//Ahol a munkás is úr lehetett
„Nagy tételben lefogadhatjuk, hogy amikor 1875-ben először került szóba a moszkvai földalatti létrehozása, a fenti eredményekről és adatokról még csak álmodni sem mertek az ötletgazdák” #moszkvater

Ahol a munkás is úr lehetett

MEGOSZTÁS

Amikor 1935. május 15-én megnyitották Moszkvában az első metróvonalat, a Szokolnyicseszkaját, senki sem gondolta, hogy mára egy 414,7 kilométer hosszú, 14 vonalból álló rendszer válik az orosz főváros alatt. A világ legforgalmasabb metrója egyben a legszebb is, hiszen az állomásai közül 48 a kulturális örökség része.

„Nagy tételben lefogadhatjuk, hogy amikor 1875-ben először került szóba a moszkvai földalatti létrehozása, a fenti eredményekről és adatokról még csak álmodni sem mertek az ötletgazdák” #moszkvater
„Nagy tételben lefogadhatjuk, hogy amikor 1875-ben először került szóba a moszkvai földalatti létrehozása, a fenti eredményekről és adatokról még csak álmodni sem mertek az ötletgazdák”
Fotó:Wikipédia

A moszkvai metró – a legenda! Nem sok városi tömegközlekedési rendszer dicsekedhet azzal, hogy állomásai egy részét – összesen 48 darabot – a kulturális örökségek között tartják nyilván, és napi rendszerességgel milliók utaznak az adott világváros egyik pontjáról a másikra. A világ hatodik leggyakrabban használt metrója, amelynél csak Pekingben, Sanghajban, Kantonban, Szöulban és Tokióban utaznak napi szinten többet az ott élők. Mára 14 vonalból áll, összesen 414,7 kilométer hosszú, amibe az egy sínen haladó MCC vasutat nem is számolják bele.

A sugaras és körgyűrűs hálózaton minden nap reggel 5 óra 20 perctől éjjel egyig lehet közlekedni. Összesen 241 állomás tartozik a rendszerbe, amelyből 26 állomáson lehet egy másik vonalra átszállni. Van köztük olyan, ahol négy vonal fut össze, és anélkül lehet több kilométert gyalog megtenni, hogy az ember feljönne a föld alól.

„A legmélyebb állomása 84 méter mélyen van, két állomás között a leghosszabb távolság 6,5, a legrövidebb fél kilométer, s naponta 3438 vagon közlekedik ebben a rendszerben”

Mindezek az adatok egészen elképesztőek, és ha hozzávesszük azt, hogy a jelenlegi orosz kormány tervei alapján 2024-re további 25 állomást és 58 kilométernyi vonalat  akarnak megépíteni… Ha elkészül, annak, aki minden vonalon szeretne végigutazni, vélhetően egy teljes hétvégét rá kell majd szánnia az utazgatásra. Persze megérné, hiszen a szovjet klasszicizmus ideje alatt épült megállók többsége különböző korok látványát hozzák el a ma emberének. Bármilyen hihetetlen, de mindezt Sztálinnak köszönhetjük, aki azért dekoráltatta ki oly részletgazdagon az állomásokat, hogy az egyszerű munkások, akik a metrót használják, legalább az utazásuk idejére úrnak képzelhessék magukat.

„Nagy tételben lefogadhatjuk, hogy amikor 1875-ben először került szóba a moszkvai földalatti létrehozása, a fenti eredményekről és adatokról még csak álmodni sem mertek az ötletgazdák”

Ők akkoriban még csak abban gondolkodtak, hogy a kurszki vasútállomástól kiépítenek egy föld alatt húzódó vonalat a Lubjanszkaja és a Trubnaja téren át a Marjina Roscsáig. A terv – aminek ötletét az 1863-ban megnyílt londoni földalatti adta – sosem valósult meg.

A moszkvai metró nem éppen rövid ideig tartó megvalósulásának a következő állomása 1902, amikor P. I. Balinszkij és E. K. Knorre mérnökök 155 millió rubeles költségvetésből szerették volna megvalósítani az elgondolásaikat, ám a városi tanács elutasította őket. A metró kérdése azonban nem került le a napirendről, ugyanis még ebben az évben három vasúti mérnök – A. I. Antonovics, N. I. Golinevics és N. P. Dmitrijev – olyan tervvel állt elő, hogy építsék meg a földalatti vasutat, de kössék össze a föld feletti vasúttal, és ezek mind árammal közlekedjenek.

„Ebből sem lett semmi, majd az elkövetkezendő évtizedekben hasonló sorsra jutott az 1913-as, 1916-os valamint az 1923-as nagy nekirugaszkodás is”

Bár utóbbi nem sokon múlt, ugyanis a német Siemens Bauunion GmbH ajánlatot tett, hogy az üzemeltetési koncesszióért cserébe, 30 millió rubeles költségvetésből megépít egy 80 kilométeres földalatti vasutat 86 állomással. Ám ez is papíron és a tervasztalon készült el, valóság sosem lett belőle.

„A civilek számára viszont csak 1935. május 15-én adták át ünnepélyes keretek között a Szokolnyicseszkaja vonal Szokolnyiki–Park Kulturi szakaszát, amely a teljes tervezett útvonalból 11,2 kilométert tartalmazott 13 állomással, és a vonalon 12 metrószerelvény közlekedett, egy vonat pedig négy szerelvényből állt. A metró legfeljebb 80 km/h sebességgel haladhatott két állomás között” #moszkvater
„A civilek számára viszont csak 1935. május 15-én adták át ünnepélyes keretek között a Szokolnyicseszkaja vonal Szokolnyiki–Park Kulturi szakaszát, amely a teljes tervezett útvonalból 11,2 kilométert tartalmazott 13 állomással, és a vonalon 12 metrószerelvény közlekedett, egy vonat pedig négy szerelvényből állt. A metró legfeljebb 80 km/h sebességgel haladhatott két állomás között”
Fotó:Christophe Meneboeuf

Az SZKP Központi Bizottsága 1931-ben vette elő megint a moszkvai metró ötletét, és június 15-én a moszkvai első titkár, Kaganovics úgy döntött, szükséges a megépítése. Még ebben az évben előbb a Népbiztosok Tanácsa (szeptember 13.), majd a párt legfelsőbb vezetése (október 2.) is rábólintott a tervekre, amelynek a módosított Siemens-Bauunion projekt volt az alapja, és csak ott vitték volna a föld alá a vasútvonalat, ahol a házak vagy egyéb közlekedési csomópontok miatt másként nem lehetett megoldani.

„És ez a terv végül valóra vált, a gyakorlati építkezés 1931 novemberében, a Ruszakovszkaja utcánál kezdődtek el. Ám amikor arról kellett dönteni, hogy milyen állomásokat építsenek a vonalhoz, ismét vita tört ki”

1934. L. Makovszkij mérnök tervei alapján azonban megindult az alagutak kiásása, és ekkor már eldöntött ténnyé vált, hogy a metrót igénybe vevő nagyközönséget az állomásokról mozgólépcsők szállítják fel a felszínre. Az építkezéseken egyre több, a munkatáborokba zárt fogoly jelent meg, az ő munkájuk nyomán kezdett formát ölteni a moszkvai metró első szakasza. A Szokolnyicseszkaja vonal – vagyis az első vonal – munkálatai 1933-ban kezdődtek meg, 1934 végére pedig nagy része elkészült, és az első próbakocsik 1934. október 17-én közlekedtek először a földalatti járatokban.

Külön érdekessége a történetnek, hogy a moszkvai metrónak két születésnapja is van. Ugyanis 1935. február 4-én sikerrel tesztelték le a teljes vonalat, melyen február 6-án átadták a moszkvai metrót, és az első szerelvényt nem más, mint Nyikolaj Alekszejevics Kreitsberg polgárháborús veterán vezethette, és a metrón ott ült az SZKP teljes vezetése.

„A civilek számára viszont csak 1935. május 15-én adták át ünnepélyes keretek között a Szokolnyicseszkaja vonal Szokolnyiki–Park Kulturi szakaszát, amely a teljes tervezett útvonalból 11,2 kilométert tartalmazott 13 állomással, és a vonalon 12 metrószerelvény közlekedett, egy vonat pedig négy szerelvényből állt. A metró legfeljebb 80 km/h sebességgel haladhatott két állomás között”

A becslések szerint az első napon 285 ezer ember próbálta ki Moszkva első metróvonalát. Ugyanezen a napon felvonulásokat és koncerteket tartottak, ezt a napot a szocializmus ideológiai és technológiai győzelmeként ünnepelték. A Szokolnyicseszkaja azóta is létező, a moszkvai metrórendszer egyes számú piros vonala, melynek hossza 32,646 kilométer, összesen 22 állomással.

A moszkvai metró Komszomolszkaja állomása #moszkvater
A moszkvai metró Komszomolszkaja állomása
Fotó:Wikipédia

Ugyanakkor nem sokan tudtak arról, hogy a moszkvai föld alatt létezik az úgynevezett Metró2 vonal is, amely ma már négy vonalból áll, és egyetlen feladata, hogy egy esetleges háború esetén gyors és biztos közlekedést biztosítson a Kreml, a fontosabb kormányzati létesítmények és a Moszkva környéki katonai parancsnoki posztok között. A legendáriumba is bekerülő metró építését a sztálini időkben döntötték el, és amikor elkészült az első vonala – az akkori Szovjetszkaja téren volt az első, komolyabb titkos föld alatti vezetési központ – a rendes metrón utazók csak azt érzékelték, hogy fura kanyarokat tesz a sínpálya a föld alatt. A Szovjetszkaja „állomás” egészen 1979-ig létezett, ekkor nagy költségekkel eltüntették az objektumot, és kiegyenesítették a vonalat.

„Az első titkos metróvonalat 1967-ben adták át. A Moszkva környéki atombiztos föld alatti bunkerek szinte városoknak is beillettek, hiszen saját metrón kívül saját energiaellátással, csatornarendszerrel, vízvezetékkel, levegőtisztító berendezésekkel és élelmiszerraktárakkal is rendelkeztek”

Bármilyen furcsán hangozhat, de a három-négy kocsiból álló szerelvényeket nap mint nap használják, ugyanis ezzel közlekednek a titkos objektumok kiszolgáló személyzetei, valamint teherszállításra is használják időnként.

MEGOSZTÁS