Kezdőlap » Fókuszban » Folytatódik a «Ну, погоди!»

Folytatódik a «Ну, погоди!»

A kultikus szovjet rajzfilm sorozat indulásának 50. évfordulója újabb részek forgatására ihlette a Szojuzmultfilmet

Újabb 26 rész megrajzolását határozta el a legismertebb és legkedveltebb szovjet rajzfilm, a No, megállj csak! (oroszul: Ну, погоди!) megszületésének 50. évfordulója alkalmából a több mint másfél ezer rajzfilmat jegyző, 1936-ban alapított Szojuzmultfilm. Ezt a nyolcadik alkalommal megrendezett szentpétervári kulturális fórumon felszólalva a filmstúdió vezetője Juliana Szlaseva jelentette be. Mint arról a TASZSZ beszámol, 26 új rész készül el, s ebből az elsőt 2020 nyarán láthatják a Farkas és a Nyúl kalandjainak kedvelői. A kezdeményezést értékelve a kultúrát felügyelő miniszterelnök-helyettes Olga Gologyec kijelentette, a sorozat újraindítása ajándék a gyerekeknek.

„A kultikus szovjet rajzfilm sorozat története 1969-ben kezdődött”

A Vjacseszlav Mihajlovics Kotyonocskin rendezte széria első része 1969. június 14-én került a mozikba, a Farkast hangját adó Anatolij Papanov halála miatt 1986-ban pedig a 16., az utolsó. A közben kultusz filmmé nőtt sorozat korábbi fel nem használt felvételeiből összevágva még Papanov hangjával 1993-ban és 1994-ben kiadtak két újabb epizódot, majd 2004-ben új szinkronnal, Igor Hrisztyenko hangjával újabb sorozat született, amelynek sikerén felbuzdulva elkészült újabb húsz rész.

Az alkotók eredetileg az ismert színészt és bárdot, Vlagyimir Viszockijt szemelték ki a Farkas szinkronhangjának, a korabeli pártvezetés azonban ehhez nem járult hozzá. A Farkas karaktere végül teljesen összenőtt Anatolij Papanovval. A Nyúl szinkronhangja eredetileg Klara Rumjanova volt. Számos emlékezetes aláfestő zene színesíti a sorozat akciójeleneteit. A sorozatban többször hallható előadóként Bill Haley. Muszlim Magomajev, Alla Pugacsova, vagy éppen a budapesti Stúdió 11 is. S ha már a magyar vonatkozásoknál tartunk, akkor

„a sorozat főcímzenéje Deák Tamás Vízisí című szerzeményének részlete, melynek előadásában közreműködik a Magyar Rádió Tánczenekara valamint a Harmónia Vokál”

Deák Tamás a Wikipédia szerint mintegy ötven táncdalt, harminc szimfonikus könnyűzenei darabot, húsz jazz-kompozíciót, rajzfilm-, és balettzenék sorát jegyzi. Többek között a Mézga család és a Kérem a következőt! című animációs sorozatok és a Macskafogó animációs film zenéjét szerezte, ő játszotta Lusta Dick szólóját, s mint már említettük, a No, megállj csak! szovjet animációs sorozat főcíméhez is az ő zenéjét használták fel (Vízisí).

Ez az a mese, amiben egy hosszú hajú, trapéznadrágos farkas üldözi a nyulacskát. Először még azért, hogy megegye, később már csak úgy, bosszúból. A nyúl persze mindig kifog rajta, és a végén állandó elemként felhangzik a rekedt kiáltás: Nu zájec, nu págágyí! A Nyúl az alkotók szándéka szerint  a pozitív hőse a sorozatnak, habár sokkal kevesebbet szerepel, mint a farkas és karaktere sincs olyannyira kidolgozva – mely miatt sokan a farkassal szimpatizálnak –, szereplése rendszerint a farkas előli menekülésre korlátozódik. Visszatérő szereplője a rajzfilmnek a roppant erős Víziló (Бегемот), aki hol rendőrként, hol teremőrként, hol pedig boltosként tűnik fel, illetve a Macska (Кошка), aki bűvész, számos színpadi produkcióval tűnik fel, aki roppant érzékeny a tapsra, nagyon igényli azt. Több kisebb szerepben tűnnek fel különböző barátságos medvék is.

Mint a sajatszoba.blog.hu megjegyzi, mivel az animációs film kedvelt szovjet propagandaeszköz volt, szinte érthetetlen, hogy miként lehetett a sorozat főszereplő egy deviáns, láncdohányos huligán, aki csúfot űz a rendőrségből, kombájnnal kergeti a Nyulat, és reflexből behúz egyet a kacsának. A blogger jó szemmel emeli ki, hogy

„a rózsaszín inges, hosszú hajú Farkas az „élősködő”, nyugatmajmoló értelmiségi figuráját testesíti meg, vagyis ő az osztályellenség. Ám a karakter olyan életszerűre és szórakoztatóra sikeredett, hogy egyből sztárrá vált”

Már csak az kellett volna, hogy Viszockij legyen a szinkronhangja, ahogy tervezték. Az eredeti leosztás szerint a Nyúl a jó gyerek, a tisztes polgár. Mellesleg kimondottan idegesítő, izgága jószág, aki ha teheti, borsot tör a Farkas orra alá. Ezeket a karaktereket legfeljebb a gyerekek érezhették fekete-fehérnek. Ahogy egyszerű melósok beszélnek róluk egy anekdota szerint, jól mutatja, hogyan látta őket a néplélek: „A Farkas a testvérünk, egy munkás fickó, mint te meg én, a Nyúl pedig egy besúgó ügynök.” 

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.