A csekisták kémeket, összeesküvő ellenforradalmi sejteket láttak a homoszexuálisok zárt csoportjaiban

Az alávaló gazembereket példásan meg kell büntetni, a megfelelő törvényeket a társadalom védelmében meg kell hozni! Eképpen utasította Sztálin a Politikai Bizottság tagját Lazar Kaganovicsot a homoszexuálisokkal szembeni határozott fellépésre. A melegek jelentette veszélyre a KGB elődjének, az OGPU-nak az akkori elnök-helyettese Genrih Jagoda hívta fel a vezér figyelmét. A cseka illusztris alakja a „pederaszta közösségek” leleplezését jelentette a főtitkárnak. A feljegyzésben Jagoda a Moszkvában és Leningrádban tartott akciók eredményéről beszámolva azt írta, hogy a homoszexuálisok egy későbbi kémtevékenység fedőszerveként zárt szalonok és csoportok hálózatát hozták létre. „Ezek a társadalom legkülönbözőbb rétegeit átfogó zárt csoportok már csak jellegüknél fogva is felhasználhatók ellenforradalmi tevékenységre” – kongatta meg a vészharangot Jagoda. Ezzel1933. szeptember 15-én megkezdődött a nem hagyományos szexuális irányultságú személyek politikai üldözése.

„A csekisták célkeresztjébe mindenek előtt a munkás fiatalok, a katonák és a tengerészek kerültek”

A szovjet igazságszolgáltatás ezt megelőzően a másságot tolerálta. Az októberi forradalom után népszerű volt a nemek egyenlőségének eszméje és széles körben elfogadott a szexuális szabadosság. Az új hatalom e téren is különbözni kívánt elődjétől, s a konzervatív eszméket nemcsak a fronton, hanem az ágyban is legyőzte a „haladás”. A szexuális forradalom jegyében a bolsevikok megértően viszonyultak a homoszexualitáshoz is. Az állam eme hozzáállását az orvostudomány alapozta meg, amely biológiai és szociológiai okokkal magyarázta az azonos neműek egymáshoz vonzódását. A jogi megközelítés ennek szellemében megértette a homoszexuálisok eltévelyedését, amelyért a társadalom nem hibáztathatja ezeket az embereket. Igaz az is, hogy a csekistákat ez sem zavarta, s adott esetben pedofíliával, szexuális erőszakkal vagy nemi betegségek terjesztésével vádolták meg az érintetteket. Üldözésükről azonban nem lehetett beszélni.

„A politikai klíma változásával azonban előtérbe került az ellenségkép építése, s az ellenforradalmárok leleplezésére indított kampányok kényelmes célpontjaivá váltak a homoszexuálisok”

Ezeket a „nemi anomáliákat” a cári rendszer vagy az új köztársaságokban a törzsi, klán alapú berendezkedés maradványaiként kezdték értékelni. Ennek jegyében egyre hangosabban hirdették, hogy a szexuális elhajlás idegen a munkásosztálytól és a parasztságtól. Mind több egyházi vezető vált a szexuális elhajlás címén indított perek áldozatává, de a közép-ázsiai és a kaukázusi köztársaságokban is előszeretettel alkalmazták a nacionalizmus kordában tartása érdekében az elitek körében tartott tisztogatások eszközeként.

A homoszexualitás így e konjunktúra hullámán betegségből fokozatosan szociális bűnné minősült át, az azonos neműek kapcsolatainak színteréül szolgáló fürdők, éttermek, szállodák bezárásával még kiszolgáltatottabbá váló melegeket pedig a csekisták könnyen beszervezték. A hatalom a ’30-as évek elejére már széles adatbázissal rendelkezett róluk, így Jagodának különösebb operatív munkára nem volt szüksége a „pederaszta közösségek” felszámolásához. Az év végén már jelenthette, hogy mindkét „fővárosban bezárták az orgiák színhelyeiül szolgáló szalonokat”, 130 embert pedig letartóztattak. Magyarázatul Jagoda még kitért arra, hogy a „pederaszták” minden erővel igyekeztek beszervezni köreikbe az egészséges fiatalokat, különös tekintettel a katonákra, matrózokra és a diákokra, egyúttal javasolta a felelősségre vonásuk lehetőségét megteremtő törvény megalkotását.

„Miután ezt a kérdést a politbüro megvitatta, a homoszexualitás büntetése törvényi erőre emelkedett, s 3-tól 8 évig tartó szabadságvesztéssel járt.  A törvényt a külügyi népbiztosságban végrehajtott tisztogatások során 1934-ben már ki is próbálták”

A népbiztosság egykori vezetője Georgij Csicserin ugyanis homoszexuális volt, s tömegesen vett fel hasonlóan nem hagyományos szexuális irányultságúakat az intézménybe. Letartóztatták és német kémnek nyilvánították a legjobb kádereket, így a protokoll osztály vezetőjét is. Mint a Sztálinnak készített jelentésből kiderül, Dmitrij Florinszkij elsőként ismerte be, hogy homoszexuális, s nevezte meg a kapcsolatait, köztük azokat a fiatalokat, akik először vele létesítettek nemi kapcsolatot. Az érintett diplomatákat a GULAG-ra  küldték vagy kivégezték. A Kirov-gyilkosság éjszakáján a leningrádi melegekre csapott le a cseka. A balett táncosokon kívül mindenkit begyűjtöttek. Hivatalnokokat, tudósokat és írókat vetettek börtönbe és hurcoltak meg nyilvánosan.

A büntető törvénykönyv hírhedt 121-es cikkelye különböző változtatásokkal, de 1993-ig hatályban volt. Ez alatt a 60 év alatt az igazságügyi minisztérium nyilvántartása szerint ez alapján mintegy 60 ezer meleget ítéltek el.