Kiosztották az Egyesült Államokban az idei Pulitzer-díjakat. Az Egyesült Államok legrangosabb, nagy becsben álló újságírói kitüntetéséről van szó. S mivel az etalonnak tartott angolszász típusú újságírás bölcsőjében osztják, így a díjazott írások sokak számára példát és irányt is mutatnak.
Ezért aztán meg sem lepődhetünk azon, hogy a külpolitikai újságírás kategóriában az idén bíráló bizottság a liberális The New York Times szerkesztőségét jutalmazta. Mégpedig a méltatás szerint az orosz kormányzati gyakorlatról nagy kockázatok árán elkészült riportokért.
„S hogy ez miért nem meglepő? Mert manapság a fősodor médiában zsinórmérték Putyin rendszerének leleplezése”
A New York Times újságírói „leleplezték” azt a titkos orosz struktúrát, amely állítólag éjt nappallá téve dolgozik Európa destabilizálásán, érvényesíti az érdekeit Afrikában és Líbiában. Aztán kiderítették, hogy miként mérgezték meg az oroszok a bolgár üzletembert Emeljan Gebrevet, és lerántották a leplet arról, hogy miként bombáztak orosz gépek kórházakat és civil objektumokat Szíriában.
„Azt most hagyjuk, hogy egy-egy ilyen írásért milyen nagy kockázatot kell vállalni, sokkal fontosabb az iránymutatás”
S mikor a hazai sajtó mélyrepülésén kesergünk – teszem hozzá, joggal – azt se felejtsük el, hogy sokszor az úgynevezett fejlett Nyugaton sem megy ez a másképp. Legfeljebb kulturáltabb stílusban. A politikai elit pedig ott is jutalmazza az üzeneteit a választókhoz hibátlanul eljuttató, felerősítő médiumokat.
„A kelet-nyugati szembenállás korában egy amerikai külpolitikai újságíró akkor számíthat bizton elismerésre, ha a State Department irányvonalát követve „leleplezi” az ország fő ellenségét. Ma Putyin rendszerét, holnap nagy eséllyel már Hszi Csin-pingét”
Ilyen az élet! Háború van, információs háború, amelynek frontharcosai az új etalonok. Had ne mondjam, hősök. Tényleg itt tart ma az újságírás? A beteges ruszofóbia Pulitzer-díjat ér? Ez lenne az irány? Akkor ne csodálkozzunk, ha itthon az egyik oldal Orbán dicsőítését, míg a másik a szidalmazását jutalmazza! De mi lesz így a belgákkal?! No, meg az oly sokat emlegetett objektív, tárgyszerű, pártatlan újságírással? Vagy ilyen nem is volt soha, csak az álmainkban élt? Én már nem is tudom…
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
V.Kun Sándor says:
Egyetértek a cikk írójával és a cikkben leírtakkal!
Ant Szvet says:
adalék: https://www.magyardiplo.hu//index.php?option=com_content&view=article&id=2849#Itemid=48