//A harc folytatódik
Joe Biden amerikai elnök felszáll az Air Force One-ra, mielőtt 2023. február 22-én elindulna a varsói Chopin repülőtérről #moszkvater

A harc folytatódik

MEGOSZTÁS

Mind Oroszországot, mind pedig a Nyugatot mozgósította az Ukrajnában dúló háború. Az orosz társadalom összezárt Vlagyimir Putyin körül, a nyugati világ pedig felsorakozott Joe Biden Amerikája mögé. A két elnök közelmúltban elmondott beszéde ezt a kiállást, a háború folytatása melletti elkötelezettséget volt hivatott demonstrálni. Eközben Kína a háború kitörésének évfordulóján béketervvel állt elő. Hiába erősödnek azonban a tűzszünetet követelő hangok, elhúzódó háborúra számíthatunk. A háború igazi tétje ugyanis nem Ukrajna, hanem a Nyugat dominanciája. Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Joe Biden amerikai elnök felszáll az Air Force One-ra, mielőtt 2023. február 22-én elindulna a varsói Chopin repülőtérről #moszkvater
Joe Biden amerikai elnök felszáll az Air Force One-ra, mielőtt 2023. február 22-én elindulna a varsói Chopin repülőtérről
Fotó:EUROPRESS/Mandel NGAN/AFP

Már-már végletesen kiélezte a geopolitikai helyzetet, elmélyítette a Kelet és a Nyugat közötti törésvonalakat az Ukrajnában egy éve dúló háború. Nem meglepő tehát, hogy az évforduló körül felélénkült a diplomáciai mozgás. Pekingbe látogatott az iráni elnök, a külügyminiszter pedig Moszkvába készül. Az orosz fővárosba várják Hszi Csi-ping kínai elnököt is, a pekingi diplomácia erős embere, Vang Ji államtanácsos pedig – mintegy megágyazva a kínai béketervnek – Magyarországot is érintő európai körutat tett. Európába látogatott Joe Biden amerikai elnök is. Árulkodó, hogy miközben Joe Biden Kijevbe tartott, az Ukrajnát látványosan elkerülő Vang Ji éppen Moszkva felé utazott.

„Ez a felélénkült diplomáciai mozgás Vlagyimir Putyin moszkvai és Joe Biden varsói beszédével érte el a csúcspontját”

A két fellépést felfokozott várakozás kísérte. Nem véletlenül, hiszen az Ukrajnában zajló háború valójában csupán a világrend átalakulása körül folyó harc egyik, jelenleg legfontosabb terepe, ahol valójában az Egyesült Államok vezette Nyugat és a Kelet által egyelőre inkább közvetett módon támogatott Oroszország állnak egymással szemben. A háború valódi tétje pedig nem Ukrajna néhány területe, még csak nem is maga Ukrajna, hanem a Nyugat dominanciája, az amerikai hegemónia megtörése, a multicentrikus világrend megteremtése. Ebben a helyzetben különleges súlya volt az egy éve az ukrajnai frontokon közvetetten egymásnak feszülő két hatalom hat órás különbséggel elmondott beszédének.

„Különösen az orosz elnöktől várt elsősorban a nyugati sajtó nagy bejelentéseket”

A találgatások során felmerült, hogy Vlagyimir Putyin hivatalosan is a háború szintjére emeli a „különleges katonai műveleteket”, esetlen újabb mozgósítást hirdet, de sokan várták tőle a hadműveletek további céljának és irányának kijelölését is. Az egy év kihagyással elmondott szokásos, közel kétórás évértékelő azonban elsősorban a gazdaság vártnál jobb helyzetének bemutatására, a szociális biztonságot erősítő intézkedésekre és a jövőkép felvázolására koncentrált, így erősítve a kiélezett helyzetben az orosz társadalom összetartását. A nemzetközi sajtó azonban – részben érthető módon – a helyzetértékelés globális biztonságot érintő részeire koncentrált. Olyannyira, hogy e beszámolókban még Putyin egyik meglehetősen fontos bejelentése is elsikkadt. Az orosz elnök ugyanis véget vetve az ezzel kapcsolatos találgatásoknak, a stabilitás és a kiszámíthatóság jegyében bejelentette, hogy a parlamenti- és az elnök választásra az erre eredetileg kijelölt időpontban kerül sor. A jelenlegi trendeket figyelve pedig egyáltalán nem biztos, hogy a háború 2024-ig befejeződik.

„Vlagyimir Putyin mindenek előtt az ország stabilitását, a gazdaság ütésállóságát, és a nemzet egységét hangsúlyozta”

Azt, hogy a gazdaság a szankciók ellenére működik – Oroszország a nemzeti össztermék alapján a háború kitörése előtt a világ 11. legerősebb gazdasága volt, míg most e rangsorban a 9. helyen áll –, a fejlődést az új helyzet nem akasztja meg, sőt a szuverenitást erősíti, az állam pedig senkit nem hagy az út szélén, és különös tekintettel a „különleges katonai műveletben” résztvevőkre erősíti a szociális hálót. Hiába tör a Nyugat az elpusztítására, Oroszország működik, győzni fog, és a nemzet egységét nem lehet megtörni. De az elnök beszélt még az országot a nehéz helyzetben elhagyókról, a pénzüket külföldi bankokba kimentőkről, és azt most elveszítőkről, a minisztériumokon belüli felesleges, és a hatékonyságot csökkentő csatározásokról is. A beszéd fő üzenete tehát az, hogy az orosz gazdaság a Nyugat szankciós nyomása alatt sem omlott össze, az állam segíti az üzleti szférát, erősíti a szociális biztonságot, új gazdasági és infrastrukturális projekteket indít, és a jövő építésének jegyében elkezdődik az oktatás reformja is.

„Ezek a hangsúlyok nagyjából egybecsengenek a mindenek előtt a kihívások operatív kezelését, az állam hatékonyságának növelését, és határozott jövőképet váró társadalom elvárásaival”

Ezt alátámasztja, hogy az állami szociológiai intézet, a VCIOM friss felmérése alapján az oroszok 68 százaléka támogatja – a fiatalok körében ez a z arány a legalacsonyabb – a „különleges katonai műveleteket”, és 75 százalék viszonyul pozitívan a történelmi orosz területek visszacsatolásához. A társadalom a nyugati várakozásokkal ellentétben konszolidálódik Putyin elnök körül, akinek a bizalmi indexe 78 százalékos, 75 százalék támogatja a lépéseit, és 73 százalék gondolja úgy, hogy az államfő a társadalom többségének az érdekeit követi politikájával. Közben egyre többen készek segíteni az újonnan Oroszországhoz csatolt régióknak.

„De a beszéd hangsúlyai tükrözik a Kreml gondolkodását is, amelyben jelenleg az első számú prioritás a világrend, a globális erőviszonyok átalakítása, ezen belül a gazdasági háború, ezt követi az orosz gazdaság, társadalom és az államapparátus megújításának szükségessége, és csak ezután jön az Ukrajnában zajló háború, amelynek megnyerése a többi cél elérésének előfeltétele”

Putyin a háború kitöréséért a cinkelt lapokkal játszó, Ukrajnát „ellen-Oroszországként” felépítő Nyugatot hibáztatta, és lényegében megelőző csapásként írta le a „különleges katonai műveletet”. Hangsúlyozta, hogy Moszkva nem az ukrán nép ellen harcol, az igazi ellenfél az ukránokat faltörő kosként, Ukrajnát felvonulási terepként használó Nyugat. Putyin felhívta az oroszok és a világ figyelmét arra is, hogy a nyugati államok egyetlen célja, hogy jelenlegi formájában felszámolja Oroszországot, Amerika szándékai önzőek, a formálódó új világot a maga képére akarja formálni. De Putyin üzent az úgynevezett nem nyugati világnak is, hogy az alakuló multicentrikus világrend igazságosabb lesz, mint az országokat első és másodosztályúakra osztó Amerika dominálta, már omladozó jelenlegi.

„Vlagyimir Putyin bejelentette azt is, hogy Oroszország felfüggeszti a részvételét a hadászati és támadófegyverek csökkentéséről szóló Új START vagy START-III. egyezményben”

Ezen kívül szólt arról is, hogy amennyiben ezt Amerika megteszi, akkor Oroszország is atomkísérleteket hajt végre. A bejelentés inkább szimbolikus, hiszen a fegyverzet ellenőrzés az elmúlt év során már lényegében nem működött, de folytatását a döntés nem érinti. Oroszország azonban feltételekhez köti a visszatérést a megállapodásba, többek között ahhoz, hogy a NATO egészének nukleáris arzenéljára terjedjen ki a stratégiai egyensúly megteremtése és annak ellenőrzése. Ez egyértelmű üzenet Amerikának, és jelzi Moszkva eltökéltségét érdekeinek a megvédésére, ezen belül a háború folytatására. Hogy meddig, azzal kapcsolatban több orosz elemző is felhozta a beszéd napján 1700-ban kezdődött Északi háborút, amely 21 éven át tartott, közben Moszkvának voltak nehéz pillanatai, vereségei, ám végül győzelmet aratott. A történelmi tapasztalat tényleg azt mutatja, hogy a Kreml a hosszú játszmákat kedveli.

„A saját táborához szólt kevés konkrétumot tartalmazó, annál több szóvirággal ékesített, a varsói királyi vár kertjében összegyűltek előtt elmondott beszédében Joe Biden is”

Az amerikai elnök már a lengyelországi útjának első napján – egyébként orosz biztonsági garanciák mellett – tett néhány órás, szirénák zúgásával hatásosan megkomponált kijevi villám látogatásával is az Ukrajna melletti kitartást, az erőt és a bátorságot igyekezett demonstrálni. A demokrácia és a diktatúrák csatájaként értelmezte a jelenlegi háborút. „Putyin alábecsült bennünket! Azt hitte, a NATO-n belül repedések jönnek létre, de kiderült, a katonai tömb erősebb, mint valaha. Az elmúlt év bebizonyította, hogy a világ autokráciái fognak meggyengülni, és nem a demokráciák” – üzente egyszerre figyelmeztetően Moszkvának, és biztatóan a nyugati tábornak Biden. Mint fogalmazott, az orosz támadás nemcsak Ukrajna erejét tesztelte, hanem a világ demokráciáit is, egy év alatt azonban világossá válhatott az oroszok számára is, hogy a fél világ összefogott és támogatja Ukrajnát. „Ukrajnát továbbra is támogatni fogjuk, és innen üzenem Putyin elnöknek, nem fáradtunk bele! Számunkra a szabadság a legfontosabb!” – üzente Biden.

„Az amerikai elnök kiállása hangnemében Winston Churchill híres fultoni beszédét idézte, a hasonlóságnak azonban itt vége is, hiszen Joe Biden megszólalása üres, tartalmatlan volt”

Még arra sem reagált, hogy Oroszország felfüggesztette a részvételét a START-III. megállapodásban. Nem elég ugyanis háromszor elmondani, hogy Oroszország soha nem győzhet, arról is szólni kellett volna, hogy miként képzeli el Washington a legyőzését. Arról nem is beszélve, hogyan is képzeli el a Fehér Ház a háború lezárását. Az biztos, hogy lózungokkal nemcsak Oroszországot nem lehet legyőzni, de az Egyesült Államok egyre gyengülő hegemón státusát sem lehet így megtartani.

Mint ahogy hazugságokkal sem. Varsóban például Biden azzal vádolta Oroszországot, hogy ki akarta éheztetni a világot, amelyet a nyugati koalíció mentett meg a szegénységtől. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Nyugat próbálta blokkolni az orosz gabona- és műtrágya exportot, míg Moszkva ennek ellenére növelte a szállítást, és a szankciók miatt a világ kikötőiben rekedt rakományait felajánlotta a harmadik világ országainak. De a török közvetítéssel kialakított gabona folyosón sem Afrikába jutott az ukrán gabona nagy része, hanem Európába, és közvetítők kezébe.

„Az sem igaz így, hogy a Kreml Ukrajnával kapcsolatos tervei összeomlottak, hiszen az orosz erők az ország területének 18 százalékát ellenőrzik, és most éppen néhány lépésre vannak Bahmut bevételétől”

De felhozhatnánk azt is, hogy egy évvel ezelőtt Joe Biden garantálta, hogy az orosz gazdaság néhány hónap alatt romokban lesz. Ehhez képest a GDP csupán 2,1 százalékkal csökkent, miközben az ukrán gazdaság tényleg összeomlott, az állam pedig csak a folyamatos külföldi pénzügyi segítség miatt nem jelent csődöt. Említhetnénk még az Ukrajnának ígért fegyvereket is, hiszen a nagy harckocsi felajánlás a valóságban igencsak összezsugorodott, az amerikai Abramsek pedig legfeljebb jövőre érkeznek meg. Azt viszont elhisszük, hogy Joe Biden tényleg otthon érezte magát Kijevben. Ez azonban nem igazán jó hír a szuverenitását a Nyugat kezébe letevő Ukrajnának.

„A két beszédből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a felek egyelőre nem akarnak egymással tárgyalni, és a győzelem reményében hosszú háborúra készülnek”

Erre utal, hogy a NATO látványosan erősíti a keleti szárnyát, potenciális ütköző zónává téve ezzel Közép-Európát, Washinton pedig tovább bővíti már eddig is jelentős mintegy 5-5 ezer katonát befogadó lengyelországi és romániai bázisait.  Ebbe a hangulatba csak belezavart a pekingi béketerv, amely leginkább magáról Kínáról, a globális hatalmi törekvések megjelenítéséről szól. Kína aktivizálódása egyébként két szempontból is aggasztja Washingtont. Egyrészt így nehezebb lesz Kínát is leválasztani Európáról, másrészt attól tart, hogy Peking immár nem csupán közvetetten, hanem közvetlenül is támogatja majd Moszkvát. Ez ugyanis a háború elhúzódásával érezhetően gyengíteni fogja az Oroszország kivéreztetésére koncentráló nyugati koalíciót. Megértette ezt a NATO főtitkára. Jens Stoltenberg a két beszéddel egyidőben immár nem plafonként, hanem minimumként nevezte meg a tagok számára a GDP 2 százalékát, mint a védelmi kiadásokra fordítandó arányt.

(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.