„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
„Európa a két nagyhatalom között rekedt, miközben technológiai szuverenitása gyakorlatilag nem létezik”
Fotó:EUROPRESS/PHILIPPE LOPEZ/AFP
Az Egyesült Államok és Kína között zajló technológiai háború újabb frontja a ritkaföldfémek piacán nyílt meg, és bár a felek egymást próbálják túlszárnyalni, a legnagyobb vesztes nem Peking és nem is Washington, hanem Európa lehet.
„A kontinens kettős függősége – az amerikai digitális infrastruktúrától és a kínai ásványfeldolgozó ipartól – most válik igazán végzetessé”
Kína az elmúlt harminc évben világelsővé vált az 54 stratégiai jelentőségű nyersanyag többségének feldolgozásában. Ma gyakorlatilag bármilyen ásványt harminc százalékkal olcsóbban dolgoz fel, mint nyugati versenytársai. Most pedig éppen kiterjesztette az exportellenőrzést a 17 ritkaföldfém közül 12-re.
„Ez a lépés már egyértelműen azt jelzi, hogy Kína az ellátási láncok fölötti ellenőrzést stratégiai fegyverként használja”
A ritkaföldfémek kulcsszerepet játszanak a modern haditechnikában – a drónoktól és tankoktól a tengeralattjárókig és rakétákig mindenben ott vannak. Az iráni-izraeli konfliktusban június első hetében mintegy 800 rakétát indítottak el, darabonként két és húsz kilogramm közötti ritkaföldfém-tartalommal. Becslések szerint tehát 1,6 és 16 tonna közötti mennyiségű ritkaföldfémet használtak el egyetlen hét alatt. Ukrajna drón háborús sikerei sem függetlenek a kínai technológiától. A fronton használt eszközök elektronikája, mágnesrendszerei és vezérlőegységei nagyrészt Kínából származnak. Ma már Kijev nemcsak az európai fegyverszállítmányok leállása miatt aggódhat, hanem amiatt is, hogy Peking exportellenőrzései mikor bénítják meg a technológiai utánpótlást.
„Amint arra a Financial Times publicisztikája rámutat, a ritkaföldfémek exportkorlátozásai szervesen illeszkednek az Egyesült Államok és Kína közötti technológiai háborúba, ahol a tét az ipari jövő feletti uralom”
Mesterséges intelligencia, kvantumszámítás, rakétatechnológia, robotika, drónok – mindkét hatalom úgy látja, hogy ezekben az ágazatokban dől el a 21. század katonai és gazdasági egyensúlya. Washington a háborúban a legfejlettebb chipekhez való kínai hozzáférést korlátozza, Peking pedig a nyersanyagok export tilalmával vág vissza.
„Ebbe a geopolitikai satuba szorult be Európa”
Bár az európai zöld átmenet politikai és immár öndefiniáló központi elem a kontinensen, az utóbbi években rá kellett jönnie még Brüsszelnek is, hogy az akarat mögött egyáltalán nincs meg az annak végigveréséhez szükséges technológia. A nap- és szélenergia, az elektromos járművek és az akkumulátorgyártás piacát egyaránt Kína dominálja. Az Egyesült Államok legalább próbálkozik, megkezdte saját ritkaföldfém iparának újjáépítését, miközben Európa továbbra is brüsszeli konferenciákon vitatkozik a „kritikusnyersanyag-stratégiáról”, az uniós bányászati kezdeményezései pedig rendre megbuknak a környezetvédelmi ellenálláson.
„Európa a két nagyhatalom között rekedt, miközben technológiai szuverenitása gyakorlatilag nem létezik”
Az amerikai digitális infrastruktúra és felhőszolgáltatások nélkül nem működtethet, a kínai ritkaföldfém-feldolgozás nélkül pedig nem gyárthat semmit, ami a jövő iparágaihoz kapcsolódik. Miközben Washington és Peking százmilliárdokat öl saját iparágaiba, az uniós befektetések szinte komikusan kicsinek tűnnek. Ezzel pedig Európa végleg elveszítheti az ipari önrendelkezését, és vagy Washington, vagy Peking, de leginkább mindkettő gazdasági hűbérese lesz – írja az FT.
Az írást jegyezte: Révész Béla Ákos
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Annyira azért nem rossz a helyzet, mert a tajvani TSMC négy nanométeres csipjeinek gyártósorát Hollandiában fejlesztették és gyártják. Ultraibolya fény kell hozzá, napsütés pedig van ott bőven, miért nem ott csinálják a csipeket nem is értem.
De nem ez a lényeg, túl lehet lendülni rajta, ha a fél világgal nem veszünk össze, a lényeg a csipek beépítése az eszközökbe, de még inkább a működtető szoftverek, amihez ész kell, nem technológia.
Viszont a király az informatika alkalmazása, a többit meg lehet venni, arra való a Mastercard. Azt úgyis csippel együtt szankciózzák, nincs benne kockázat, viszont azon már pénzzel se lehet segíteni, ha hülye valaki. A múltkor kórházban ki volt írva a regisztratúrán, hogy elnézést a lassú ügyintézésért és a hosszú sorokért, de átálltak számítógépes betegirányításra. Azonnal dobtam egy hátast, és beutalót kértem a bolondok házába, mert biztos én vagyok a hülye, hogy beszorultunk a nagyhatalmak satujába – na de ennyire?
HandaBandy says:
Kis kiegészítés.
Az ASML fotólitográfiai berendezéseket gyárt és szállít, gyakorlatilag monopolhelyzetben ezen a speciális piacon. Ennyi maradt a PHILIPS-ből.
Az ASML _NEM_ gyártósort szállít. Pl. nem mérőautomatákat.
Nagyon sok integrált áramkörhöz nem szükséges “cutting edge” technológia.
Tuco says:
“miért nem ott csinálják a csipeket nem is értem”
Azért, mert a korszerű csipek tervezése és gyártása komoly szakértelmet és hatalmas tőkebefektetést igényel. Ebben az iparágban a több évtizedes tervezői és gyártói tapasztalat szinte behozhatatlan versenyelőnyt jelent az esetleges új piaci szereplőkkel szemben. Nem véletlen, hogy a világ asztali processzorainak többségét még mindig két amerikai nagyvállalat (Intel és AMD) állítja elő.
HandaBandy says:
” még mindig két amerikai nagyvállalat (Intel és AMD) ”
Ez az IBM-nek az akkori döntéséből következik, nevezetesen, hogy az x86 architektúrára voksolt, indirekten helyzetbe hozva egy jelentéktelen garázscéget is, a Microsoftot. Az INTEL, AMD processzorban jó és nagyjából ennyi is az ő ténykedésük. Közben jócskán kinőtte magát az ARM világ is, csakhogy a nagyságrendekkel is tisztában legyünk. Mivel az ARM is stack gép nagy itt is a potenciál felfelé. A TSMC pedig megkerülhetetlen. Egy 24 milliós országbéli cégéről beszélünk.