//Díjazott ruszofóbia

Díjazott ruszofóbia

MEGOSZTÁS

Putyin rendszerének „leleplezéséért” az idei Pulitzer-díjat a külpolitikai újságírás kategóriában a The New York Times kapta

Kiosztották az Egyesült Államokban az idei Pulitzer-díjakat. Az Egyesült Államok legrangosabb, nagy becsben álló újságírói kitüntetéséről van szó. S mivel az etalonnak tartott angolszász típusú újságírás bölcsőjében osztják, így a díjazott írások sokak számára példát és irányt is mutatnak.

Ezért aztán meg sem lepődhetünk azon, hogy a külpolitikai újságírás kategóriában az idén bíráló bizottság a liberális The New York Times szerkesztőségét jutalmazta. Mégpedig a méltatás szerint az orosz kormányzati gyakorlatról nagy kockázatok árán elkészült riportokért.

„S hogy ez miért nem meglepő? Mert manapság a fősodor médiában zsinórmérték Putyin rendszerének leleplezése”

A New York Times újságírói „leleplezték” azt a titkos orosz struktúrát, amely állítólag éjt nappallá téve dolgozik Európa destabilizálásán, érvényesíti az érdekeit Afrikában és Líbiában. Aztán kiderítették, hogy miként mérgezték meg az oroszok a bolgár üzletembert Emeljan Gebrevet, és lerántották a leplet arról, hogy miként bombáztak orosz gépek kórházakat és civil objektumokat Szíriában.

„Azt most hagyjuk, hogy egy-egy ilyen írásért milyen nagy kockázatot kell vállalni, sokkal fontosabb az iránymutatás”

S mikor a hazai sajtó mélyrepülésén kesergünk – teszem hozzá, joggal – azt se felejtsük el, hogy sokszor az úgynevezett fejlett Nyugaton sem megy ez a másképp. Legfeljebb kulturáltabb stílusban. A politikai elit pedig ott is jutalmazza az üzeneteit a választókhoz hibátlanul eljuttató, felerősítő médiumokat.

„A kelet-nyugati szembenállás korában egy amerikai külpolitikai újságíró akkor számíthat bizton elismerésre, ha a State Department irányvonalát követve „leleplezi” az ország fő ellenségét. Ma Putyin rendszerét, holnap nagy eséllyel már Hszi Csin-pingét”

Ilyen az élet! Háború van, információs háború, amelynek frontharcosai az új etalonok. Had ne mondjam, hősök. Tényleg itt tart ma az újságírás? A beteges ruszofóbia Pulitzer-díjat ér? Ez lenne az irány? Akkor ne csodálkozzunk, ha itthon az egyik oldal Orbán dicsőítését, míg a másik a szidalmazását jutalmazza! De mi lesz így a belgákkal?! No, meg az oly sokat emlegetett objektív, tárgyszerű, pártatlan újságírással? Vagy ilyen nem is volt soha, csak az álmainkban élt?  Én már nem is tudom…

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.