Az idén a világgazdaság 5,9 százalékos, 2022-ben pedig 4,9 százalékos növekedését prognosztizáljak, ami egyben azt is jelzi, hogy – gazdasági értelemben – túl vagyunk a Covid okozta megrázkódtatáson, és elfeledhetjük az utóbbi 70 év legrosszabb esztendejét, a 2020-ast.  A történelem 2021-ben újra visszaállt a régi kerékvágásba, ami azt jelentette, hogy világunkban kiéleződtek a már meglévők, és születtek új konfliktusok. Ez a szigorúan szubjektív összefoglaló azt az öt legfontosabb eseményt, folyamatot mutatja be, amelyek hatással voltak a posztszovjet térségre (is).

A felsorolásból szándékosan maradt ki az év végi híreket uraló migráns válság a belarusz-lengyel határon, mert Alekszandr Lukasenkónak az Európai Uniót büntető  játéka, az Irakból „importált” menekültek okozta probléma jelenleg is komoly gondot jelent helyben, ám véleményünk szerint hosszú távon elenyésző hatása lesz régióra. Tekintve, hogy nem több milliós, hanem „mindössze” több ezres migráns tömegről van szó.

1. Új globális világrend – Amerika tényleg visszatért a világ színpadára?

Amerika, a világ egyik legrégebbi demokráciája súlyos válságot élt meg rögtön 2021 elején. A kongresszus washingtoni épülete előtt tüntető többezres, Donald Trump vereségét tagadó tömegből kivált egy néhány száz fős csoport, és megostromolta, majd rövid időre el is foglalta a Capitoliumot. A behatolók azt szerették volna elérni, hogy a képviselők és a szenátorok ne fogadják el a választási végeredményt.

„A regnáló elnök nem ismerte el a választási vereségét, és nem volt hajlandó civilizált módon átadni a hatalmat utódjának. Márpedig ez a biztonságosan működő demokrácia lényege”

 – összegezte az ostorom mögött meghúzódó valódi problémát a valaszonline.hu.  A vandál támadás csak újabb szimptómája volt a több éve tartó demokrata-republikánus polgárháborúnak. A „forradalom” ezúttal elmaradt, a választásokat megnyerő demokrata Joe Biden pedig – , ezzel üzenve a nemzetközi vetélytársainak – első bejelentései között leszögezte, hogy „America is back”, azaz Amerika visszatért. Az amerikai birodalom belső problémái következtében bekövetkező hanyatlása a nemzetközi politikatudományban régóta élénk vita tárgya, és többen joggal teszik fel a kérdést, véget ért-e „az amerikai évszázad”. Habár jelenleg nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a birodalom megbukott, és ezzel a Pax Amaricana-nak is vége, számos jel mutat erre. Többek között az idén 20 év után lezárult afganisztáni beavatkozás kudarca végérvényesen bebizonyította, hogy a demokrácia amerikai elterjesztésének (democracy promotion/export) a stratégiája zsákutca.

„Ha egy birodalom hanyatlik, akkor törvényszerűen megjelennek a kihívók”

Jelen esetben elsősorban Kína, és a vele egyre szorosabb szövetséget kötő Moszkva. A helyzet leírására a legalkalmasabb talán az új hidegháború kifejezés. Az immár globális elsőségre törő Kína, a világpolitika nagyszínpadára egy ideje már visszatért Oroszország, valamint a globális hegemón szerepét minden áron megtartani igyekvő Egyesült Államok háromszögében a szereplők folyamatosan nyomás alatt tartják egymást. A nemzetközi kapcsolatok fenti állásáról – ami sok tekintetben George Orwell jól ismert antiutópiáját, az 1984-et idézi – mi is megemlékeztünk. Ennek az új globális versengésnek a színterei az indo-csendes óceáni térség (Tajvan hovatartozása), Közép-Ázsia, Afrika és a Budapesttől alig két ezer kilométerre lévő kelet-ukrajnai válsággóc.

2. Továbbra is feszült a több éve húzódó kelet-ukrajnai és a dél-kaukázusi helyzet

A posztszovjet régió két befagyott konfliktusa idén is állandó témául szolgált az elemzőknek. Az önhatalmúlag kikiáltott donyecki és luhanszki köztársaságok gazdasági helyzetének kilátásai egyre illuzórikusabb. A Kreml ezért keresi a leghatékonyabb módját a szakadár régiók irányításának. Egyesek szerint

„a Donbassznak hosszú időre fel kell készülnie egy olyan orosz katonai protektorátus szerepére, mint amilyen Transznisztria vagy Dél-Oszétia. A már hét éve húzódó konfliktus valóban nem tud kimozdulni ebből a megrekedt állapotból. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a térségbeli hatalmi szereplők érdeke”

A 2020 őszi karabahi háború megváltoztatta a státus quót a Kaukázusban. Az erőviszonyok átalakulása után a török és az azeri pozíciók további erősödését figyelhettük 2021-ben.  Az igazi probléma a térség gazdasági összeomlása, s a fenyegető geopolitikai katasztrófa, ami migrációs válságba csaphat át:

„A karabahi befagyott konfliktus egyébként immár nemcsak a két közvetlenül érintett országot sújtja, hanem a régió fejlődésének is gátja. Ráadásul sokszor már sérti a <nagyok>, az Egyesült Államok és Kína érdekeit is. A bizonytalan politikai helyzet ugyanis akadályozza a Kaszpi-tengeri olajkincsek zavartalan kiaknázását, mivel Hegyi-Karabahból lőtávolságra vannak a Bakut és a török kikötőket összekötő gáz- és olajvezetékek”

Friss fejlemény, hogy Szocsiban Vlagyimir Putyin orosz elnök felügyelete mellette tárgyalóasztalhoz ült Nikol Pasinjan és Ilham Alijev, hogy megállapodjanak a határok kérdésével kapcsolatban.  Bár messzinek tűnik a kompromisszum az örmény és azeri vezető nyitott a végleges határok kijelölésére.

3. Merkel elköszönt

A New York-i központú befektetési tanácsadó politikai kockázat elemző cég, az Eurasia Group jelentése Angela Merkel távozását az amerikai társadalom kettészakadása, a járvány szociális következményei, a klímaváltozás, valamint az amerikai-kínai viszony alakulása mellett a 2021-es év tíz legnagyobb geopolitikai kockázata közé sorolta. Mindez jól mutatja, hogy utódjának, Olaf Scholz-nak lehet, hogy „túl nagy lesz a cipő”, ha a „Mutti”után hagyott űrt szeretné kitölteni. Hosszú, mintegy 16 évnyi kancellársága alatt Merkel révén Németország az Európai Unió egyedüli, bár korántsem abszolút vezetőjévé vált.

A Carnegie Intézet moszkvai központja így foglalta össze a merkeli külpolitika örökségét:

„(Merkel) a liberalizmus puha európai változatának békés bajnoka volt. Az értékek hangos támogatása azonban nem jelentett intervencionizmust. Ez nem akadályozta meg Németországot abban sem, hogy üzleti érdekeit érvényesítse, vagy pragmatikus külpolitikát folytasson – az EU/NATO keretein belül.

„Merkel vezetése szinte mindig stabil és megbízható volt, politikája pedig nagyrészt kiszámítható. Igaz, sem Németország az EU-n belül, sem az EU az Egyesült Államok által vezetett rendszeren belül nem ért el stratégiai autonómiát az ő irányítása alatt, de ez aligha volt Merkel célja”

Az Oroszországgal fennálló feszült viszony, és az EU keleti szárnyának országai, például Lengyelország és a balti államok heves bírálatai, valamint az ukrajnai hisztériakeltés ellenére Merkelnek sikerült megegyeznie Joe Biden amerikai elnökkel az Oroszországból a Balti-tenger alatt átvezető Északi Áramlat-2 gázvezeték befejezésének engedélyezéséről. Merkel rendíthetetlen következetességét és hatalmas nyomás alatt tanúsított makacs elszántságát, amely végül Németország számára pozitív eredményre vezetett, a Kreml közelről figyelte és nagyra értékelte.”

4. Fegyverkezési verseny a levegőben és a világűrben 

Koronavírus okozta gazdasági válság ide vagy oda, a világ fegyveripara idén is nagyot ment, főleg az „orosz medve” fitogtatta az egyre izmosodó új típusú légi fegyver arzenálját. Putyin az októberben megrendezett Oroszországi Energiahét elnevezésű rendezvényen már-már kérkedően jelezte is az amerikaiaknak, hogy újra érdemes számolni az orosz hadi potenciállal. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ilyen rendszerek birtokában, a történelem folyamán a csúcstechnológiai fegyverrendszerek terén még a fő versenytársainkat – ebben az esetben az Egyesült Államokat – is először megelőzve, nem élünk vissza ezzel, és senkit sem fenyegetünk- jelentette ki az orosz elnök.

Putyin nem a levegőbe beszélt, hisz júliusban a Szu-75-öt, december elején az Sz-70 -es típusú vadászgépeket mutatták be a közönségnek. Az előbbi a „Sakk matt” (Checkmate) fedőnévre hallgató vadászgép köré hatalmas hype-ot építettek a Rosztyek állami hadiipari óriásvállalat fejlesztői. A Szu-75-ös elvileg képes lesz majd „állandó szuperszonikus sebesség tartására.

„Ezzel akarja ugyanis Oroszország lekörözni az Amerikai Egyesült Államokat az új fegyverkezési versenyben. Az exportra szánt vadászgéppel megcélozzák az amerikaiak szövetségeseit is, bízva abban, hogy a korszerű, de olcsóbb modell meggyőzőbb lesz, mint riválisa, az F-35-ös”

Az utóbbi darabára jelenleg 78 millió dollár körül mozog, ezzel szemben a Szu-75-öst alig 25-30 millió dollárért tervezik árulni. December elején szállt fel az Sz-70 Ohotnyik – magyarul Vadász – névre keresztelt pilótanélküli légi jármű második, immár közel teljes értékűnek számító példánya. “(…)a 14 méter hosszú és 19 méter széles csupaszárny konstrukciójú Ohotnyik felszálló tömege teljes fegyverzet mellett meghaladja a 20 tonnát, míg maximális sebessége 1000 km/h közelében alakul, tehát egy szubszonikus típusról beszélhetünk” – írta szerzőnk a lopakodó típusú vadászgépről. 

Mindeközben az Egyesült Államok másik nagy ellenfele, a kínai hadsereg kutatói olyan robotikus műhold elhárító fegyvert fejlesztettek és teszteltek, amely képes árulkodó nyomok nélkül végezni egy ellenséges műholddal. Természetesen Moszkva is aktívan fejleszteni kezdte műholdellenes fegyvereit az elmúlt években. Egy űrbeli és egy földi indítású műhold elhárító rakétájuk van, az utóbbit tavaly decemberben tesztelték. A hidegháború óta nem látott űrfegyverkezési versenyből természetesen a Pentagon sem maradhat ki, a szakértők szerint az amerikaiak főleg lézeres, illetve elektronikát elpusztító mikrohullámú támadóeszközökkel rendelkeznek a 2008-ban demonstrált, földi indítású kinetikus elfogórakéta mellett.

5. Újabb kudarc a klímacsúcson – avagy a remény hal meg utoljára

„Ragtapasz egy mély sebre – így érezhetik azok, akik jóval többet vártak az ENSZ glasgow-i klímacsúcsától, ahol túlzás nélkül az emberiség sorsáról kellett dönteni. António Guterres ENSZ-főtitkár azt hangsúlyozta, hogy az elfogadott szöveg kompromisszum eredménye, illetve a különféle érdekeket, körülményeket, ellentmondásokat és a mai világ politikai akaratát tükrözi. A csúcstalálkozó legfontosabb eredménye mégis az, hogy életben tartotta az esélyt a klímakatasztrófa elkerülésére. Vagyis arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot az ipari forradalomtól a XXI. század végéig”- így foglalta a hvg.hu a novemberben az Egyesült Nemzetek égisze alatt tartott 26. (COP26) éghajlati csúcstalálkozót

A csúcs egyik komoly eredményének tartják, hogy előzetes szabályokat fogalmaztak meg egy egységes globális karbonpiac létrehozására, amely jelentős forrásokat teremthet a fejlődők, a szegény országok számára.

„A szakértők úgy látják, Glasgow-ban a legkevésbé rossz megállapodás született, mivel a Donald Trump elnöksége, és az ennek következtében megerősödő nacionalista tendenciák ellenére, a koronavírus-járvány közepette a klímaügy újra központi szerepet kapott”

Ideje is újra beszélni a (klíma)vészhelyzetről már csak azért is, mert az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Tanácsának (NIC) jóslata szerint, ha az időjárási változások és szélsőségek országokat, régiókat destabilizálnak, a feszültségek fegyveres konfliktusokká fajulnak az erőforrások, az élelmiszer és a víz ellenőrzése miatt, illetve egyre több és nagyobb migrációs hullám keletkezik. Egy tanulmány szerint pedig már 2050-re 1,2 milliárd lehet a klíma menekültek száma. Némi reménykedésre adhat okot, hogy a konferencián – amelyen sem az orosz, sem pedig a kínai elnök nem vett részt személyesen – az Egyesült Államok és Kína meglepetésszerű közös nyilatkozatot tett, amelyben ígéretet tettek arra, hogy együttműködnek a globális felmelegedés lassítása érdekében.

+1: Putyin örök

Az őszi parlamenti választásokon az Egységes Oroszország Párt (JeR) ismét kétharmados többséget szerzett. „Az előzetes várakozásoknak megfelelően megkopott népszerűsége ellenére is megőrzi alkotmányozó többségét a parlamenti választásokon az Egységes Oroszország. Első számú kihívója a növekvő elégedetlenségből a legtöbbet profitáló, így megerősödött kommunisták. Gyengült Zsirinovszkij populista patrióta pártja, az LDPR, nem jött be – de azért bennmaradt a dumában – a radikális hazafias baloldallal kötött szövetség a szocialista Igazságos Oroszországnak, és új pártként bejutott a parlamentbe a progresszívnek tartott, a hatalomhoz azonban közel álló Új Emberek nevű formáció”  – írtuk a választási eredményeket elemző cikkünkben.

„Végül a 450 tagú alsóházban az Állami Dumában 324 hely a JeR, 57 a kommunista párté, 27 Igazságos Oroszország párté, 21 az LDPR-é lett, az Új Emberek pedig 13 mandátumot szerzett”

A külföldi megfigyelők már megszokottan több szabálytalanságra is felhívták a figyelmet, és még az amerikai tech cégek (Apple, Google) alkalmazásait is azzal váddal illették, hogy tulajdonképpen Putyint segítik.

A búcsúzó 2021 fagyos hangulatban, és világméretű nagyhatalmi adok-kapokban telt. Idén vált közmegegyezéssé, hogy mindez már egy új hidegháború része.  Ha ez így van, jogosan merül fel az olvasóban, hogy átválthat-e forró háborúba az Amerika-Kína-Oroszország triumvirátus nagyhatalmi vetélkedése?