„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
„Végül, a leállított lőszer segélyek alapvetően a Pentagon saját raktáraiból származtak, ahol az üresedést éppen az ipari kapacitáshiány miatt elég nehézkes pótolni”
Fotó:EUROPRESS/Mustafa Ciftci/ANADOLU/AFP
Nem érte váratlanul Ukrajnát, hogy Donald Trump elnök egyik pillanatról a másikra leállította a Kijevbe irányuló létfontosságú lőszer szállítmányokat. Bár a hiányzó mennyiségnek Európa a töredékét sem tudja pótolni, Zelenszkij hosszú hetek óta készen áll a tervvel, ami az egyszerűségében is súlyos problémákat vet fel. Az ukrán elnök ugyanis arra kéri európai szövetségeseit, hogy
„vásárolják meg ők a fegyvereket, fegyver rendszereket és lövedékeket az Egyesült Államoktól, majd adják át az egészet Kijevnek”
Ez az új megközelítés be tudna épülni a védelmi költségvetésnek a NATO-csúcstalálkozón vállalt, az éves GDP 5 százalékát kitevő növelésébe. A tagállamok ugyanis abban állapodtak meg, hogy a felhizlalt büdzséknek az ukrán fegyver egélyek is részei lehetnek. Bár a háborúpárti európai államok máris lelkesen üdvözlik az ötletet (immár szó szerint) a saját nemzeti össztermékük feldarabolásáról, a végső szó Trumpé lesz, aki annak ellenére, hogy valóban üzleti alapokra helyezte az egész amerikai külpolitikát, egyáltalán nem biztos, hogy ilyen megállapodást akarna kötni Európával. Joga van hozzá, hogy nemet mondjon – vagy csak azzal a kikötéssel adjon el bármit az európai államoknak, hogy az nem juthat át az ukrán határon. Ez a verzió illeszkedne leginkább egy nem szigorúan üzleti alapú béketeremtő tervbe.)
„Paradox módon ugyanakkor a stratégiai autonómiát hangoztató Európa éppen azt tenné, amit nem akar, az európai hadiipar fellendítése helyett még több amerikai terméket vásárolna, ráadásul még csak nem is saját célra, hanem ajándékul Ukrajnának”
Ha még ez sem lenne elég, a Pentagon éppen a készlet- és kapacitás hiánnyal magyarázta az ukrán szállítmányok azonnali leállítását, illetve azzal, hogy az amerikai védelmi prioritás már elsősorban a Közel-Keletre (és Kínára) fókuszál, vagyis a fegyverszállítmányok célországai megváltoztak. Ennek fényében különös lenne, ha Washington fegyvereket adna el európai országoknak úgy, hogy tudja, a vevők csupán tranzitországok, a szállítmányok pedig valójában az ukrajnai háború meghosszabbításának eszközei.
„Végül, a leállított lőszer segélyek alapvetően a Pentagon saját raktáraiból származtak, ahol az üresedést éppen az ipari kapacitáshiány miatt elég nehézkes pótolni”
A hiányzó készleteket van, hogy évekbe telik újra gyártani, vagyis az Egyesült Államok nem a levegőbe beszélt, amikor saját védelmi képességeinek fontosságát hangoztatta Ukrajnáéval szemben. Ismét csak furcsa forgatókönyv valósulna meg, ha ennek ellenére Trump úgy döntene, hogy amennyiben Európa fizet érte, akkor újra tudja indítani a fegyver postát.
„Hogy a szállítmányok leállítása valójában politikai nyomásgyakorlás lehet, azt a további ukrán segélyekre vonatkozó engedélyek kongresszusi elakadása is jelzi”
Bár Biden is tekintélyes, e célból lehívható összeget hagyott hátra távozásakor, Trump elnök nem jelezte, hogy élne a lehetőséggel, és újabb százmilliós tételeket állítana össze Kijevnek. Valójában azok a segélyek, amelyek néhány nappal ezelőttig áramlottak Ukrajnába, még a Biden-féle csomagok voltak, amelyeket a Trump-kormányzat csendben hagyott kifutni – egészen idáig.
Bár Nagy-Britannia, Kanada és az EU-tagállamok növelték az ukrán katonai segélyek értékét az első negyedévben, a Kijevnek legfontosabb fegyvereket, elsősorban a légvédelmi rendszereket és a tüzérségi lövedékeket, illetve rakétákat ők sem tudják szállítani megnyugtató mennyiségben, elsősorban az Egyesült Államok hadiipari monopolhelyzete, másodsorban a saját fegyver gyártóik kapacitás hiánya miatt.
„Washington éveken át volt Ukrajna legnagyobb katonai donora, ám míg a Biden-érában az uralkodó (nem felszíni) narratíva arról szólt, hogy Oroszország meggyengítése amerikai áldozatok nélkül (vagyis ukrán áldozatokkal) megéri a pluszköltséget, addig Trump egyértelműen olyan költségvetési problémaként tekint a két ország konfliktusára, amelyben inkább üzleti alapon venne részt katonai helyett – ezért lett az egyik legkedveltebb kifejezése Európa felé a <költségarányosítás>”
Kérdés, hogy Trump számára ebbe belefér-e Zelenszkij ötlete. Amennyiben Washington egy új szerződés alapján elkezdene fegyvert szállítani Kijevnek úgy, hogy közben annak az árát kiszámlázza az európai kormányoknak, az az Egyesült Államok védelmi stratégiájának és a transzatlanti biztonságpolitikának a látványos megváltozását jelentené.
„Amerika a háború fő finanszírozójából logisztikai beszállítóvá lépne elő, letolva magáról a pénzügyi és politikai felelősséget”
De lehet ennél komolyabb következménye is a „bérháborúnak”. Amennyiben Európa (Zelenszkij ötletéből kiindulva) új játékszabályokat ír, azzal kényszerpályára állítja magát. A jövőben ugyanis minden amerikai támogatás pénzügyi vagy politikai feltételekhez lehet kötve. A lehetőséget éppen az európai országok kínálnák tálcán annak az elnöknek, aki egyébként is a lehető legtöbb pénzt próbálja bevasalni a NATO európai szárnyán. Ebben az esetben a szolidaritás és a transzatlanti érték szimpla tranzakciós játékká válik – ráadásul nem is Trump kezdeményezésére. Ha Amerika felelősség nélkül kezdene fegyvert exportálni, az európai országoknak nemcsak a pénzügyi, hanem a politikai mozgásterük is leszűkülne, hiszen egyre inkább alkalmazkodniuk kellene Washington feltételeihez.
„A politikai szövetség így fokozatosan szolgáltatási partnerséggé amortizálódna. Amerika adná a fegyvert, Európa a pénzt, Ukrajna a vért”
Ez esetben Ukrajnának a háborút, Európának pedig egy vadonatúj problémát kell túlélnie, miközben autonómiáról és az európai államok újragondolt biztonságpolitikájáról beszél, saját maga fogadja el Trump politikai alapfilozófiáját, és annak megfelelően cselekszik. Ez pedig nem mást jelentene, mint a háború, a NATO és az egész Európai Unió beárazását: önálló döntések nélkül, kiszolgáltatottan.
Az írást jegyezte: Révész Béla Ákos
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Ögyes. Az USA-nak így tényleg nem érdeke az ukrán háború befejezése, hogy bizniszt csinál belőle, keresztre is feszítenék otthon Trump-ot, ha kikapcsolná a pénzszivattyút. Így meg mutogathat az EU-ra, hogy ő a hunyó, neki a háborúhoz semmi köze, de az üzlet az üzlet, aki nem ezt tenné, az vesse rá az első követ. Pumpolja az EU-t, szivatja földgázzal, vámokkal, technológiával, Brüsszelben meg verik a mellüket, mert szankciózzák az oroszokat, miközben Amerika vígan kereskedik vele, és feloldja a korlátozásokat az irányába. Kínát Európáról leválasztja, mumust csinál belőle, és röhög a markába, hogy az EU a zöld agendát a végletekig tolja, de mit várjunk a németektől, hisz ha azok beleállnak valamibe, az bele van állva, különösen, hogy a politkusait megvették kilóra. Úgyhogy háborúzzatok fiúk, mondja nekik Amerika, még jól hátba is vágja egy újabb púpot tapasztva a hátára, de túlzásba azért ne vigyétek, csak csurgassátok az ígéreteket, ahogy az USA is a Starlinket. Tartsatok ki, és mikor már nem bírjátok a terhet, meg az oroszok is közelebb kerülnek, majd megint megmentünk benneteket, meglátjátok, hálásak lesztek!
csakafidesz says:
Elvileg elképzelhető ez a megoldás, de morálisan elfogadhatatlan. Ha ezt Trump meglépi akkor üres hazugság lesz minden amit a béketeremtésről mondott és mondani fog.
Tuco says:
“Ha ezt Trump meglépi akkor üres hazugság lesz minden amit a béketeremtésről mondott és mondani fog.”
Eddig is az volt. Nem is veszi már senki az öreget komolyan, a legkevésbé az oroszok.