Mint az várható volt, a nyugati titkosszolgálatok és a velük együttműködő sajtó nem hagyják elaludni a Navalnij-ügyet. Egy nappal azután, hogy a The Times bedobta, az orosz ellenzékit állítólag Berlinbe szállítása előtt másodszor is megpróbálták megmérgezni, rögtön jött a láthatóan jól felépített folytatás. A forgatókönyv a Szkripal-ügyet idézi.

Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) nyolc munkatársa vett részt állítólag Alekszej Navalnij megmérgezésében. A Kriminalisztikai Intézet fedésében dolgozó operatív munkatársak a The Insider, a Bellingcat, a CNN és a Der Spiegel „oknyomozása” szerint

„állítólag már két hónappal korábban Kalinyingrádban is megkíséreltek egy merényletet a politikus ellen, amelyet a felesége Julija szenvedett meg”

A lapok azt is kiderítették, hogy Navalnij megfigyelése legalább 2017 januárjától folyik, amikor bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson. A cikkek szerint a titkosszolgálat munkatársai 47 alkalommal utaztak oda, ahova éppen Navalnij is tartott. A követés aztán alábbhagyott, ám 2020-ban állítólag ismét felerősödött. Navalnij és felesége július elején érkeztek pihenni Kalinyingrádba, ám a szállodát állítólag előttük egyenruhások látogatták meg. Julija a séta közben lett rosszul, nagy nehezen visszament a szobába, és másnap reggelig aludt. Ekkor már semmit nem érzett.

„Navalnij szerint természetesen az akciók mögött az orosz állam áll, a halálos ítéletét azután hozták meg a Kremlben, hogy bejelentette indulását az elnökválasztáson, az életére törőkről pedig mindent tud”

Ott tartunk tehát, hogy már nem kettő, hanem legalább három merényletet kísérelt meg a titkosszolgálat az ellenzéki politikus ellen, aki mindegyiket túlélte. Mint a mesében. Hát, elég nehéz elhinni. Nem erősíti a brit sajtó szavahihetőségét az sem, hogy a „bennfentes” The Insider máris cáfolta a The Times előző napi értesülését a politikus omszki ismételt megmérgezéséről. Minden esetre, akárcsak a Szkripal-ügyben, a világ egyik fele elhiszi Navalnij verzióját, míg a másik a fejét csóválja és sorolja a kérdéseket.

„Például azt, miként lehet, hogy a titkosszolgálat munkatársai éveken át röpködtek Navalnij után a Novicsokkal, és soha nem sikerült megmérgezni. Aki egy kicsit is ismeri Oroszországot, az tudja, ha likvidálni akarták volna, vagy akár csak megfélemlíteni, akkor azt megteszik”

De az is hihetetlennek tűnik, hogy az újságírók a legapróbb részletekig felderítették az FSZB vagy tucatnyi tisztjének a hátterét, beleértve tábornokokat is. Ez a részletesség egyszerűen lenyűgöző, Navalnijnak azonban sántít az a magyarázata, hogy mindezt a korrupt munkatársakból szedték ki. Nehéz elhinni, hogy így működne a hírhedt orosz titkosszolgálat. Ha mégis az „oknyomozóknak” van igazuk, és ahogy leírták, a deep weben illegálisan árult adatbázisok, híváslisták stb. alapján göngyölítették fel az ügyet, akkor nagy baj van az orosz állam működésében! Az adatbiztonság nulla, a titkosszolgálatok összes tevékenysége pedig viszonylag egyszerűen felfedhető. Mindez persze messze túlmutatna a Navalnij-ügyön.

„Sokkal valószínűbbnek tűnik azonban, hogy a nyomozást nem az újságírók, hanem a brit titkosszolgálat végezte”

 

Az már többször is tényekkel alátámasztva merült fel, hogy a Szkripal-ügyben is véletlenül minden részletet feltáró The Insider és a Bellingcat, valamint Navalnij intézetének a mostani esetnél a legváratlanabb helyeken és pillanatokban felbukkanó Marija Pevcsih a britek felderítésnek dolgozik. Akárcsak a Szkripal-ügynél, most is egyenesen Vlagyimir Putyint vádolják azzal, hogy parancsot adott a gyilkosságra. Csak arra nincs magyarázat, hogy akkor miért tűr meg az orosz elnök maga körül ennyi pancsert. Hiszen idáig még senki sem halt meg azok közül, akit ki akartak végezni.

„Az is furcsa, hogy a nyomozás közvetkeztetése szerint Putyin azért akarta eltenni az útból Navalnijt, mert megijedt az indulásától. Aha. Ezt azonban egyáltalán nem indokolják Navalnij népszerűségi mutatói, arról nem is beszélve, hogy öngyilkos politikai lépés mártírt csinálni az ellenfélből”

Igazán fantasztikusnak tűnik az is, hogy maga a Kreml akarja eltüntetni a rendszeren kívüli ellenzék vezéralakját, méghozzá a tömegpusztító vegyi fegyvernek számító Novicsokkal, és nem sikerül. Az sem nagyon hihető, hogy a többszöri mérgezési kísérletek egyikéről sem számolnak be Navalnijék. Mint ahogy az is, hogy a brit titkosszolgálat vagy akár a „tényfeltáró” újságírók éveken át forró nyomon vannak, és az FSZB ezt tétlenül nézi. Közben pedig ismét összeáll – akárcsak a Szkripal-ügyben – egy az orosz államot megvádoló részletes, láthatóan jól felépített koncepció.

„Az is szembetűnő azonban, hogy – akárcsak a Szkripal-ügy esetében – az orosz állam hallgat, tagad, nem  indít nyomozást, és valójában nincs saját verziója a történtekre”

Mondjuk olyan, amely cáfolná a „tényfeltárók” által felvázoltakat, bizonyítaná annak belső ellentmondásait. Ugyanazt ismételgeti, mint a hasonló – Szkripal-ügy, Boeing lelövése – esetekben. A bizonyítékok megosztását kéri, méghozzá a humánum és a törvényesség nevében. A Kreml úgy tesz, mintha nem a 21. század információs háborújának közepén lennénk, és a háborúban, mint tudjuk nincs sem törvényesség, sem pedig humánum.

„Így pedig az információs háborút Moszkva megint csak elveszíti”

Nem reagálnak érdemben a súlyosabbnál súlyosabb vádakra. Nem akar belemenni a Nyugat kommunikációs utcájába, hiszen a folyamatos cáfolgatás csak magyarázkodásnak tűnne. Inkább hagyja, hogy közben az információs térben épüljön az állami terrorizmus pusztító vádja, amely több kárt okoz Oroszország reputációjának, mint a gazdaságnak az ilyenkor már szokásos szankciók. Azok körében mindenképp, akik nem igazán ismerik Oroszországot. Azért a korábbi esetekből Moszkva is tisztában lehet vele, hogy ezzel a csapásoknak nincs vége. Ahogy a Szripal-üggyel sem volt. A háború folytatódik. Sőt, Bidennel még nagyobb lesz a nyomás, mint azt egyelőre sokan gondolnák.