Kezdőlap » Politika » „Fehér Hattyúk” az Északi-sark felett
A haderő modernizálásának keretében megújul az orosz légierő gyöngyszemének tartott Tu-160-as szuperszonikus bombázó #moszkvater

„Fehér Hattyúk” az Északi-sark felett

A haderő modernizálásának keretében megújul az orosz légierő gyöngyszemének tartott Tu-160-as szuperszonikus bombázó. A szovjet idők óta először repült át az Északi-sark felett két Tu-160-as. Mint arról a védelmi minisztérium a napokban beszámolt, az orosz légierő gyöngyszemének tartott szuperszonikus stratégiai bombázók még augusztusban Szaratovból indulva repültek a csukcsföldi Anadirba. A több mint 8 ezer kilométeres visszaúton azt a parancsot kapták, hogy az Északi-sarkkörön át repüljenek. Közben légi utántöltéssel kaptak üzemanyagot, a Komi Köztársaság területén lévő lőtéren pedig földi célokra lőttek ki rakétákat.

A haderő modernizálásának keretében megújul az orosz légierő gyöngyszemének tartott Tu-160-as szuperszonikus bombázó #moszkvater
A haderő modernizálásának keretében megújul az orosz légierő gyöngyszemének tartott Tu-160-as szuperszonikus bombázó
Fotó:EUROPRESS/AFP/Vladimir Fedorenko/Sputnik

A legnagyobb és a legnehezebb valaha épült szuperszonikus repülőgép, egyben a leggyorsabb jelenleg is hadrendben álló bombázó. Ráadásul a repülés szerelmesei szerint olyan gyönyörű, mint egy fehér hattyú. Ez a Tupoljev iroda által az amerikai B-1 Lancer bombázóra válaszul még a múlt század ’70-es éveiben kifejlesztett Tu-160-as a stratégiai bombázó, amelyet Oroszországban Fehér Hattyú, a NATO-ban Blackjackként ismernek. Már idáig is legendákat zengtek róla, s már a tervezett határidő előtt a levegőbe emelkedhetett az első, a kazanyi Gorbunov repülőgép gyárban elkészült modernizált változata a Tu-160M2. A tesztrepülések után tervek szerint 2020-21-ben évi 3-4 géppel megkezdődhet a sorozatgyártás is, hiszen az orosz légierő 50 darabot szándékozik vásárolni belőle. Közben a jelenleg repülő 16 Tu-160-ast is modernizálják.

A Tu-160-as stratégiai nehézbombázó 1981-ben repült először, s 1984-től 1992-ig a prototípusokkal együtt 33 darab készült belőlük, majd jóval a sorozatgyártás leállítása után 2000-ben és 2008-ban külön szerződés alapján még kettő. Még 1987-ben állították szolgálatba, s mivel rendkívül drága, jelenleg 16 van szolgálatban. Részt vettek a szíriai bombázásokban is, s rendszeresen szerepelnek a hírekben emellett azért is, mert az új hidegháborúban Moszkva ezekkel demonstrálja időről időre az erejét. Járőrözéseik során meg-megsértik a NATO országainak légterét, amelynek híre végigfut a világsajtón.

„A változtatható szárnyszögű szuperszonikus, a hangsebesség több mint kétszeresével repülő stratégiai nehézbombázó a világ legnagyobb harci repülőgépe”

Összesen 40 tonnányi fegyverzetet szállíthat, fő fegyverei a szubszonikus robotrepülőgépek. Az új M2-es változat módosított dizájnnal, korszerűsített hajtóművekkel, repülési rendszerekkel először tavaly novemberben mutatkozott meg. ATu-160M2 repülőgép új avionikát, kommunikációs és fedélzeti rádióelektronikai berendezéseket, valamint elektronikai harc megvívására szolgáló eszközöket is kapott, s az új körülményekhez igazodva a hagyományos és precíziós bombák mellett többek között nagy hatótávolságú irányított rakétákkal lesznek felszerelve.

A hadrendbe állításukig a Tu-160-as mellett repül a még 1956-ban szolgálatba lépett, de többször megújított Tu-95-ös család (NATO kódnevén Bear) is, s szó volt róla, hogy 2019-től már repülni fog, 2023-2025 között pedig harcra kész lesz a teljesen új, lopakodó PAK DA stratégiai nehézbombázó. Szakértők szerint azonban Moszkva két ilyen költséges programot aligha képes egyszerre futtatni, így arra a számítanak, hogy a az új geberációs lopakodó fejlesztése egy időre legalábbis lelassul.

Ez a fejlesztés is mutatja, hogy az orosz haderőreform nem áll le. A katonai kiadásokra a teljes szövetségi költségvetés mintegy 20 százaléka jut, mely a második legnagyobb egyszeri tétel a szociális kiadások után. A hivatalos költségvetésen felüli kiadásokkal együtt pedig ez akár a 25 százalékot is elérheti, bár így is jóval elmarad az amerikaitól. Mint a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont legutóbbi, Jójárt Krisztián által jegyzett jelentése is rámutat, Oroszország katonai költségvetése az 1990-es években folyamatosan csökkent. A költségvetés körülbelül 75 százalékát ráadásul a személyi kiadások emésztették fel ebben az időszakban, miközben a tíz évre szóló fegyverkezési programok mindegyike kudarcba fulladt. A kedvező gazdasági folyamatoknak köszönhetően 2000-től lehetőség nyílt a védelmi költségvetés ütemes növelésére. A 2011-ben bevezetett és 2020-ig előirányzott tízéves állami fegyverkezési program első öt éve sikerrel zárult. Az Oroszország elleni szankciók és az olajárcsökkenés miatt azonban a program második periódusának végrehajtása egyre nagyobb terhet jelent a költségvetés számára. 2016 októberében a védelmi költségvetés folyamatos csökkentését irányozták elő az elkövetkező három évre. Az a tény azonban, hogy a csökkentés jóval alul marad a számos más területen már 2015-ben végrehajtott 10 százalékos forráselvonáshoz képest, azt bizonyítja, hogy a Kreml számára a védelmi szektor továbbra is prioritást élvez. Ezt a Patriot parkba látogatva a minap Vlagyimir Putyin már magával a vizt tényével, az egyik új fegyver kipróbálásával is megerősítette.

„A megváltozott geopolitikai környezeten túl számos egyéb tényező késztetheti arra az orosz vezetést, hogy folytassa az ambiciózus fegyverkezési programot”

Ilyen például a védelmi ipari komplexum lobbi ereje, ugyanis a hadiipar Oroszországban nagyon befolyásos érdekkör. Komoly érdekérvényesítési lehetőséget biztosít a hadiipar számára az a tény is, hogy mintegy 2,5-3 millió embernek ad munkát, azaz a gyáripari állások mintegy 20 százalékát teszi ki Oroszországban.  S ez már szociális és politikai kérdés is. A hadiipari megrendelések magas szinten tartása mögött gazdasági indokok is meghúzódhatnak. A kőolajár csökkenésével ugyanis Oroszország exportbevételei drámai mértékben apadtak. Ezzel összefüggésben az orosz fegyverexport 4,4 százalékos részesedése a teljes kivitelből történelmi csúcsot ért el 2015-ben. Ez azonban kevésbé a volumen abszolút értelemben vett növekedésének volt köszönhető (2011 óta 10 százalékot nőtt), mint inkább az alacsony olajár miatt hiányzó olajbevételeknek, így a teljes export csökkenésének. Ennek ellenére racionális lépés Moszkva részéről a hadiipar magas állami megrendelésekkel történő támogatása, hiszen az növelheti az iparág versenyképességét a külföldi piacokon, így hosszabb távon további exportbevételeket eredményezhet. A fegyverexport fellendítésének szándékára utal a szíriai orosz katonai beavatkozás módja is. Moszkva a művelet során mintegy 162 különböző fegyvert próbált ki, amelyek egy részének bevetése katonai szempontból teljesen indokolatlan volt.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.