//Elhunyt a «Ну, погоди!» alkotója

Elhunyt a «Ну, погоди!» alkotója

MEGOSZTÁS

A kultikus szovjet rajzfilm sorozat indulásának 50. évfordulója újabb részek forgatására ihlette a Szojuzmultfilmet. Ennek befejezését azonban a rajzoló Alekszandr Kurljandszkij már nem érhette meg. Az író, forgatókönyvíró, gyermekkönyv, dramaturg és humorista 82 évesen, hosszú betegség után halt meg Moszkvában.

Újabb 26 rész megrajzolását határozta el tavaly a legismertebb és legkedveltebb szovjet rajzfilm, a No, megállj csak! (oroszul: Ну, погоди!) megszületésének 50. évfordulója alkalmából a több mint másfél ezer rajzfilmet jegyző, 1936-ban alapított Szojuzmultfilm. Az új, 26 új részes sorozatot azonban már nem a régi alkotó gárda jegyzi. Az összes korábbi epizód létrehozásában részvevő Alekszandr Kurljandszkij ugyanis elhunyt. Az alkotó leghíresebb műve a kultikussá vált No, megállj csak, amelynek legtöbb epizódját két másik alkotótársának (Felix Kandel, Arkagyij Hajt) valamelyikével írta, de némelyiket csak saját maga jegyzett.  Hosszú pályafutása alatt Kurljandszkij további 40 rajzfilmet írt, köztük egy felnőtteknek szólót is a szovjet átlagemberről. A rajzfilmeken kívül írt számos gyermekkönyvet, regényt, sőt sci-fit is.

„A kultikus szovjet rajzfilm sorozat története 1969-ben kezdődött”

A Vjacseszlav Mihajlovics Kotyonocskin rendezte széria első része 1969. június 14-én került a mozikba, a Farkast hangját adó Anatolij Papanov halála miatt 1986-ban pedig a 16., az utolsó. A közben kultusz filmmé nőtt sorozat korábbi fel nem használt felvételeiből összevágva még Papanov hangjával 1993-ban és 1994-ben kiadtak két újabb epizódot, majd 2004-ben új szinkronnal, Igor Hrisztyenko hangjával újabb sorozat született, amelynek sikerén felbuzdulva elkészült újabb húsz rész.

Az alkotók eredetileg az ismert színészt és bárdot, Vlagyimir Viszockijt szemelték ki a Farkas szinkronhangjának, a korabeli pártvezetés azonban ehhez nem járult hozzá. A Farkas karaktere végül teljesen összenőtt Anatolij Papanovval. A Nyúl szinkronhangja eredetileg Klara Rumjanova volt. Számos emlékezetes aláfestő zene színesíti a sorozat akciójeleneteit. A sorozatban többször hallható előadóként Bill Haley. Muszlim Magomajev, Alla Pugacsova, vagy éppen a budapesti Stúdió 11 is. S ha már a magyar vonatkozásoknál tartunk, akkor

„a sorozat főcímzenéje Deák Tamás Vízisí című szerzeményének részlete, melynek előadásában közreműködik a Magyar Rádió Tánczenekara valamint a Harmónia Vokál”

Deák Tamás a Wikipédia szerint mintegy ötven táncdalt, harminc szimfonikus könnyűzenei darabot, húsz jazz-kompozíciót, rajzfilm-, és balettzenék sorát jegyzi. Többek között a Mézga család és a Kérem a következőt! című animációs sorozatok és a Macskafogó animációs film zenéjét szerezte, ő játszotta Lusta Dick szólóját, s mint már említettük, a No, megállj csak! szovjet animációs sorozat főcíméhez is az ő zenéjét használták fel (Vízisí).

Ez az a mese, amiben egy hosszú hajú, trapéznadrágos farkas üldözi a nyulacskát. Először még azért, hogy megegye, később már csak úgy, bosszúból. A nyúl persze mindig kifog rajta, és a végén állandó elemként felhangzik a rekedt kiáltás: Nu zájec, nu págágyí! A Nyúl az alkotók szándéka szerint  a pozitív hőse a sorozatnak, habár sokkal kevesebbet szerepel, mint a farkas és karaktere sincs olyannyira kidolgozva – mely miatt sokan a farkassal szimpatizálnak –, szereplése rendszerint a farkas előli menekülésre korlátozódik. Visszatérő szereplője a rajzfilmnek a roppant erős Víziló (Бегемот), aki hol rendőrként, hol teremőrként, hol pedig boltosként tűnik fel, illetve a Macska (Кошка), aki bűvész, számos színpadi produkcióval tűnik fel, aki roppant érzékeny a tapsra, nagyon igényli azt. Több kisebb szerepben tűnnek fel különböző barátságos medvék is.

Mint a sajatszoba.blog.hu megjegyzi, mivel az animációs film kedvelt szovjet propagandaeszköz volt, szinte érthetetlen, hogy miként lehetett a sorozat főszereplő egy deviáns, láncdohányos huligán, aki csúfot űz a rendőrségből, kombájnnal kergeti a Nyulat, és reflexből behúz egyet a kacsának. A blogger jó szemmel emeli ki, hogy

„a rózsaszín inges, hosszú hajú Farkas az „élősködő”, nyugatmajmoló értelmiségi figuráját testesíti meg, vagyis ő az osztályellenség. Ám a karakter olyan életszerűre és szórakoztatóra sikeredett, hogy egyből sztárrá vált”

Már csak az kellett volna, hogy Viszockij legyen a szinkronhangja, ahogy tervezték. Az eredeti leosztás szerint a Nyúl a jó gyerek, a tisztes polgár. Mellesleg kimondottan idegesítő, izgága jószág, aki ha teheti, borsot tör a Farkas orra alá. Ezeket a karaktereket legfeljebb a gyerekek érezhették fekete-fehérnek. Ahogy egyszerű melósok beszélnek róluk egy anekdota szerint, jól mutatja, hogyan látta őket a néplélek: „A Farkas a testvérünk, egy munkás fickó, mint te meg én, a Nyúl pedig egy besúgó ügynök.” 

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.