//Hogyan tovább ukrán vasút?
Sérült pályaszakaszt javító vasúti munkások Harkov térségében 2022. november 25-én #moszkvater

Hogyan tovább ukrán vasút?

MEGOSZTÁS

Az Ukrajnát érő folyamatos orosz rakétacsapások hatása túlmutat pusztán az energiahálózat kérdésén. Az indirekt összecsapásokra alapuló taktika fokozatosan bénítja meg a hátország működését, amely igazán szembetűnően a vasúthálózat esetében jelenik meg. A békeidőben előnyt jelentő villanyvontatás az egyre gyakoribb áramszünetekkel és az egységes hálózat szétesésének veszélyével együtt az ukrán haderő logisztikájának Achilles-sarkává kezd válni. Végső esetben Kijev még a gőzmozdonyok felélesztésétől sem riad vissza, ám lehet ez sem lesz elég az összeomlás elkerüléséhez.

Sérült pályaszakaszt javító vasúti munkások Harkov térségében 2022. november 25-én #moszkvater
Sérült pályaszakaszt javító vasúti munkások Harkov térségében 2022. november 25-én
Fotó:EUROPRESS/SERGEY BOBOK/AFP

Az ukrajnai stratégiai infrastruktúra elleni orosz rakétacsapások sajátságos részletét képezi az ukrán vasúthálózat, valamint annak működésének kérdése. Oroszországhoz hasonlóan a szovjet – sőt gyakorlatilag még a cári – időszak örökségeként az ukrán haderő ellátása, illetve logisztikája is döntő hányadban vasúti szállításra alapul. Természetesen ez nem meglepő, hisz szárazföldi viszonylatban nagy tömegű áru viszonylag gyors szállítására a vasút a legalkalmasabb, főképp olyan kiépített infrastruktúra mellett, mint amit a Szovjetunió örökül hagyott.

„Ám a rakétacsapások következtében ez az infrastruktúra egyre nagyobb problémákkal néz szembe”

Ugyanis a fentebb említett szovjet örökség részeként, illetve a függetlenség utáni átalakulás részeként az Ukrajnát behálózó fővonalak minden esetben villamosítottá váltak. Békeidőben a villamos vontatás gyorsabb és gazdaságosabb szállítást tesz lehetővé, ám az energiahálózat elleni szisztematikus csapásokkal épp ez kezd az ukrán logisztika Achilles-sarkává válni. Mondanunk sem kell, áram hiányában a villanymozdonyok sem képesek működni, miközben a kiesett villamosenergia pótlására az állami Ukrzaliznicja vállalatnak nincsen lehetősége, mivel nem rendelkezik saját erőművekkel.

Ukrajna vasúthálózatának és villamosított vasútvonalainak térképe #moszkvater
Ukrajna vasúthálózatának és villamosított vasútvonalainak térképe
Forrás:stat.nonews.co

„Azt pedig mondanunk sem kell, hogy villamosenergia hiányában sem a haderőt kiszolgáló logisztika, sem a még megmaradt háttéripar nem fog tudni működni”

A villanymozdonyok pótlására az ellátás helyreállításáig pedig egyedül a dízelmozdonyok alkalmasak. Ám itt érkezünk meg egy újabb problémához, nevezetesen gördülő állomány összetételéhez és életkorához. Ugyanis az energetikai infrastruktúrához hasonlóan a gördülő állomány is szinte teljes egészében a szovjet korszakból származik, nem ritkán 40-50 éves technikát alkalmazva. Egy gyakorlatilag évtizedek óta megoldatlan problémáról beszélünk, mivel még kelet-ukrajnai háború kitörése előtti 2013-as statisztikák alapján is a donyecki forgalmat kiszolgáló mozdonyok átlagéletkora a villamosított állomány esetében 50,3 év volt, míg a dízeleknél 30,5. A 2018-as adatok alapján villanymozdonyból Ukrajnának 1628 állt rendelkezésre, addig a fővonalakat kiszolgálni képes dízelmozdonyok száma mindössze 680-t tett ki. Utóbbiak közül a háború kezdetén nagyjából 250 lehetett működőképes, ám a még üzemképes példányok is rendkívüli módon elhasználódtak az évek során.

A háború nemcsak a mozdonyokat de a vagonállományt is megtizedelte #moszkvater
A háború nemcsak a mozdonyokat de a vagonállományt is megtizedelte
Forrás:Twitter

„Ráadásul számuk a luganszki Popasznaja és a zaporozsjei Pologi állomások elvesztésével, valamint a Nyikolajev elleni folyamatos támadásokkal időközben még tovább csökkent”

Persze a 2018-as adatok alapján további 1258 kisebb és közepes terhelésű tehervonati feladatra is alkalmas tolatómozdony szolgált ekkor az Ukrzaliznicja kötelékében, viszont ezek egyszerűen vontatási szempontból túl kis teljesítményűnek bizonyulnak a katonai igények számára. Arról nem beszélve, hogy fővonalas társaikhoz hasonlóan vélhetően ugyanolyan, ha nem nagyobb mértékben váltak működésképtelenné az évek során. Továbbá az elérhető fővonali állomány gerincét adó 2TE116, 2TE10M és 2TE10U típusok mind a most már Oroszország részét képező Luganszki Mozdonygyárban készültek. Mondanunk sem kell, a háború miatt a korábbi időszak szürkeimportjához képest Kijev már semmilyen pótalkatrészhez sem tud a gyártótól hozzájutni, így a meglévő állomány fenntartása legfeljebb kanibalizációval lehetséges.

2TE10M moldáv szolgálatban

„Amennyiben az orosz rakétatámadások folytatódnak és az ukrán energetikai hálózat legrosszabb esetben akár még az év vége előtt megszűnik egységesként működni, úgy a villanyvontatás teljes mértékben lehetetlenné válik”

Bár tény, hogy az ipar leállásával – és ennek következtében a kereskedelmi tehervontatás megszűnésével – jelentős számú dízelmozdony szabadult fel, ám ezek még ebben az állapotban sem képesek a felmerülő ukrán igényeket egyszerre kielégíteni. A dízelmozdonyok esetében már most is a hadseregnek szánt utánpótlások szállítása élvez prioritást minden mással, így a személyforgalommal, vagy a fekete-tengeri gabonaexporttal szemben. Ez pedig a jövőben csak fokozódni fog, avagy a személyforgalom esetleges teljes leállása sem elképzelhetetlen. Ráadásul nem szabad elfeledkezni az üzemanyag- és olajszállításokról sem, amelyek szintén többségében vasúti úton zajlanak Lengyelország, Románia, illetve Moldova irányából és kiesésük megbénítaná egész Ukrajnát.

Az egyes vonalakon és járatokon tapasztalható több órás késések a november 23-i rakétatámadásokat követően. A villanymozdonyok kiesésével szerepüket a dízelmozdonyoknak kellett kiváltani, így sok esetben egyszerűen nem maradt állomány a személyvonatok vontatására #moszkvater
Az egyes vonalakon és járatokon tapasztalható több órás késések a november 23-i rakétatámadásokat követően. A villanymozdonyok kiesésével szerepüket a dízelmozdonyoknak kellett kiváltani, így sok esetben egyszerűen nem maradt állomány a személyvonatok vontatására
Forrás:Telegram

„Ráadásul a dízelmozdonyokra való átállással a katonai szállítások mennyisége és üteme is hátrányt szenved”

Ennek oka a korábban már említett tolatómozdonyok túlsúlya az állományon belül, amelyek következtében a dízelmozdonyok átlagteljesítménye alulmarad villamos társaikhoz képest. Egyszerűen a villanymozdonyok által vontatott ugyanakkora tömegű teher szállítására nem alkalmas az ukrán dízelflotta. Utóbbira példaként elég csak a Kárpátalja területét ért egyetlen orosz rakétatámadást nézzük, mikor ideiglenesen a Beszkidi alagutat kiszolgáló Volóc transzformátor alállomását érte találat. Gyakorlatilag a hálózat helyreállításáig nem volt lehetséges a teherforgalom, mivel a rendelkezésre álló dízelmozdonyok a normál kapacitás töredékét tudták volna csak az emelkedő pályán felvontatni. Továbbá az áramkimaradások a dízelmozdonyokat is ugyanúgy érinteni fogják, mivel áram hiányában sem a biztosítóberendezések, sem a fordítók, sem a jelzőberendezések nem működnek, míg a váltókat jobb esetben is kézi erővel lehet csak átállítani. Ezek pedig egymásra halmozódva töredékére redukálják a vasút szállítási kapacitásait.

A Volócot ért támadás 

„Legrosszabb esetben Ukrajna akár még az egykoron tartós tárolásba helyezett gőzmozdonyokat is reaktiválhatja”

Utóbbira Alekszandr Kamisin, az Ukrzalinicja vezérigazgatója tett utalást a közösségi médiába feltöltött egyik posztjában. Mindez nem lenne annyira a földtől elrugaszkodott elképzelés, mivel a hidegháború alatt a szovjet – és mellesleg magyar – tervezők is számoltak ezzel a lehetőséggel a harmadik világháború kitörésének esetére. Persze a gőzmozdonyoknak is megvannak a sajátságos problémáik, kezdve a működésükhöz szükséges kőszén beszerzésétől egészen a hűtővíz biztosításáig, valamint adott kilométerenként a szükséges vízállomások kiépítéséig. Miután pedig Ukrajna esetében még a működőképes szénerőművek fűtőanyagának beszerzése is jelentős problémákba ütközik, aligha valószínű, hogy a gőzmozdonyok számára jutna elegendő mennyiség. Arról nem is beszélve, hogy az általában szobormozdonyokként, az állomások végében kiállított példányok rendelkezésre állása vélhetően hagy maga után némi kívánni valót. Továbbá a vontatási tömeg kérdése csak még súlyosabb probléma lesz, mivel a gőzmozdonyok a dízelmozdonyokhoz képest még inkább alacsonyabb teljesítménnyel rendelkeznek.

Az Alekszandr Kamisin által közzétett Twitter bejegyzés, háttérben egy gőzmozdonnyal. Ironikus módon a kép vélhetően a nagyszőlősi keskeny nyomtávú kisvasútnál készült #moszkvater
Az Alekszandr Kamisin által közzétett Twitter bejegyzés, háttérben egy gőzmozdonnyal. Ironikus módon a kép vélhetően a nagyszőlősi keskeny nyomtávú kisvasútnál készült
Forrás:Twitter

„A transzformátorokhoz, illetve egyéb villamoshálózathoz szükséges berendezésekhez hasonlóan a vasút esetében sem számíthat Ukrajna tömeges nyugati segítségre”

A probléma oka ugyanaz, avagy az eltérő szabványok kérdése. Mondanunk sem kell, ismét a cári időszakhoz visszanyúlva, a posztszovjet térségben – és Finnországban – a normál 1435 milliméteres nyomtáv helyett az 1520 milliméteres széles nyomtáv vált iparági szabvánnyá, így még ha akarna sem tudna sem Nyugat-Európa, sem az Egyesült Államok dízelmozdonyokat Kijev számára rendelkezésre bocsátani. Amennyiben hipotetikusan ettől eltekintünk, akkor viszont ugyanúgy ott van a biztosítóberendezések és egyéb kiszolgáló infrastruktúra problémája, amik ismét nem kompatibilisek a nyugati technikával. Ukrajna legfeljebb a balti államoktól vagy az egyéb egykori tagköztársaságoktól tudna mozdonyokat beszerezni, ám erre ismét csak minimális az esély. A Szurovikin tábornok kinevezése után életbe lépett, közvetlen helyett indirekt összecsapásokra alapuló orosz taktika lassan két hónap elteltével egyre inkább kezdi kifejteni hatását az ukrán hátország és a harcképesség tekintetében.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.