//Gorbacsov – 90
Mihail Gorbacsov #moszkvater

Gorbacsov – 90

MEGOSZTÁS

Önkéntes karanténban, megkeseredetten és magányosan ünnepelte 90. születésnapját Mihail Gorbacsov. A 20. század végének meghatározó politikusa meg akarta őrizni a Szovjetuniót, elődei módszereit azonban már elutasította. Sodródott az árral, de így is történelmet írt. Kinek ilyet, kinek olyat. Mi magyarok csak hálával tartozunk tétovaságáért.

Mihail Gorbacsov #moszkvater
Mihail Gorbacsov
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP

Vele kezdődött minden… Mihail Gorbacsov kapcsán ez a mondat jut sokaknak az eszébe. Ez a mondat, amelynek a folytatása két, teljesen ellentétes irányt vesz. A glasznoszty és a peresztrojka atyjának, a Szovjetunió utolsó elnökének megítélése ugyanis igencsak ellentmondásos. Az egyik tábor a mondatot úgy folytatja, hogy eltemette a Szovjetuniót és elhozta nemcsak a birodalom népeinek, de a világnak is a szabadságot. Az úgynevezett szocialista világnak mindenképpen.

„De Gorbacsovot nemcsak a Nyugat ítéli meg pozitívan, hanem a Szovjetunió népei, és az oroszok egy része is. A moszkvai és a pityeri intelligencia mindenképpen”

A Nyugat azt az embert látja benne, akivel lehetett tárgyalni. Azt a politikust, aki látva az erőviszonyokat, feladta a Brezsnyev-doktrínát, elengedte Közép-Európát, rábólintott a német egyesítésre. S ne legyünk naivak, az omladozó birodalomnak azt a vezetőjét is látták benne, akivel szerencséjük van.

„Mi közép-európaiak vagy a Szovjetunió népei a szabadságot köszönhetjük Gorbacsovnak”

Elengedte őket, és a mi régiónkat is. Hogy így akarta, avagy csak így alakult, az ezeket a népeket már nem érdekli. Az ő gyengeségével talán még nagyobb szerencséjük/szerencsénk volt, mint a Nyugatnak. Gorbacsov maradandó érdeme, hogy Európából kivonta a rakétákat, és kevés kivétellel nem lépett fel erőszakosan a Szovjetunió szétesése ellen.

„De kedvelte Gorbacsovot az orosz intelligencia is”

A mai 50 év felettiek számára ő a jóságos varázsló, aki pár év alatt szinte minden vágyukat teljesítette. Olyan változásokat indított el, amelyről a moszkvai értelmiség a konyhákban teázva vagy vodkázva csak álmodott. Lehetett venni Beatles lemezt, kiadták Gumiljovot vagy Bergyajevet. Megúszhatták a katonaságot és még külföldre is eljuthattak. Közben a boltok polcai egyre üresebbek lettek, de a szabadság, az igazi és nyílt beszélgetések sokakat mindenért kárpótoltak.

„Ma már ők is tudják, hogy ezt a sok ajándékot talán túl gyorsan kapták meg, álomvilágban éltek, amelyből lezuhantak a földre, a rideg kapitalista világba”

Azzal is tisztában vannak, hogy az 1980-as évek végéből mindenki tanult, és sem Putyin, sem más nem követi el soha többé azokat a hibákat, amelyeket az akkori vezetés elkövetetett. Így aztán még egyszer ilyen ajándékok sem lesznek. Tudják ezt jól, ezért azt a pár évet, a váratlanul és véletlenül rájuk szakadt szabadság pillanatait szép emlékekként őrzik meg.

„Az orosz társadalom többsége szemében azonban Gorbacsov egyáltalán nem hős, hanem egy gyenge politikus. Egyesek szemében egyenesen áruló. Ők úgy folytatják azt a bizonyos mondatot, hogy szétverte a Szovjetuniót. A többség persze nem a kommunizmust, a rendszert, hanem a birodalmat siratja”

Elismerik ők is, hogy nyitott a politikai és részben a gazdasági szabadság felé, ám nem bocsájtják meg neki, hogy az eseményekkel sodródva, gyenge politikusként hagyta szétesni a birodalmat, és azt sem vette észre, hogy közben a Nyugat becsapja. Az ő szemükben az 1980-as évek végének szabadsága a szétesés eredménye volt, és inkább káosz, mint szabadság. Nem felejtik el, hogy az ország az ő vezetésével térdre rogyott. Arról persze már nem beszélnek, hogy ez hosszú folyamat eredménye volt, és ezért nem Gorbacsov az egyedüli felelős. Még akkor sem, ha csak tehetetlenül sodródott az árral.

„Mihail Gorbacsov 90 éves, és ebből az alkalomból emlékezzünk csak a szépre. Megértve az oroszok többségének dühét, mi magyarok köszönjük meg, hogy Gorbacsov nem élt elődei eszközeivel, és ezzel történelmet írt. Így akarta vagy nem, a mi sorsunk a saját kezünkbe került”

Évekkel később, 2014-ben a Lomonoszov Egyetem diákjai előtt elismerte a felelősségét a Szovjetunió széteséséért. Mint fogalmazott, „meg akarta őrizni, de nem tudta. Ezért vállalja a felelősséget. Senki nem váltotta le, maga mondott le. Mert nem birkózott meg a feladattal”. Ezzel a tétovázással nemcsak a mi életünket, de a világ folyását is évtizedekre megváltoztatta. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg egy következő elnök korrigálta ezt a történelmi kisiklást. Visszaadta a birodalmi érzést és elvett a szabadságból. Az orosz társadalom ebbe az alkuba belement. A világ meg összerezzent. Hát igen, már nem Gorbacsov országa áll vele szemben!

Boldog születésnapot, erőt, egészséget, Mihail Szergejevics!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.