„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ijjas Anna írása a #moszkvater.com számára
„A lengyel Szolidaritás egyedülálló jelensége mélyen gyökerezett a lengyel katolikus egyház tanításaiban… A szolidaritás etikájában Józef Tischner a félelemtől megszabadult, öntudatra ébredt, lelkiismerettel bíró emberek közösségének a kultúrát tárja elénk, megállapításai pedig több mint négy évtizeddel később is igazodási pontként szolgálhatnak számunkra a világ dolgaiban való eligazodásban” – ajánlja a könyvet Mitrovits Miklós.
„A történész a sztrájkolók és a hatalom közötti párbeszédet kiemelve a bemutatón elmondta, a könyv más oldalról világítja meg a Szolidaritást. Az addig egyoldalú kommunikációt felváltotta a dialógus, vagyis a tárgyalás a hatalommal. A társadalmat ki kellett szabadítani a fogságból”
Soltész Márton szerint a homo sovieticus egyik jellemzője, hogy meg kell neki mondani, mit tegyen. Szerinte a szolidaritás etikájának a lényege pedig az, hogy bátornak kell lenni.
A történelmi bevezető magát a Szolidaritást mutatja be, majd a szerző előszava következik a tényleges műhöz. A szolidaritás etikája különböző címszavakból áll össze (közösség, párbeszéd, munka, tudomány, művészet, család), majd a homo sovieticusról szóló fejezet következik. A legvégén pedig kiegészítésként azt a három fejezetet közlik, amely az eredeti írásból kimaradt.
„A górál származású Józef Tischner atya (1931-2000) a Szolidaritás mozgalom kialakulása után kezdte írni a művet, amely az 1980-as évek elején jelent meg a Tygodnik Powszechny című lapban, önálló könyvként pedig 1981 augusztusában adta ki a Znak kiadó. A könyv huszonegy fejezete elhangzott prédikációkból áll össze”
Amikor a Szolidaritás megalakult, új fejezet kezdődött Lengyelország történelmében. Követeléseiket 21 pontban foglalták össze, azonban ügyeltek arra, hogy ne váltsák ki a szovjet fegyveres erők fellépését. A gyárakban maradtak – ott biztonságban voltak -, némi engedményért cserébe nem vették fel újra a munkát, hanem szolidaritási sztrájkba kezdtek más ágazati dolgozók érdekében is. A hatalom pedig kénytelen volt engedni, és leülni tárgyalni a munkások képviselőivel. Ez önmagában egyedülálló esemény volt. Létrejött a párbeszéd, amely szerint a másiknak is lehet igaza, a hatalomtól eltérő véleménye. Megszűnt az egyirányú kommunikáció. A hatalom így végül saját maga is hozzájárult a Szolidaritás létrejöttéhez. Ez volt az 1980. augusztus 31-én aláírt gdański megállapodás lényege.
„Akkoriban a Szolidaritás valódi szenzációnak számított. Néhány hónap alatt tízmillióan léptek be, sokan közülük párttagok. A gyárakat nemzeti színű zászlókkal díszítették fel, kikerült II. János Pál és a częstochowai Szűz Mária képe. Ezek az emberek tulajdonai voltak, nem a párté, ezeket használták a szolidaritás erősítéséhez. A katolikus egyház erős társadalmi jelenléte mindehhez hozzájárult”
Egyetlen más szocialista országban nem fordult ez elő. Ennek az oka, hogy Lengyelországban a katolikus egyházat nem tudták megtörni. Ehhez kapcsolódott még Karoł Wojtyla II. János Pál néven történt pápává választása is, aki 1979-ben zarándoklatot szervezett a hazájába.
„A párt hatalma megszűnt létezni, az emberek szabadnak érezték magukat”
A pártra közben kívülről egyre nagyobb nyomás nehezedett, az augusztusi egyezmény egyre terhesebb volt számára, így a hatalom megkezdte a felkészülést a hadiállapot bevezetésére. A Szolidaritás eközben egy új Lengyelországot tervezett. Egy erőszakmentes, párbeszéden alapuló, széles társadalmi szolidaritást képviselő, kizsákmányolástól mentes országot, amelyben újragondolták az ember emberhez való viszonyát (…), egészen a politikai és gazdasági döntéshozatalban való részvételig.
A Szolidaritás első kongresszusát 1981 őszén tartották meg, amely bebizonyította, hogy a lengyelek képesek demokratikus módon vitázni és választani. Beköszöntött a demokrácia, monológ helyett dialógus, erőfitogtatás helyett kompromisszumkeresés. Ez a választás volt az első demokratikus voksolás egész Kelet-Európában. Ez az előbb említett tényezőknek volt köszönhető.
„Tizenhat hónap után azonban bevezették a hadiállapotot. Ez volt a hatalom válasza a Szolidaritásra, a szakszervezetet azonban nem tudták felszámolni”
A hadiállapot azonban a lengyel gazdasági válság egyetlen problémáját sem tudta megoldani. A lengyel Szolidaritás pedig mélyen gyökerezett a lengyel katolikus egyház tanításaiban. II. János Pál pápa még 1958-ban történt segédpüspöki kinevezésekor választotta a Totus Tuus (Egészen a Tiéd) jelmondatot, amelyet pápaként is megtartott. Ez ugyanaz, ami Józef Tischnernél a „másért való lét”, amely cselekvéssé válva közösséget teremt és reményt ad.
Erre azonban csak a félelemtől megszabadult, öntudatra ébredt, lelkiismerettel bíró emberek közössége képes. Szemben a Tischner által gyakran elemzett homo sovieticussal, amely lelkiismeret híján képtelen felismerni saját és embertársai érdekeit, képtelen az önfelszabadításra.
Szerencsére Lengyelországban az előbbiekből volt több, az olyanokból, akik tetteikkel gazdagították a közös európai kultúrát.
Józef Tischner: A szolidaritás etikája és a Homo sovieticus
Fordította: Éles Márta, Szenyán Erzsébet
Orpheusz Kiadói Kft. 2024.
Ár: 3800 Ft
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
