//Hszi Csin-ping „Nagy Acélfala”
„Kína hivatalosan bejelentett védelmi költségvetése az Egyesült Államok után a második legnagyobb a világon. Bár egyes elemzők úgy vélik, hogy Kína katonai kiadásai ennél magasabbak, a növekvő geopolitikai feszültségek, és a regionális fegyverkezési verseny miatt 2023-ban hivatalosan 7,2 százalékkal, mintegy 1,55 billió jüanra (224 milliárd dollárra) nő” #moszkvater

Hszi Csin-ping „Nagy Acélfala”

MEGOSZTÁS

Elképedve hallgatjuk a napról napra radikálisabb kijelentéseket a nyugati politikusoktól és katonai vezetőktől. Lassan a már 2025-re megjósolt csendes-óceáni konfliktus is elfogadottá válik. Ezért aztán 2023. március 13-án Hszi Csin-ping kínai vezető harmadik elnöki ciklusának első beszédében megígérte, hogy megerősíti a nemzetbiztonságot, és a hadsereget „Nagy Acélfallá” alakítja. Így érdemes áttekintenünk a Kínai Népfelszabadító Hadsereg (PLA) katonai képességeit és szándékait.

Matyi Ákos írása a #moszkvater.com számára

„Kína hivatalosan bejelentett védelmi költségvetése az Egyesült Államok után a második legnagyobb a világon. Bár egyes elemzők úgy vélik, hogy Kína katonai kiadásai ennél magasabbak, a növekvő geopolitikai feszültségek, és a regionális fegyverkezési verseny miatt 2023-ban hivatalosan 7,2 százalékkal, mintegy 1,55 billió jüanra (224 milliárd dollárra) nő” #moszkvater
„Kína hivatalosan bejelentett védelmi költségvetése az Egyesült Államok után a második legnagyobb a világon. Bár egyes elemzők úgy vélik, hogy Kína katonai kiadásai ennél magasabbak, a növekvő geopolitikai feszültségek, és a regionális fegyverkezési verseny miatt 2023-ban hivatalosan 7,2 százalékkal, mintegy 1,55 billió jüanra (224 milliárd dollárra) nő”
Fotó:EUROPRESS/AFP/RUSSIAN DEFENCE MINISTRY

Az eredetileg nehézgyalogságból, alacsony technológiájú, szárazföldi haderőből álló PLA-t egészen 1978-óta nagyon nagy erőfeszítések árán próbálja Kína mind a mai napig átalakítani annak érdekében, hogy egy hálózatosabb, csúcstechnológiás haderő jöjjön létre, amely a modern kori hadseregek elvárásainak megfelelően az összfegyvernemi műveletekre helyezi a hangsúlyt. A PLA modernizálását Kína növekvő gazdasága és védelmi költségvetése tette lehetővé, amely az 1990-es évek óta folyamatosan nőtt.

„Kína hivatalosan bejelentett védelmi költségvetése az Egyesült Államok után a második legnagyobb a világon. Bár egyes elemzők úgy vélik, hogy Kína katonai kiadásai ennél magasabbak, a növekvő geopolitikai feszültségek, és a regionális fegyverkezési verseny miatt 2023-ban hivatalosan 7,2 százalékkal, mintegy 1,55 billió jüanra (224 milliárd dollárra) nő”

A kínai haderő modernizációjának és stratégiájának vezérelve a 2000-es évek közepe óta az „informatizálás”  és a fejlett információs technológiák alkalmazása a hadviselés minden területén. Mára azokat a várakozásokat tükrözve, hogy a mesterséges intelligencia (AI) átalakító hatással lesz a katonai műveletekre, Kína vezetői legutóbb már a hadsereg „intellektualizálását” szorgalmazták.

Hszi Csin-ping 2015-ben nyilvánosan elindította a PLA 1950-es évek óta legnagyobb reformját és átszervezését. Ennek a „megújításnak” két fő célja volt. Az egyik a hadsereg szerkezetének átalakítása és javítása annak érdekében, hogy lehetővé tegye a szolgálatok közötti közös műveleteket. A másik a hadsereg hűségének biztosítása a kommunista párt és Hszi Csin-ping iránt. Nyolc évvel később a hadsereg még mindig ezeket a nagy változásokat csiszolgatja és intézményesíti.

„Hiteles kínai források szerint Kína katonai stratégiája Tajvan miatt elsősorban az Egyesült Államokat érintő konfliktus előkészítésére irányul”

Tajvan egy 23 millió lakosú, önállóan kormányzó sziget a kínai szárazföld partjainál, amelyet a Kínai Népköztársaság saját részének tekint. A PLA emellett részt vesz Kína területi követeléseinek védelmében és előmozdításában a Dél-kínai-tengeren és a Kelet-kínai-tengeren.

A modernizációnak köszönhetően Kína a világ vezető hajógyártó országává vált, így a tengeralattjárók, hadihajók, támogató hajók és kétéltű partraszálló hajók minden osztályának építésére képes. A kínai haditengerészet számszerűen a világ legnagyobb haditengerészete, összesen körülbelül 340 hajóból, és valószínűleg 65-70 tengeralattjáróból áll. Az elmúlt 15 évben a kínai haditengerészet tizenkét nukleáris tengeralattjárót épített. Eközben az amerikai haditengerészetnek kevesebb, mint 300 hajója van. Az amerikai haditengerészet 2022 nyarán kiadott ütemterve szerint a Pentagon célja, hogy 2045-re 350 hajóval rendelkezzen, ami még mindig jóval elmarad a kínai flotta előrejelzésétől, amely szerint az elkövetkező években elérheti a 400 egységet is.

A US Naval Institute Proceedings magazinjának 2023. januári számában megjelent cikkében Sam Tangredy azt mondja, a történelmi tapasztalat alapján Kína számbeli fölénye nagy valószínűséggel az Egyesült Államok haditengerészetének vereségéhez vezet egy tengeri háborúban.

„A tengeri háborúkban ugyanis szinte mindig a nagyobb haditengerészet nyer”

Tangredy az Egyesült Államok haditengerészeti főiskoláján a jövőbeli hadviselés tanulmányainak tanszékvezetője, és az amerikai haditengerészet korábbi kapitánya 28 tengeri háborút elemzett, egészen a görög-perzsa háborúktól a napjainkig. Ezek alapján megállapította, hogy azonos technológiai színvonal esetén a nagyobb flotta mindig nyerte a háborút, teljesen egyenlő erők esetén a jobb stratégia vagy vezetés döntött, míg a kisebb flotta fejlettebb technológiával csak háromszor került ki győztesen.

A három kivétel valószínűleg kevesek által ismert. Az első kivétel a 11. századi háború, ahol a Bizánci Birodalom háborúzott a varégok, szlávok, arabok ellen. A második kivétel a 16. századból való, amikor a portugálok harcoltak a mamelukok, az Oszmán Birodalom és szövetségesei ellen. A harmadik kivétel a 19. századból datálódik, amikor a Brit Kelet-indiai Társaság és egyéb európai szövetségesei a Kínai Birodalom ellen háborúztak.

„Az amerikai hadsereg nem tud lépést tartani a kínai haditengerészet növekedésével, így a verseny érdekében az amerikai katonai vezetők a technológiára fogadnak, és bíznak az új kivételben”

A légierő és a haditengerészet együttesen alkotják a legnagyobb légierőt a régióban. Összesen több mint 2800 repülőgéppel – ebből körülbelül 2250 harci repülőgép – a kínai légierő a harmadik legnagyobb a világon. A Kínai Népköztársaság két nagy állami vállalattal, az AVIC és a China Commercial Aircraft Corporation (COMAC) révén fejleszti a légierőt. Fokozatosan lecseréli az elavult gépeit az AVIC által tervezett és gyártott Chengdu J-10 és Shenyang J-16 negyedik generációs vadászgépekre, valamint a J-20 ötödik generációs vadászgéppel. E három típus közül a PLA jelenleg több mint 600 repülőgéppel rendelkezik a legalább 19 darab első vonalbeli harcászati dandár részeként.

Mindhárom típus aktív fázisvezérelt radarokkal van felszerelve, és ezért jobban tudják használni a PL-15 nagy hatótávolságú rakétákat, amelyek sok szakértő szerint jobbak, mint az amerikai vadászgépek által használt AIM–120 AMRAAM rakéták.

„A nyílt forráskódú információk arra utalnak, hogy a J-16 és a J-20 éves gyártása valószínűleg megduplázódott az elmúlt három évben”

A kínai légierő hagyományosan lemaradt versenytársaitól a nehéz szállítógépek terén, ezért fontos megemlítenünk a Y-20 nehézszállítót, és a hamarosan megjelenő H-20 csupaszárny kialakítású lopakodó bombázót, amely vélhetően a B-2 Spirit amerikai gép ellenpárja lesz. Ezek a típusok mind a kínai repülőgépipar csúcsát képviselik. Az elmúlt években az Y-20 típust egyre gyakrabban láthattuk Kínán kívül. Használták például a COVID-19 oltóanyagának és orvosi kellékeinek, valamint fegyverrendszerek szállítására.

„A légierőt kiegészítve Kína nagy hangsúlyt fektet a drónok fejlesztésére, és gyártására. Így mára a világ vezető drón exportőrévé vált”

Az elmúlt évek során számos fontos lépés történt a drónok fejlesztésében. Ezek közé tartozik a Xianglong sugárhajtású drón, valamint a WZ-8 szuperszonikus drón bemutatása, majd a GJ-11 lopakodó pilóta nélküli harci repülőgép továbbfejlesztett változatának megjelenése. Polgári és katonai alkalmazás céljából kifejezetten speciális feladatokra gyártott drónokat, és azok alkalmazását mutatja be a légi bemutatókon és kiállításokon Kína. Kifejezetten katasztrófaelhárításra, tengeralattjárók elleni hadviselésre, tűzoltásra és az időjárás befolyásolására (Ganlin-1) gyártott drónokra kell gondolni. Mára a kormányok és hadseregek Szaúd- Arábiától Mianmarig, valamint Iraktól Etiópiáig használják az általuk gyártott drónokat a különböző katonai konfliktusokban.

„Kína több évi erőfeszítés gyümölcseként 2021 végére a J-10, J-16 és J-20 vadászrepülőgépek hajtóműveit saját gyártású WS-10 hajtóművekre volt képes váltani”

Nehézbombázói jelenleg a még réginek számító szovjet Tupoljev Tu-16 (Badger) kínai változatából állnak, ennek lecserélésére Peking a H-20 nagy hatótávolságú bombázók új generációját fejleszti, amely valamikor a következő évtizedben debütálhat. A Kínai Népköztársaság 2019 októberében állt elő a nukleáris triád légi elemével, miután a PLA nyilvánosan bemutatta a H-6N-t, mint az első nukleáris képességű bombázóját. Jelzés értékű, hogy az új 24 fős Politbüro egyik öt új technokratájának egyike Liu Gouhong, Shaanxi tartomány kormányzójaként. Ez tartomány az egyik legfontosabb fegyvergyártó központ, amely kifejezetten különböző rakétákra és szállító repülőgépekre specializálódott.

A hadsereg rakéta erejének lényeges eleme arra irányul, hogy megakadályozza harmadik felek beavatkozását a regionális konfliktusokba, precíziós csapásokkal kiiktassa a radar állomásokat, a rakéta védelmet, és a stratégiailag fontos egyéb objektumokat. Az Egyesült Államok guami bázisai egyre több kínai ballisztikus és cirkáló rakéta hatótávolságán belül vannak.

„Ballisztikus és cirkáló rakétáinak a minőségileg összehasonlítható a világ más vezető gyártóinak a rendszereivel”

Mára már 1900 rakétával rendelkezik, köztük körülbelül 300 interkontinentális ballisztikus és hiperszonikus rakétával. 2021-ben mintegy 135 ballisztikus rakétát lőttek fel tesztelés és kiképzés céljából. Ez több mint a világ többi részén együttvéve, leszámítva a ballisztikus rakéták használatát a konfliktus övezetekben. 2022-ben Kína meglepte az amerikai hírszerző ügynökségeket, amikor tesztelt egy nukleáris képességű hiperszonikus rakétát, amely körbejárta a Földet.  Az orosz-ukrán katonai konfliktus egyik fontos tapasztalata, hogy az Egyesült Államok kifejezetten tart a számára kivédhetetlen hiperszonikus fegyverektől, ezért Kína egy esetleges Tajvan körüli konfliktus esetén a YJ-21 és a DF-17 hiperszonikus fegyvereit vetheti be elrettentésre.

„Szorosan idetartozik, hogy Kína rendelkezik az egyik legjobban kiépített integrált rakétavédelmi rendszerével”

Ez alapvetően a szovjet Sz-300 ütegekből, és ennek kínai változatából, a HQ-9 zászlóaljakból áll. Ennek kiegészítésére megvásárolták Oroszországtól az Sz-400-as rendszert, amely nagyobb maximális hatótávolsággal, továbbfejlesztett felderítő és célvezető radarokkal rendelkezik. Jelenleg fejlesztik ennek a megfelelő kínai változatát a HQ-19-et, amely már valószínűleg ABM képességekkel is rendelkezni fog. Mindegyikük képes védelmet biztosítani mind a repülőgépek, mind az alacsonyan repülő cirkáló rakéták ellen.

Kína különféle nagy hatótávolságú légtérfigyelő radarokat is gyárt, köztük olyan modelleket, amelyek állításuk szerint támogatják a rakétaelhárító védelmi rendszert (ABM). De emellett olyan modelleket is, amelyek állítólag képesek a lopakodó repülőgépek észlelésére. A marketing anyagok azt is kiemelik, hogy ezek a rendszerek kivédik a nagy hatótávolságú csapásokat, és képesek az egyéb támogató repülőgépek leküzdésére.

A szovjetek és amerikaiak által 1972-ben aláírt, a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról szóló ABM szerződés a nagyhatalmi nukleáris paritás alapját jelentette, az egymás rakétáival szembeni kölcsönös kiszolgáltatottság elvén szilárdítva meg a hidegháborús nemzetközi viszonyokat. Ennek keretein belül megegyeztek, hogy nem fedik le országaik teljes területét ilyen elhárítóképességekkel rendelkező rendszerekkel, így stabilizálva a kölcsönös elrettentést. Ezt a megállapodást 2002-ben az Egyesült Államok egyoldalúan felmondta.

„Kína jelenleg még az egész országot lefedő ilyen képességekkel nem rendelkezik”

Ezeket a fegyver rendszereket Beidou műholdas navigációs rendszer segítségével működtetik, ennek a központja Xinjang autonóm régióban található. E tartomány kormányzói pozíciójából került az új Politbüro 24 tagja közé Ma Xingrui. Politikai karrierje előtt a CASC (China Aerospace Science and Technology Corporation) vezérigazgató-helyettese volt. Ez a cég kifejezetten a Föld körüli műholdak fejlesztésért felelős. Politikai karrierje és felemelkedése kifejezetten összeköthető Hszi Csin-ping hatalomra kerülésének időpontjával, és egyike a kifejezetten technokrata vezetőknek. Ez is mutatja a technológiai és katonai fejlesztéseknek a fontosságát, hiszen a korábbi gyakorlattal ellentétben szakmai sikerekkel is rendelkező személyeket helyeznek a legfelső vezetői pozícióba.

A világ az Öbölháborúban figyelt fel a világ a GPS harctéri fontosságára és hatékonyságára. De az 1993-as Yinhe incidens esetén – az Egyesült Államok kormánya azt állította, hogy a kínai székhelyű Yinhe konténerhajó vegyi fegyvereket szállít Iránba – is fontos volt, hogy az Egyesült Államok ezt a hajót lekapcsolta a GPS rendszerről, emiatt az teljesen elvesztette a navigációs képességét.

„Kína a GPS alternatívájaként már 1994-ben elkezdte kifejleszteni saját navigációs rendszerét”

Hat évvel később, 2000-ben csupán három műholddal, akkor még kísérleti jelleggel kezdték el beüzemelni a Beidou navigációs rendszert. Globális lefedettséget 2020-ban érte el, és azóta teljes körű alternatívája az amerikai GPS, orosz Glonass és az európai uniós Galileo navigációs rendszernek. Ez az egyik stabil pontja kínai haderőnek, amely biztosítja, hogy egy tajvani konfliktus esetén ne legyen kiszolgáltatva, és a precíziós fegyvereiket sikeresen tudják használni.

A Reuters-t érdekelte, hogy egy esetleges  tajvani konfliktusban a kínai erők ellen bevethető amerikai fegyverek és technológiák milyen hatékonyak lehetnek, ezért 20 különböző kínai védelmi magazinból közel 100 cikket vizsgált meg. A PLA kutatóinak féltucatnyi cikke emeli ki Kína aggodalmát Elon Musk amerikai űrkutató cége, a SpaceX Starlink műhold hálózatának szerepével kapcsolatban az ukrán katonai kommunikáció biztosításában az ország villamosenergia-hálózatát ért orosz rakétatámadásokkal szemben. „A Starlink műholdak kiváló teljesítménye ebben az orosz-ukrán konfliktusban minden bizonnyal arra fogja ösztönözni az Egyesült Államokat és a nyugati országokat, hogy széles körben használják ki a Starlinket az ázsiai konfliktusok során” – áll egy 2022. szeptemberi cikkben, amelynek társszerzői a hadsereg kutatói.

„A szerzők <sürgősnek> ítélték, hogy Kína saját, hasonló műhold hálózat kifejlesztésére törekedjen, és megtalálja a módját a Starlink lelövésének vagy hatástalanításának”

„Kínának olyan képességre van szüksége, hogy le tudja lőni az alacsony pályán lévő Starlink műholdakat, és megvédje a harckocsikat és helikoptereket a vállról indítható Javelin rakétákkal szemben” – állítják az ukrajnai katonai konfliktust tanulmányozó kínai katonai kutatók.

Kína reakciója a Starlinkre és a OneWebre először 2020-ban vált nyilvánvalóvá, amikor alig 13 ezer műholdra nyújtottak be kérelmet a genfi Nemzetközi Távközlési Unióhoz. Peking ezután a „műholdas internetet” nemzeti „infrastrukturális” projektnek nyilvánította, és 2021-ben magas szintű állami tulajdonú Kínai Műholdhálózati Csoportot hozott létre a Guowang néven ismert műholdas konstellációs projekt felügyeletére. Azóta a Guowang fejlesztéséről szóló hírek korlátozottak.

Mivel a kínai hadsereg továbbra is a kibertérben zajló háborúk megvívására és megnyerésére irányuló képességének javítására összpontosít, a jövő információs rendszerei valószínűleg olyan új technológiákat alkalmaznak, mint az automatizálás, a big data, a mesterséges intelligencia (AI) és a számítási felhő a folyamatok javítása érdekében. A kínai hadsereg már megkezdte ezt a folyamatot a tömeges adatelemzés bevezetésével, amely a hadsereg számára különféle adatokat kombinál az automatizálás javítása, és átfogó valós idejű kép létrehozása érdekében.

„Kína a kibertér képességeit az űr- és nukleáris elrettentés mellett az átfogó stratégiai elrettentő rendszer kritikus elemének tekinti”

A  kínai tanulmányok az elrettentés részeként a megelőző vagy demonstratív csapások alkalmazását tárgyalják, bizonyos katonai, politikai és gazdasági célpontokra irányuló csapásokat, amelyek egyértelműen katasztrofális hatást váltanának ki. Ezekhez igyekszik kihasználni az adatgyűjtés által szerzett információkat. Ennek az egyik leglátványosabb következménye a Tik-Tok ellen indított támadás sorozat az Egyesült Államok részéről.

Kína nukleáris modernizációs erőfeszítései egyértelműen felülmúlják az egy évtizeddel ezelőttieket. Jelenleg az orosz 6 ezerrel szemben csupán 400 nukleáris robbanófejjel rendelkeznek, de úgy tervezik, hogy 2035-re legkésőbb befejezik honvédelem és a fegyveres erők modernizálását, és ez a szám addigra el fogja érni 1500-at is. De bővíti szárazföldi, tengeri és légi alapú nukleáris fegyverszállító eszközeit, és kiépíti a nukleáris erők jelentős bővítéséhez szükséges infrastruktúrákat.

„Ezzel párhuzamosan Kína stratégiai fontosságúnak tartja az energetikai diverzifikáció szempontjából az atomenergiát”

Érdekesség, hogy az új Politbüróba beválasztották Li Ganjie nukleáris szakértőt, ki politikai pályája előtt a Nukleáris Biztonság Nemzeti Biztonsági Igazgatás tagjának választottak 2006 decemberében. Ezt követően 2021-22 ben Shandong tartomány kormányzója volt, ahol az ő felügyelete készült el a világ első negyedik generációs reaktorával rendelkező atomerőműve.

„Kína katonai erejét a polgári szektor kereskedelmi vívmányainak – különösen az új csúcstechnológiai területeken – hasznosításával is igyekszik kiépíteni egy <polgári-katonai fúziónak> nevezett kiterjedt és ambiciózus kezdeményezésen keresztül”

A polgári-katonai fúzió fejlesztési stratégiája hat egymással összefüggő területet foglal magában:

(1) Kína védelmi ipari bázisának összevonása polgári technológiai és ipari bázisával;

(2) a tudomány és a technológia vívmányainak integrálása és felhasználása a katonai és polgári szektorban;

(3) tehetséggondozás, valamint a katonai és polgári tapasztalat és tudás kombinációja;

(4) a katonai követelmények beágyazása a polgári infrastruktúrába, és az építőmérnöki tudás hasznosítása katonai célokra;

(5) a közszolgáltatási és logisztikai képességek katonai célokra történő felhasználása;

(6) Kína nemzetvédelmi mozgósítási rendszerének kiterjesztése és elmélyítése, hogy az magában foglalja társadalmának és gazdaságának minden lényeges aspektusát a versenyben és a háborúban való felhasználás céljából.

„Ennek fontosságát jól mutatja az orosz-ukrán katonai konfliktus”

Mint az gyakran megesik, hiba történt a katonai események előrejelzésében. Mindenki ismeri azt a tételt, hogy a tábornokok a múlt háborúira készülnek, és most úgy tűnik, hogy az összes tábornok minden erejével megpróbálta megjósolni a jövő háborúit és felkészülni rájuk, de még mindig tévedtek.

Az első világháború előestéjén az összes európai hadsereg vezetése – beleértve a briteket, a franciákat, a németeket és az oroszokat is – úgy gondolta, hogy a már eleve az 1899-es számításokhoz képest 1914-re megduplázott 1000-1500 lőszeres javadalmazás minden egyes fegyverre bőven elegendő lesz egy egyéves intenzív háborúhoz. Az első hónapban már minden fegyverből 3 ezer lövést adtak le, és azonnal kialakult az úgynevezett „lőszeréhség”. Minden ország az ipari fejlettségétől függően máshogy küzdötte le ezt a problémát. Pontosan ugyanezt láthatjuk ma Ukrajnában.

Hogy legyőzze ezt a problémát, az Egyesült Államok a hadiipar ezen ágának szerkezetét és irányítási struktúráját is jelentősen modernizálni kényszerül. E tekintetben érdekes az Egyesült Államok Kongresszusi Kutatási Szolgálatának november 18-án kiadott, „Ipari bázis a hagyományos lőszergyártáshoz” című írása. Meglepetésként érhet sokakat, de a lőszereket gyártó üzemek csak állami tulajdonban vannak/lehetnek .

„A lőszer túlságosan is létfontosságú dolog. A legtökéletesebb géppuska vagy ágyú egy felesleges vasdarab, ha nincs mit lőni belőlük. Ezért nagyon kockázatos egy ilyen fontos ügyet egy magánkereskedőre bízni, aki hibázhat, csődbe mehet, megváltoztathatja a tevékenység típusát vagy a terméket”

A bürokráciába is érdemes betekinteni. A hadsereg több szervezete biztosítja az irányítást és a lőszergyártó bázis felügyeletét. A  Védelmi Minisztérium titkára (SECARMY) a a Hagyományos Lőszerekért Felelős Egységes Irányító (SMCA), amely 15 hadianyaggal kapcsolatos funkciót foglal magában (ezeket a Department of Defense Instruction 5160.68 részletezi). A SECARMY az SMCA-irányelv-fejlesztési és felügyeleti feladatokat a Hadsereg beszerzésekért, logisztikáért és technológiáért felelős miniszterhelyettesére (ASA) ruházta át. Vagyis az ASA-n a közös program vezetője.

A Fegyver- és Lőszerek Hivatala (JPEO A&A) kezeli a finanszírozást, és átfogó beszerzési stratégiákat határoz meg. Az Army Materiel Command (AMC) további két alárendelt parancsnoksága vesz részt az SMCA napi küldetésében. Ez a Joint Munitions Command (JMC), amely felügyeli a GOCO gyárait és más bázisokat. És a szerződések elosztásával és adminisztrációjával foglalkozik az Army Contracts Command (ACC). Ezenkívül az Army Futures Command (AFC) kutatást és fejlesztést végez, valamint mérnöki támogatást nyújt a lőszergyártáshoz a Combat Capabilities Development Arms Command Centeren keresztül. A bürokratikus elemek között sokszor – főleg anyagi okokból származó – konfliktusok támadnak.

„Nem lehet csodálkozni, hogy ennek éppen a cél, a lőszergyártás látja hátrányát, így kezdődik a híres lyukfoltozás”

Ennek leegyszerűsítése a különböző érdekek miatt nagyon nehéz. A Kongresszus fontolóra veheti, hogy utasítsa-e a hadsereget arra, vizsgálja felül parancsnoki struktúráját, hogy tisztább szerepeket és felelősségeket állapítson meg ezen kezelők számára. De inkább a gyárak modernizálásával foglalkoznak, amelyek közül sok a második világháború idején vagy azt megelőzően épült. Modernizálásuk érdekében a hadsereg három szakaszból álló tervet dolgozott ki 16 milliárd dollár befektetésével a 2024-es és 2038-as pénzügyi évtől.

Ezen felül a lőszergyártás egyes szakaszaiban olyan nyersanyagokat használnak, amelyeket az Egyesült Államokon kívülről szereznek be, ami potenciális ellátási problémákat okoz. Például a lövedékeknél alkalmazott ólom ötvözetek keményítésére használt belső antimon forrás jelenlegi hiánya a Kongresszus aggodalmát váltotta ki. Mint kiderült, a világ készleteinek több mint 75 százaléka Kínából és Oroszországból származik. A Kongresszus megvizsgálhatja az ellátási lánc releváns kockázatait, és fontolóra veheti a Védelmi Minisztérium utasítását az aggodalomra okot adó anyagok felhalmozására és a kritikus anyagok hazai gyártásának ösztönzésére.

Daryl Caudle admirális, az Egyesült Államok haditengerészetének parancsnoka 2023 januárjában sürgette a védelmi ipart, hogy lépjenek fel, mondván: „nem szállítják azt a lőszert, amelyre szükségünk van”. Egy 2023. január elején online fórumon a haditengerészeti hadműveleti vezérkari főnök, Mike Gilday adminisztrátor felhívta a figyelmet arra a lőszer problémára, amellyel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie egy potenciális konfliktusban a csendes-óceáni térségben.

„Az amerikai lőszergyártás példája jól mutatja miért annyira fontos a polgári-katonai fúzió, a katonai ipari és a polgári ipari bázis összevonása”

A tudatosan előre, többes felhasználásra tervezett polgári bázisokat most egyszerűen át lehetne állítani hadianyag gyártására, és a tudatosan ezen elvek szerint felhalmozott nyersanyagok már készen állnának az új ellátási láncok létrehozásáig.

Az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet 2023. február végén közzétett úttörő jelentése arra figyelmeztette a nyugati kormányokat, hogy Kína elszívja a legjobb tudósokat és számos területen uralja a kritikus jövőbeli technológiákat, miután „elképesztő” vezető szerepet szerzett a kutatás-fejlesztés terén.

„Kína a 44 technológia közül 37-ben megelőzi az Egyesült Államokat. Ide tartozott a mesterséges intelligencia, a robotika, a biotechnológia, a kvantumtechnológia és a fejlett gyártási folyamatok. Az Egyesült Államok mindössze 7 technológia, köztük a kvantumszámítástechnika és a vakcinák terén a vezető innovátor, és a legtöbb más kategóriában csak Kína mögött áll”

Dr. Gaida hangsúlyozta, hogy a technológiai fejlesztéseket érintő nyomon követés nem tartalmazza a kormányok által végzett titkos kutatásokat, valamint a magáncégek által zárt ajtók mögött végzett kutatásokat.

A jelentés azonban arra figyelmeztet, hogy Kína egyértelmű vezetése a nyilvános kutatásokban azt sugallja, hogy Peking a jövőben blokkolhatja a globális kritikus technológiai ellátási láncokat, erős befolyást és egyértelmű technikai előnyt biztosítva számára.

„Ennek az egyik leglátványosabb eleme a ritkaföldfémeknél figyelhető meg”

A ritkaföldfémek egy tizenhét fémelemből álló csoport, amelyek bővelkednek a természetben, és nélkülözhetetlenek a jövő technológiájához. Ezen elemek bányászata, olvasztása, szétválasztása és feldolgozása azonban tőke- és munkaigényes iparág. A hagyományos ritkaföldfém-termelők, mint például az Egyesült Államok, Japán és Franciaország, lényegében leállították a termelést, és ehelyett áttértek a Kínából származó olcsó készletek felhasználására. Egyelőre Kína uralja az ellátási láncot. Így 2021-ben a ritkaföldfém-vegyületek termelésének körülbelül 60 százalékát, és az ismert természeti tartalékok körülbelül 37 százalékát biztosította.

Kína két kutatás-fejlesztési központot hozott létre a ritkaföldfémek számára, az egyiket Changchunban, Jilin tartományban, a másikat a belső-mongóliai Baotouban. Ezekben a központokban anyagtudományból, kohászatból, kémiából, ritkaföldfém-anyagokból és kapcsolódó területeken végzett mérnökök ezrei szentelték magukat a ritkaföldfém feldolgozásában az új módszerek felkutatásának és fejlesztésének, beleértve a bányászatot, olvasztást és szétválasztást, tisztítást és gyártást. Egyetlen más országban sincs ilyen nagy mennyiségű tehetség ezen a területen. A ritkaföldfémek terén csak Kína által benyújtott szabadalmak léptéke meghaladta a világ többi országa által összesítetten beadott szabadalmak számát.

A közelmúltban, Canberrában tartott Advancing AUKUS Plus konferencián Kim Beasley volt ausztrál védelmi miniszter megjegyezte, hogy

„3400 amerikai fegyverrendszerben tartalmaz kínai ritkaföldfémeket”

A kínai ritkaföldfémek a fegyverek mellett nemcsak az okostelefonokban és repülőgép-hajtóművekben, hanem az elektromos autózás terén, továbbá a szélturbinákban és egyéb más új, elektromos áramot alkalmazó járművekben is fontos elemek.

Kínai szemszögből tekintve Peking a félvezetők és más, digitális ambíciói szempontjából kritikus fontosságú technológiák globális ellátási láncaira támaszkodik, így valószínűtlen, hogy felhasználja ritkaföldfém kártyáját, hacsak nem szorítják sarokba. De egy ilyen esetleges lépés esetén a nyugati demokráciáknak katasztrofális következményekkel kell szembenézniük gazdaságuk és biztonságuk szempontjából.

„Hszi Csin-ping 2015-ös katonai reformjaival párhuzamosan elkezdték újra promótálni és kiépíteni a Mao Ce-tung korában a tervgazdaság legfontosabb elemét <supply and marketing cooperatives>, SMC, magyarul Ellátási és Marketing Szövetkezeteket”

Az Ellátási és Marketing Szövetkezetek  az 1949-es kommunista forradalom után jöttek létre, mint a tervgazdaság kiskereskedelmi kirakatai. Kínában az 1980-as évekig széles körben volt elterjedt, az ország vidéki területein élők alapvető árukkal és termékekkel való ellátására szolgáló állami rendszer, ami sokáig jegy alapon működött. Az elmúlt évtizedekben ezeknek a szövetkezeteknek a többsége a kínai gazdasági reformok, a magánszektor térnyerése és az utóbbi időben a virágzó online kereskedelem hatására eltűnt. Mára a fokozatos átalakítások és „reklámozás” eredményeként a kínai városok, falvak, tanyák 95 százalékában nyílt állami tulajdonú SMC.

„Ezzel párhuzamosan az esetleges élelmiszer- és nyersanyaghiány megelőzése céljából  egy nagyfokú felhalmozás is zajlik”

Míg Kína lakossága csak a Föld 18 százalékát teszi ki addig, Peking felhalmozta a jelenleg létező gabonatartalékok 51, a rizstartalékok 60, és a kukoricatartalékok 69 százalékát. Fontos megjegyezni, hogy Kína bevallása szerint ezt a COVID-19 miatti bizonytalanság magyarázza, és a rossz terméstől való félelem. Tavaly Hszi Csin-ping elnök kijelentette, hogy Kínában az élelmezésbiztonság az elsődleges szempont, és sürgette a gazdálkodókat, hogy növeljék a termelést, hogy a világ legnépesebb országa önellátó legyen.

Ne feledjük, 1959–1962 között az úgynevezett „három nehéz év” során 20–30 millió ember halt éhen. Erre mind a mai napig jól emlékszik a kínai társadalom, és ennek a megismétlődése által létrejövő természetes elégedetlenség lehetne az egyik legnagyobb veszély a Kínai Kommunista Párt számára. Egy Tajvan körüli katonai konfliktus megszakítaná a piaci alapú ellátási láncokat, így sokan az államilag felügyelt ellátási láncok tudatos létrehozását a háborús előkészületeknek tudják be. Ez ugyanis képes lenne átvenni egy ilyen esetben a legfőbb szerepet.

„A jelenleg is zajló orosz-ukrán katonai konfliktus elhúzódása jól mutatja, hogy nemcsak a már felhalmozott készletek, hanem a gazdasági kapacitás és a gazdaság tudatos átszervezése, átalakítása mennyire fontos”

A Kínai Népköztársaság dokumentumai különféle műveleti koncepciókat írnak le a Tajvan elleni kombinált invázióhoz. Ezek közül a leghíresebb, a Joint Island Landing Campaign egy komplex műveletet foglal magában, amely összehangolt, egymásba illeszkedő elektronikai zavaráson, logisztikán, illetve légi és tengeri támogatáson alapul. A cél a parti védművek áttörése vagy megkerülése, illetve az ezzel párhuzamosan zajló hídfőállás létesítése során az offenzív erők áttelepítése Tajvan nyugati partjaihoz. Utóbbiakkal együtt szükséges a kulcsfontosságú célpontok vagy az egész sziget elfogása.

„A nagyszabású kétéltű invázió az egyik legbonyolultabb és legnehezebb katonai művelet, amely légi és tengeri fölényt, a szárazföldi utánpótlás gyors felépítését és fenntartását, valamint a megszakítás nélküli támogatást igényli”

A tajvani invázió kísérlete valószínűleg túlmutat a kínai hadsereg jelenlegi képességén, és azonnali nemzetközi beavatkozást eredményezne. Az elkerülhetetlen veszteségekkel, a városi hadviselés bonyolultságával és a felkelés lehetőségével kombinálva e tényezők miatt Tajvan kétéltű inváziója jelentős politikai és katonai kockázatot jelent Hszi Csin-ping és a Kínai Kommunista Párt számára, még sikeres partraszállás és áttörés esetén is.

Elképzelhető a Dél-kínai-tengeren Tajvan által megszállt kis szigetek elleni invázió is. Így például Paratas vagy Itu Aba, de olyan közepes méretű szigetek, mint például Matsu vagy Kinmen elleni támadás sem elképzelhetetlen. Egy ilyen invázió katonai hatalmat, politikai elszántságot és kézzelfogható területi előnyök elérését demonstrálná, miközben bizonyos fokú visszafogottságot mutatna.

„Egy ilyen művelet jelentős politikai kockázattal járna”

Mindezek ellenére a jelenlegi helyzetet, és a felkészülés egyre előrehaladottabb állapotát jól érzékelteti az a kínai léggömb, amely az Egyesült Államok és Kanada részvételével január 15. és 31. között végrehajtott Noble Defender hadgyakorlat utolsó négy napján átrepült Kanada nyugati része és Alaszka felett. Ez gyakorlatilag megmutatta a két ország légvédelmi rendszerének sebezhetőségét.

Hszi Csin-ping a kínai „császár” nem csak egy áthatolhatatlan „Nagy Acélfallá” alakítja Kína hadseregét, hanem egyre erősebb a retorikájában is. Igazi Eisenhowerként viselkedik az Egyesült Államokkal szemben.

MEGOSZTÁS