//Az aranykor hajnalán
"bizonyos vagyok benne, hogy a sámánság túléli a mi technokrata tombolásba süllyedő civilizációnkat is" #moszkvater

Az aranykor hajnalán

MEGOSZTÁS

Cikksorozatunk első részében említettük, hogy napjainkban újra reneszánszát éli a sámánizmus. Kónya Bencével, a sámánizmus kutatójával, a Pécsi Tudományegyetem külügyi koordinátorával folytatjuk beszélgetésünket, hogy megtudjuk, milyen szerepet tölt be a sámánizmus a mai társadalmakban.

Tompos Gergő írása a #moszkvater.com számára

"bizonyos vagyok benne, hogy a sámánság túléli a mi technokrata tombolásba süllyedő civilizációnkat is" #moszkvater
„bizonyos vagyok benne, hogy a sámánság túléli a mi technokrata tombolásba süllyedő civilizációnkat is”
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Vyatkin/Sputnik

– Az előző cikkben beszéltünk a sámánizmus rendkívüli alkalmazkodó képességeiről, amelyek segítségével átvészelte a viharos évszázadokat. Milyen szerepet tölt be mindennapjainkban a sámánizmus?

– Manapság a sámánok egyértelműen jobb helyzetben vannak, a posztszovjet területeken virágzásnak indult, ami addig esetleg „búvópatakként” vegetált. A Szovjetunió összeomlásával az ideológiai nyomás is megszűnt, nem csak az üldözések. Sőt, a feléledő identitáskeresés, amely néha lokális nacionalizmusokban ölt testet, gyakran lát potenciált a helyi sámánban. A legtöbben spirituális gyógyítóként tekintenek rá, de sokan folyamodnak hozzájuk tisztító szertartásért vagy jóslatokat kérnek valamint sokan közülük közösségi vezetők, véleményvezérek. A gyógyító tevékenységet azért is szükséges kiemelni, mivel a sámáni technika alkalmazható bizonyos lelki problémák, betegségek gyógyításánál. Meg kell említeni, hogy a kilencvenes években pszichiátriai kongresszusokon foglalkoztak a sámáni gyógyító technikákkal. De hadd mondjak egy magyar vonatkozást is. Az OPNI-ban (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – amikor még létezett) sámáni jellegű, kísérleti dobolóköröket szerveztek Dr. Frecska Ede pszichiáter professzor vezetésével, és nagyon jó eredményeket értek el például a depresszió és visszaeső depressziósok kezelésénél.

– Változott-e valamit ez a szerep a régmúlthoz képest?

– Ha jól megnézzük, bizonyos szerepek eltűntek vagy egyszerűen okafogyottá váltak. Nem nagyon hallani például arról, hogy a sámánok szabadlelkükkel, állatalakban küzdenek egymással, viszont a tisztító-gyógyító, jós, közösségi vezető jelen van. Azt mondanám tehát, hogy a szerep a lényegét tekintve, nem változott. Pontosan azért, mert a fő csapásirányt szem előtt tartva zseniálisan tudott alkalmazkodni, változni és adaptálódni a körülményekhez és „követelményekhez”.

– Feltételezem, Eurázsiában a sámánizmus kapcsán egyenlőtlen területi eloszlásról beszélhetünk. Hol találhatóak a legnagyobb gócpontok?

– Így van, vannak olyan népek és kultúrák, ahol nem alakult ki sámánság, vagy volt, csak eltűnt, estleg „nyomokban található”. Ha például a mitológiájukat vizsgáljuk például a kelta és germán népeknél. Vannak népek, ahol létezett, de kiirtották, így csak valamiféle néprajzi rekonstruálásról lehet szó. Magyar táltost vagy számi (lapp) sámánt nem nagyon találunk. Újjáéledő és megerősödő sámánságról beszélhetünk a burjátok, tuvák, csukcsok, kirgizek, mandzsuk, daurok kapcsán. Tehát szibériai, belső-ázsiai, távol-keleti népekről beszélünk. Nem hinném, hogy gócpontokról beszélhetnénk. Úgy semmiképpen, mint például Róma, Jeruzsálem vagy Mekka. Én inkább elterjedésről beszélnék. Ha magunk elé képzeljük Eurázsia térképét, akkor északnyugaton a számikat (régebben: lappok) találjuk, nyugaton – jó lenne mondani, hogy a magyarokat, de hát erről már beszéltünk. Szibéria és Belső Ázsia népei, az Altaj vidéke, az északkeleti tundrák csukcsai jó példák. Ha továbbra is elterjedési határokat keresünk, akkor délen a nepáli magarokat találjuk, aztán Japán északi részén az őslakos ajnukat, végül keletre a dél-koreai sámánnőket. Ez utóbbi azért érdekes, mivel az egyetlen terület, ahol  a sámánság intézményes kereteket öltött, és jelentősen hozzájárul a dél-koreai identitástudathoz. A koreai sámánnő – mudang – még tagsági igazolvánnyal is rendelkezik, és szertartásaik vetekednek egy színházi előadás varázslatosságával és látványvilágával.

– Hozzájárult-e a 21. század politikai berendezkedése, illetve az egyház szerepének a gyengülése az újravirágzáshoz? Kijelenthetjük, hogy „vissza a gyökerekhez”?

– A 20. századi totális diktatúrák visszaszorulása egyértelműen kedvező volt ebből a szempontból. A kilencvenes években az „elzártabb” kelet-európai és posztszovjet térségben keletkező „vallási-spirituális vákuumba” mindenféle új vallási mozgalom, csoport, szekta stb. nyomult be. Szóval ez nem sámánság-specifikus volt, de biztosan adott egy löketet a sámánságnak is. Ahol létezett, ott erősödött, ahol létezett a hagyomány, újra megjelent. Nem szeretném szembeállítani az egyházakat és világvallásokat a sámánsággal (hiszen, alapvetően nem is vallás – erről már beszéltünk), mivel az intézményesült vallások hívővesztése sokkal összetetteb szociokulturális jelenség, mintsem valamiféle romantikus „vissza a gyökerekhez” gondolattal el lehetne intézni. Nem csak a sámánság, de sokféle new age, neopogány és más „kulturális divat” vonzza az embereket. A választás szabadsága tehát megvan, erre jó példa, hogy Kizilben, Tuva fővárosában a kórház pont szemben található sámánok közösségi házával. Mindenki eldöntheti, hova megy be. A fentiekkel nem szeretném és nem is akarom lebecsülni a hagyomány erejét. A néhány éve elhunyt Michael Harner, aki – többek között – létrehozott egy alapítványt, melynek célja az volt, hogy amerikai őslakos fiataloknak megtanítsa az egyébként saját, de elhanyagolt mítoszait, sámáni tudását. Az történt, hogy az etnológus-folklorista által megmentett „tudást” átadják az indián ifjúságnak, a saját tudásukat, mely feledésbe merült… Az őslakos közösséget sújtó problémák, mint például a fiatalkorú bűnözés, alkohol- és drogfogyasztás mérhetően csökkent ezekben a közösségekben. Ez valóban egy nagyon pozitív „vissza a gyökerekhez” jelenség. Emellett ne feledjük, a sámán közösségi ember!

– Hogyan jelenik meg a sámánság a modern kommunikációs eszközök segítségével, hogyan lovagolja meg a megújult lehetőségeket? 

– Amit a sámánok kapcsán eddig a világtörténelmen végigpillantva láttuk, az erős hagyományőrzés mellett a gyors alkalmazkodás és adaptálódás kulcsfontosságú volt. Én bizakodó vagyok a sámánság jövőjével kapcsolatban – él és virul, és használja a technikai lehetőségeket. A szociális média, az internet összekapcsolja az embereket, ezek nélkül nehezen jöhetne létre olyan találkozó, mint például Tuvában a „13 sámán hívása”, amely egy ottani nemzetközi-interetnikus fesztivál része, melynek során helyi sámánok nyugati (neo)sámánokkal, érdeklődőkkel dobolnak együtt. Még két konkrét példa: facebookon is lehet találni szibériai sámánt, instagramon is lehet követni az Egyesült Államokban élő, koreai származású sámánnőt. Hogy a globalizáció, a gyors információáramlás hogyan befolyásolja hosszú távon a sámánságot, majd meglátjuk. Még nem láttam hiteles sámánt tévén keresztül gyógyítani. Ne mossuk őket össze a céges marketing által összegründolt sarlatánokkal! Amit kiemelnék, bizonyos vagyok benne, hogy a sámánság túléli a mi technokrata tombolásba süllyedő civilizációnkat is.

– Nagy port kavart, fogalmazzunk úgy, elérte célját a jakut sámán „ördögűző” menetelése a közelmúltban. Erről mi a véleménye? 

– Mivel nem ismerem az urat, így nem ismerhetem igazából az ő motivációit és – valljuk be -, esetében nyilvánvaló, hogy politikai erők játszmájának a részese – elszenvedője? – lett. Ennek okán nem szeretnék mindenféle feltételezésekbe bocsátkozni, az viszont biztos, hogy az orosz ellenzéki és kormánypárti média és diskurzus is felhasználta őt. Számomra (mint történésznek) a legérdekesebb az, hogy az orosz kultúrtörténetben nem ritka, amikor a vezetőt vagy uralkodót összekapcsolják az ördögi erőkkel (keresztény kontextusról beszélünk, a félreértések elkerülése végett). Nagy Pétert például az orosz népi vallásosság egy formája gyakorlatilag Antikrisztusként azonosította, ám pontosan a fentiek miatt nem szeretnék öncélú következtetéseket levonni. Számomra – személyes vélemény – ő igazából egy szimpatikus, de nagyon cervantes-i figura, egy 21. századi Don Quijote.

MEGOSZTÁS