//A mennyországból a pokolba
Romancsuk az Odlaniel Solis elleni 2005-ös kínai mérkőzésén hallgatja edzője tanácsait #moszkvater

A mennyországból a pokolba

MEGOSZTÁS

Roman Romancsuk hatalmas tehetség volt, ám az is maradt. Rövid élete alatt megjárta a csúcsokat és az élet mély bugyrait is. Ahogy egyik edzője fogalmazott, saját maga tette tönkre a karrierjét.

Romancsuk az Odlaniel Solis elleni 2005-ös kínai mérkőzésén hallgatja edzője tanácsait #moszkvater
Romancsuk az Odlaniel Solis elleni 2005-ös kínai mérkőzésén hallgatja edzője tanácsait
Fotó:EUROPRESS/LIU JIN/AFP

Volt az orosz boksznak pár kiemelkedő tehetsége, aki nem futott be komoly karriert, de közülük is kiemelkedő a cirkáló- és nehézsúlyban is komoly skalpokkal rendelkező Roman Romancsuk. A bájos, ifjú gyermek 1979. június 3-án látta meg a napvilágot a kiesnek semmiképpen nem nevezhető Lvov melletti Sztrij városában. Hogy az iskolában miként teljesített, azt takarja a feledés jótékony homálya. Villanyszerelőként végezte el a technikumot, de élmunkás nem lett belőle. Viszont a sportban kiemelkedően teljesített. A magas, jókötésű fiú kikboksz és ökölvívó edzésekre járt és mindkettőben remekül teljesített.

„Végül a bokszot választotta főhivatásul és az eredményei azt igazolták, hogy jól döntött”

Az ezredfordulón megunta hagymakupolás kisvárosának egyhangú életét és Moszkvába költözött. Ott a neves edző Mark Melcer vette szárnyai alá. Hogy jól dolgoztak együtt, azt bizonyítja, hogy kétszeres orosz bajnok, kétszeres ezüstérmes, világkupa győztes. Nem véletlen, hogy 2006-ban súlycsoportoktól függetlenül a legtechnikásabb orosz ökölvívónak választották. A technikai tudása mellett komoly ütőerővel bírt. Jobbal is le tudott ütni bárkit a mesterségesen fordított alapállású Roman. Ezt Melcer edző találta ki és ezzel komoly gondokat okozott minden ellenfelének. A teljesség igénye nélkül verte Solist kétszer, Csahkijevet, Louis Ortizt, Povetkint, tehát aki számított.

„Aztán 2008-ban megnyerte az olimpiai reménységek tornáját, de az olimpiára nem vitték ki”

Helyette cirkálóban az a Csahkijev utazott, aki feladta ellene a 2006-os döntőt, nehézben pedig Povetkinre esett a választás. Viszont az olimpiai edzőtáborba elvitték szparring partnernak a vlagyivosztoki edzőtáborba.

Ezzel meg is pecsételődött a sorsa. Addig is nehezen kezelhető gyerek volt, de attól fogva már Melcer edző sem bírt vele. Kiszökött az edzőtáborból és varacskos disznóra itta magát egy helyi bárban. Hajnalban kibotorkált az utcára, hogy taxit fogjon, de összeszólalkozott egy helyi menővel, bizonyos Oleg Meskovval. A szóváltást követően Meskov egy gumilövedékes fegyverrel közvetlen közelről fejbe lőtte Romancsukot. A súlyosan sérült bokszoló lefegyverezte támadóját, majd viszonzásképpen ő is fejbe lőtte Meskov urat, aminek következtében az két nap múlva a kórházban elhunyt.

„Romancsukot először nyolc évre ítélték előre megfontolt szándékból elkövetett emberölésért, a másodfokú bíróság azonban ejtette a vádat és 16 hónapra ítélte halált okozó testi sértésért”

„Hogy megnyerte volna-e az olimpiát? Számomra ez nem kérdés. De hogy lehet bízni egy olyan emberben, aki ha gondol egyet, akkor a délelőtti edzés után leül a barátaival vedelni és utána napokig nem látod. Majd megjelenik, mintha mi sem történt volna. Már mittudomén mikor, Povetkinnel döntőzött az országos bajnokságon Szentpéterváron. Normális ember ilyenkor pihen. Roman viszont elment focizni a barátaival. Persze mezítláb nyomták, törvényszerű, hogy ilyenkor vágja szét a talpát egy üvegszilánk. Roman bement a kórházba, ahol négy öltéssel összevarrták a lábát. Majd visszament, de eltévedt az erdőben és jól meg is fázott. Gondolhatják, hogy másnap milyen teljesítményt nyújtott. Romannak nem a golyó ütötte lyuk tette tönkre a karrierjét, hanem saját maga” – magyarázta Romancsukról Lebzjak szövetségi kapitány.

„Romancsuk leülte a börtönbüntetést és a visszatérésről álmodozott. A Kreml Medvéi WBS csapatának ő lett volna az egyik sztárja”

– Roman, 2008 óta nem léptél ringbe. Fel vagy készülve? 

– Ha őszinte választ vársz, akkor azt mondom, hogy voltam már ennél jobb formában is. Úgy jött a felkérés, hogy nagyjából két hetet tudtam edzeni. Kezdetnek elég ez. 

– Edződ Mark Melcer azt nyilatkozta, hogy nincs megelégedve a hozzáállásoddal. 

– Igaza van. De 14 hónapot töltöttem előzetes letartóztatásban, ahol a napi másfél órás sétán kívül semmi mozgáslehetőség nem volt. 

– A fejlövés következménye, hogy lassabb lett a beszéded? 

– Nincs összefüggés, a CT leletek alapján bokszolhatok holnap. 

– Hogy mentek most a szparringok? 

– Hatszor négy perceket szparringoltam négy váltott ellenféllel, nagyjából a harmadik menet után meghaltam az első héten. Holnap nem akarok öt menetet hadonászni, de azt sem tudom, ki az ellenfél. Valahogy csak leütöm. 

– Roma, miért vállaltad el ezt? 

– Mert nincs egy kurva vasam sem, más ajánlatom pedig nem volt. Mióta kijöttem, a szövetségtől még a takarítónő sem keresett. Ha nem lenne Melcer edző mellettem már éhen döglöttem volna. Nála lakom, ő etet, itat, ruház. Valahogy vissza kell neki ezt adnom, bár tudom, hogy egy fillért sem fog elfogadni. De akkor a zsebébe rakom, amikor alszik. Tényleg apám helyett apám. 

– Mennyire nehéz az újrakezdés? 

– Nagyon. Fáj mindenem, de valahogy vissza kell nyernem a régi formámat. 

„Azt mondják, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. Romancsuké is. A mérkőzés előtti orvosi vizsgálatra becsületesen berúgva érkezett, így nem engedték ringbe lépni”

Melcer edző levette róla a kezét, egy pár hónapig még lézengett Moszkvában, majd elköltözött Ogyesszába, ahol felkarolták, edzősködhetett, de egyre inkább az ivás és a narkó lett a legjobb társasága. Egyszer még összeszedte magát, és komolyan edzeni kezdett, de a megviselt szervezete nem bírta tovább, és 2016 szeptember 8-án meghalt. Harminchét éve alatt megjárta a mennyországot és a poklot is.

Sokan szeretnék hinni, hogy ez a nyíltszívű, becsületes, tehetséges ember végre megtalálta a nyugalmát.

(A cikk először a profiboksz.hu portálon jelent meg)

MEGOSZTÁS

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.