az orosz külkereskedelem pozitív szaldójának 70 százaléka az EU-országokkal folytatott kereskedelemből származik, s ők az ország legfőbb hitelezői s befektetői is. Egyszóval Putyin szerint a következő tíz év Oroszország és az EU új, magasabb szintű együttműködési formáinak gyakorlati kidolgozását hozhatja.

A következő évtizedben a figyelem középpontjában a megbízott államfő szerint a meglévő globális problémák — a béke megerősítése, a leszerelés folytatása, az ökológiai biztonság, a nyomor felszámolása, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc – lesznek, amelyek csak együttes erőfeszítéssel oldhatók meg.

„Putyin országa helyzetét értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a jövő évtizedben Oroszország gazdasági és szociális fejlődésében éles fordulat következik be”

Ha ez elmarad, fennáll a veszélye, hogy Oroszország sokáig nem lesz a világ vezető országainak sorában, s e feladat megoldását elősegítik a már most is érezhető pozitív gazdasági jelenségek. „Célunk, hogy minőségi lökést adjunk a megkezdődött fejlődésnek, és ennek rendeltük alá Oroszország hosszú távú, a posztindusztriális társadalom kialakítását középpontba helyező nemzeti stratégiáját is, amelynek megvalósításával 2015-ig számolunk” – húzta alá Putyin.

Elismerés Jelcinnek, bizalom az orosz vezetők új nemzedéke iránt – ez a két gondolat fogalmazódott meg a világ vezető politikusainak nyilatkozataiban az orosz elnök lemondása után. A politikusok nagyon bátorítónak nevezték önmagában azt a tényt, hogy alkotmányos keretek közt megy végbe Oroszországban a hatalomváltás.

„Telefonon biztosította Bill Clinton amerikai elnököt a lemondott orosz államfő arról, hogy Oroszország elkötelezett marad a demokrácia, a szabad piac, a fegyverzet-ellenőrzés és az alkotmányosság mellett”

Az amerikai elnök méltatta a Jelcin hivatali ideje alatt megvalósult orosz demokratikus változásokat, és ígéretet tett arra, hogy továbbra is együtt fog működni az orosz néppel, Jelcin kijelölt utódjával, illetve a közelgő elnökválasztás majdani győztesével. Clinton tízperces telefonbeszélgetést folytatott az ügyvezető államfővel is, amelyben a véleménykülönbségek is – különösen az oroszok csecsenföldi támadásával kapcsolatban – egyértelműen felszínre kerültek, állította a Reuters.

Gratulált és jókívánságait fejezte ki Putyinnak az Európai Bizottság elnöke, Romano Prodi is. Csiang Cö- min kínai elnök személyes üzenetben biztosította Jelcint arról, hogy nagyra értékeli „történelmi jelentőségű hozzájárulását” a két ország kapcsolatainak fejlődéséhez. Térségünk vezető politikusai is sorra reagáltak a moszkvai eseményekre. „Véget ért Borisz Jelcin korszaka, amely nagyon fontos és egyúttal nagyon nehéz időszak volt Európának ebben a részében”, jelentette ki Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök, míg Václav Havel cseh államfő azt szögezte le, hogy a volt orosz államfőt „történelmi személyiségnek” tekinti.

Borisz Jelcin személyében az orosz közélet és a nemzetközi politika meghatározó jelentőségű államférfija távozott az elnöki tisztségből, állt a Külügyminisztérium közleményében. „Jelcin elnökségét a magyar-orosz kapcsolatok szempontjából is kiemelten fontosnak értékeljük. Magyarország abban érdekelt, hogy Oroszországban folytatódjanak a politikai és gazdasági stabilitást és fejlődést alátámasztó reformok”, állt a közleményben.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.